Prosti karrier - tudatos, megcsinált és szerencsés?

Olaszországban futotta be örömlányi "karrierjét" a dunántúli lány. Következzék szókimondó vallomása...
 
 

Prosti karrier - tudatos, megcsinált és szerencsés?

Olaszországban futotta be örömlányi "karrierjét" a dunántúli lány. Következzék szókimondó vallomása...
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Prosti karrier - tudatos, megcsinált és szerencsés?

Olaszországban futotta be örömlányi "karrierjét" a dunántúli lány. Következzék szókimondó vallomása...

Amikor kiszáll a full extrás verdából, a közeli építkezésen leáll az élet, a férfi sofőrök pedig kétségbeesett küzdelmet folytatnak, hogy tekintetüket újra a forgalomra tudják fókuszálni. A platinaszőke hajkoronába belekap a hideg őszi szellő, hullámzik a szilikon a mellben, tökéletes alak közeledik felém. Közelebbről látszanak a felpumpált ajkak, a sminktetkó, kiszedett, és ceruzával rajzolt szemöldök. Kár, hogy a fényképes interjúról hallani sem akar. Beülünk valahova; ásványvizet iszik - mint mondja, semmi alkohol, semmi kábszer - nem akarja tönkretenni magát, sokat költ a testére, és tudja, hogy ebben a szakmában könnyen le lehet csúszni. A cigit viszont egyiket a másik után szívja.

A nagy szerencse Ausztriába várt rá

- Hogy lesz egy magyar lányból olaszországi prostituált?
- Az érettségi után nem vettek fel az egyetemre, munkát nem találtam, egyik napról a másikra éltem, szó szerint majdnem nyomorogtam. Aztán összejöttem egy pasival, így végre volt hová költöznöm az idegbeteg szüleim elől. A fiúnak volt pár kocsmája, úgy fél évig pultoztam nála, de hamar meguntam a srácot és a melót is. Aztán olvastam egy újsághirdetést, hogy táncos lányokat keresnek külföldre. Felhívtam a megadott számot, és pár nap múlva már Ausztriában dolgoztam.

- Mint hallhatjuk, ezek a táncos álláshirdetések sokszor egyáltalán nem csak táncot jelentenek. Egyáltalán, tudtál táncolni?
- Kezdetben tényleg csak táncoltam. Mindig jól pörögtem a diszkókban, baráti társaságban meg sztripelgettem - de az akkor még csak hülyéskedés volt.
Első éjszaka Ausztriában hat óra táncért és egy sztripért annyi stexet kaptam, mint amennyiért előtte egy hónapig güriztem az ex-pasimnál. Most visszagondolva az osztrák melóra, nagy mázlim volt, hogy ott kezdtem a pályát, mert szerettek a munkatársaim, volt pár visszatérő kuncsaftom, a főnök is korrekt volt, csak a végén balhéztunk össze. Akivel eddig csak beszéltem, mindenki rosszabb körülmények között kezdett el dolgozni, nem is értették, miért jöttem el onnan, amikor elvileg csak táncolnom kellett.

Milánó, a pokol

- Tényleg, miért jöttél el?
- Fülest kaptam, hogy Olaszországban jobban lehet keresni, nagyobb jattok pörögnek, no meg az akkori pasim is átköltözött. Milánóba kerültem, rettenetesen szar helyre, úgy bántak velem, mint egy állattal, párszor meg is vertek...

- A barátod nem védett meg?
- Persze, úgy átba*ta az agyamat, hogy ha most találkoznék vele, kinyírnám. Tartozott a bár főnökének, és úgy gondolta, majd én ledolgozom a tartozását. Ellopta az útlevelemet, és megfenyegetett, ha nem dolgozom rendesen, vagy meglógok, akkor a tulaj, akinek tartozott, ki fog nyírni mindkettőnket. Szóval szemétkedett, én meg egyszer nem voltam hajlandó lefeküdni az egyik vendéggel, mert szájszaga volt...

- Ez utóbbi kizáró ok?
- Igazából nem, mert csak a pénz számít, de róla tudtam, szadizza is a lányokat, és különben is, már sok volt aznapra. Olyan verést kaptam a pasimtól, hogy egy hétig az ágyat nyomtam, és még egy darabig dolgozni sem tudtam, mert tiszta seb és véraláfutás voltam.
Persze ez nem tetszett a bár tulajdonosának, mert egy csomó pénztől esett el. A faszimnak ekkor már sok volt a rovásán, ezért a főnök emberei elkapták, és kicsit kezelésbe vették, aztán elkergették. Megmondták neki, hogy ha legközelebb találkoznak vele, kinyírják - és nem vicceltek! Miután felépültem, óriási meglepetésemre a főnöktől kaptam fizetést, és egy idő után mondhattam nemet is bizonyos munkákra.

"A főnök azt mondja, aranybánya vagyok"

- Ez szép tőle. Mi lett az útleveleddel?
- A kidobók elvettek mindent a volt fiúmtól,  szerencsére így előkerült az útlevelem is - igaz, most meg a főnökhöz került, aki egy darabig szintén nem adta vissza nekem. Akkor még gyanakvó volt, ma már bízik bennem, ezért is engedett haza: tudta, hogy úgyis visszamegyek hozzá melózni.
Eleinte rengetget kellett dolgoznom, volt olyan, hogy egy éjszaka nyolc-kilenc kuncsaftom is volt. Hajnalra már nem tudtam mivel bekenni magamat, mert érzékeny lettem a gumira, kurvára tudott égni a puncim. De ne hidd, hogy a pasik levágták rólam, hogy fáj nekem! Igaz, én mindent beleadva játszottam, ordítottam el, hogy nekem aztán ilyen jó nem volt még soha!

- Ha belegondolok, nem csekély önuralom kell ehhez...
- Meg jó színésznek kell lenni, ennyi az egész. Nézd, én nagyon szeretem a szexet, de minden áldott nap féltucatnyi numera után nem könnyű jó pofát vágni a következőhöz. Viszont én a maximumot adom mindenkinek - jönnek is a jattok rendesen. Ha új kuncsaftokat nem vállalnék, már akkor is szépen megélnék a visszatérő vendégeimből.
A főnök azt mondja, aranybánya vagyok - pedig nekem is megvan a titkos hasznom. Az elején, amíg ellenőrzött, nem húztam le. Most már bízik bennem, ezt az is jelzi, hogy a lányok közül csak velem fekszik le rendszeresen, a többieket csak újonc korukban teszteli. Akkor viszont nagyon brutális - egyszer megkért, nézzem meg, milyen az egyik új csaj, kíváncsi volt a véleményemre...

- Végignézted, ahogy...?
- Persze, mondom, hogy ad a véleményemre. Nagyon keményen bánik az új csajokkal, azt mondja, fel akarja őket készíteni minden eshetőségre. De ebben a szakmában nincs kollegialitás. Neked kell a legjobbnak lenned, hogy veled menjenek el a pasik, ne mással. Én szerencsés vagyok: jól nézek ki, és tudom, mi kell a férfiaknak.

"Én már olyan szinten profi vagyok, hogy ránézek az ügyfélre, és már tudom is, mit akar: beszélgetni, vagy dugni, ha dugni, akkor milyen pózban, milyen hosszan..."

- Na, mi kell a férfiaknak?
- Teljesítsd minden kívánságukat, legyen az akármilyen perverz is, és hallgasd őket végig. Nem is gondolnád, hányan járnak vissza hozzám csak beszélgetni. Mint egy pszichológushoz. Pedig én semmi mást nem csinálok, csak próbálok odafigyelni rájuk, végighallgatom őket, mintha a feleségük lennék, tanácsot adok, ha kérnek, babusgatom őket. Ezek a leghálásabb vendégeim, pedig kurvára nem érdekelnek a nyavalygásaik, de ilyenkor mindig a lóvéra gondolok, és felveszem az érdeklődő, megértő barátnő álarcát - esküszöm, Oscar-díjat érdemelhetnék néha! Nincs az a pénz, amit ne tudnék kiimádkozni egy jól sikerült beszélgetés után egy elégedett kuncsaftból!

- Ne mondd már, hogy még senki nem vette észre a színészkedéseidet...
- De nem ám! Én már olyan szinten profi vagyok, hogy ránézek az ügyfélre, és már tudom is, mit akar: beszélgetni, vagy dugni, ha dugni, akkor milyen pózban, milyen hosszan... Nincsenek titkok. Egyszer bejött a bárba egy nő, azt kérdezte, mi a titkom, hogy a férje ennyire megőrül értem. Azt hittem, nekem fog esni, erre frankón eldumálgattunk. Adtam neki pár tanácsot.

Színlelj, színlej, színlej!?

- Milyen tanácsot tudnál adni például egy feleségnek, hogy a férjének ne kelljen igénybe venni a szolgáltatásaidat?
- Akármilyen fáradt is, mindig rendelje alá magát a férje akaratának...

- Ne haragudj, de nem vagy egy feminista alkat...
- Az vagyok, csak ismerem a játékszabályokat. Ahhoz, hogy bármit meg tudjunk csinálni a férfiakkal, először mindent meg kell adni nekik. Mindent. A férfiak számára a szex az elsődleges, nem az érzelmek. Ha fáradt is vagy, fáj is a fejed, soha ne várd meg, hogy a pasi kezdeményezzen, inkább ess minél előbb át a dolgon. Színlelj hatalmas orgazmusokat, nyugtasd meg, hogy ekkorát még soha nem élveztél - ettől a faszik olyan hálásak lesznek, hogy nincs az a bunda, amit meg ne vennének neked.

- Ennél azért bonyolultabb egy párkapcsolat...
- Eleinte én is azt hittem, de szinte minden kuncsaftom arra panaszkodik, hogy a csaja nem mindig akar vele kefélni. A pasik egy kaptafára készültek, csak a szex érdekli őket. Ráadásul kevés nő tudja, hogy minél inkább színészkedsz, nyögsz, kiabálsz, annál hamarabb durran el a faszi...
Most miért nézel így, ha te tudnád, hány nő kénytelen szimulálni, meglepődnél. A pasik dugás közben az orrukig sem látnak, nem nehéz átverni őket egy kis színjátékkal...

Se a férfi nem kell, se a nő

- Jól látom, hogy elég nagy férfigyűlölet munkál benned?
- Végül is igen, de azt hiszem ez érthető. Rengeteg megaláztatást kaptam a fasziktól, ezért van az, hogy képtelen vagyok normális kapcsolatot kialakítani bárkivel is. Nekem ők csak pénzkereseti forrás, sokszor alig várom, hogy hazamenjek, bezárkózzak a szobámba, és ki se mozduljak onnan. Kondizni is csak nőknek fenntartott fitness-termekbe járok, mondjuk ott meg a leszbiket kell rendszeresen szerelnem, ez az átka, ha valaki jól néz ki.

- A melleidet és az ajkaidat hol csináltattad meg?
- Olaszországban, de a fenekemről is szívtak le egy kis zsírt. Kisebb vagyon volt, de megengedhetem magamnak, ráadásul ez nekem olyan, mint másnak egy üzleti befektetés. Én a testembe fektettem be, most mondd azt, hogy nem érte meg!

- Világos, befektettél a testedbe, hogy aztán befektessenek egy ágyba...  Mondd, nem félsz a nemi betegségektől, különösen az AIDS-től?
- Mindig gumival csinálom, még a szopást is, pedig nagyon szar íze van a kotonnak. Ismerek pár lányt, akik AIDS-esek, vagy nemi betegek lettek; a legjobban azt az ukrán csajt sajnálom, aki mindig használt gumit, aztán egyszer megerőszakolták, és még az arcát, és a mellét is felvagdosták késsel. Képzelheted, dolgozni nem tudsz többet, ráadásul a kórházban megmondják, hogy AIDS-es vagy. A főnöködhöz nem tudsz visszamenni, mert hallani sem akar rólad, nincs pénzed, nincsenek papírjaid, semmid sincs. A rendőrség nem segít, mert nyakig benne vannak ők is mindenben, nincs senki, akihez fordulhatnál...

Neki nem volt olyan szerencséje, mint nekem

- Mi lett vele, nem tudod?
- Eltűnt. Vagy öngyilkos lett, vagy... valaki befogadta, vagy... mit tudom én! Neki nem volt olyan szerencséje, mint nekem. Tisztában vagyok vele, hogy kevés lánynak van olyan jó dolga, mint nekem. Én soha nem dolgoztam az utcán, mindig bárnak álcázott kupikban melóztam, a kidobókkal meg jóban vagyok. Nálunk is voltak durva dolgok, de én mindig megúsztam, mert vigyáznak rám, és én is tudok magamra vigyázni...
Pár évig még nyomom az ipart, aztán élvezem az életet. Hazajövök, veszek néhány bazi nagy házat, indítok valami vállalkozást, és életem végéig nem lesznek anyagi problémáim. Igazából már most sincsenek, de azért, amíg lehet, gyűjtögetek. Ja, majd lesz valami gyerekem is, bár nem vagyok rákattanva a kakis pelenkák szagára...

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés