Kapolcs a habok habja...
egy hely, ahol ha jó időben érkezel: valóban az élet jobbik oldala vár. Ahol két nap után már mindenki ismerősként üdvözöl, ahol a cigány kissrác, mint völgymunkás autókra vigyáz, és egy tolókocsis fiú a tárlatkísérőd, ahol éjszakánként a helyi ötvenesek a "gyüttmentekkel", a huszonévesekkel együtt rázzák a twistet. Ha akarod, hajnalig lüktet körülötted egy élő, akusztikus rock and roll banda, de ha arra vágysz, reggel a csöndben szamárbőgés ébreszt.
Ha a völgyet élni akarod...
akkor neked is a hétköznapok a legmegfelelőbbek. Ilyenkor a gyorsforgalmi utakat maximum a stoppolók hada lepi el, a két falu közt tornyosuló kocsisorról pedig csak a hétvége krónikásai regélnek. Hétfőtől péntekig élhető ez a tömeg, nincs nagy sorban-állás, sátorhelyet is találsz, és a Csigabuszra is felférsz. A Művészetek Völgyében ilyenkor családias a hangulat, ismerkedős, nyitott és baráti, mindenki a jobbik arcát mutatja. Ráadásul a völgy meglepően tiszta hely, elképzelhetetlen például, hogy műanyag poharad a pajtaszínházban, a széna közé ágyazva ottfelejtsd. A Művészetek Völgyében a legkevesebb, hogy szervezett programok is vannak, ez az apropó, amiért az ember, ha fiatal, akár az Alföldről is képes idáig bumlizni. Ahhoz, hogy völgybarát legyél mindenképpen több nap szükséges, csak miután bejártad a terepet kezded benne magad igazán otthonosan érezni. Jobb, ha sátrazol, és elfelejted a kocsit, a stoppolás és a sátrazás nagy buli. Lopás nincs, bizalom van. A völgylakók nemzetsége egyébként színes társaság, vannak, akik épp a Szigetre melegítenek, mások, a harmincasok- negyvenesek családi vállalkozásban érkeznek. Ők azok, akikre mindig biztosan számíthatsz, ha kell, éjszaka is felszednek az út porából, és a sátorig szállítanak. Lehetsz rastás, buddhista, hippi, rocker vagy átlagos nyári turista-forma, jelmezed itt senkit nem érdekel.
Nem a Szigeten járunk...
itt csak esténként pörög az élet, naponta átlagban jó, ha egy meghirdetett programot kiélvezel. A délelőtt a családoké, amolyan falunap ez, lufi-mentes dáridó. A kirakodóvásárban népies giccsek és igazi iparművészeti remekek, itt felnőttként is üveget festhetsz, (nyolcszáz forintért,) korongozhatsz, esetleg papírt meríthetsz. Képzőművészetet bámulhatsz a kőházak udvarában és a borospincék oldalában, vagy ha erőd nem hagy el, kirándulhatsz a környező dombságban. A többség azonban piheg, sörsátrak, malomkocsmák árnyékában vagy a fazekas tanyáján sziesztázik. Kapolcson a "kávéház" a törzshely, ahol egy iparművész udvarán, az általa tervezett tárgyak között ihatod a feketét, és ahol agyagból gyúrt scrable-asztalon szócsatázhatsz. A délután az előadásoké, bábosoké és színjátszóké, vagy a csend falujában, Öcsön az együttgondolkodásé. Itt a kultúrház udvarán a döglesztő napsütésben, miközben a szomszéd tyúkjai rázendítenek egy bús melódiára, értekezhetsz parapszichológiáról, vitatkozhatsz tudósokkal, olyanokkal mint Mérő László matematikus, vagy Csányi Vilmos etológus. Kapolcson pedig a hűsben, a szamár fekhelyén az istállóban mozizhatsz (ha hajnalban errefelé vered fel a sátrad, vagy a kávéházban virrad rád a reggel, többé nem felejted el, milyen az, ha egy szamár üdvözli a napot).
Kapolcson lenni jó...
mert ha stoppolsz, mindig megáll valaki, aki, miután a kért helyszínre szállít, még beül veled egy borkóstolásra. A barangolás általános, az első napokban minden pillanatban úgy érzed, megint valahol, valamiről lemaradtál. Aztán beleszoksz, elég egy napra egy jó koncert, ha van, mert az is előfordul, hogy egy kedvedre valót sem találsz, de ez itt mellékes. Csak az árakkal birkózol nehezen, bár a belépőjegy baráti (800 ft/ per nap) és a sátorhely sem drága (500-700 ft), az étkeztetés területén szabadrablás folyik: a lehető legócskább minőséget balatoni árakon kapod. Egy tányér gulyásért hétszáz forintot is elkérnek, a legolcsóbb korsó sört 200-ért mérik. Olcsó kaja nincs, helyette azonban a tenyérjóslástól a grafológián keresztül a keleti masszásokig mindenről tájékozódhatsz.
Nyolc éve még az éjszakákat...
egy rongyos kocsma teraszán töltötted, akkor kevesen virrasztottatok veled, Cseh Tamás ült a zongoránál, zsinórban szívta a Szofit és játszott. Néha mellé ült valaki, énekeltetek. Ma már a sörsátrakban ezerszer nagyobb a felhajtás, azonban a hajnali kocsmák Cseh Tamás nélkül is a régiek. Összeverődsz, mindig találsz egy helyet, embereket, akik veled mulatnak. Nótázol aztán egy patakot keresel (helyette kutat találsz), ahol tömeges éjszakai fürdőzést rendezel. Aztán hajnalban elbúcsúztok: jövőre ugyanitt, bárkivel...
pais
