A Deep Purple brit együttes neve ma is jól cseng, főleg azok körében, akik az 1970-es és ’80-as évek rockzenéjén szocializálódtak. A Deep Purple – a Led Zeppelinnel és a Black Sabbath-tal együtt – fektette le a heavy metalnak nevezett könnyűzenei stílus alapjait, jóllehet ez az elnevezés akkor még nem létezett. A különböző felállásokban 18 stúdióalbumot és ugynennyi élőfelvételt kiadó csapat koncertjein mindig nagy sikerrel csendültek fel a Black Night, a Fireball és a Highway Star című dalok. Az együttes védjegyévé a Smoke on the Water című szerzemény vált. Az elmúlt évtizedekben 100 millió albumuk talált gazdára világszerte. A banda 1991. szeptemberében adott koncertet Szombathelyen a Szabadidő központban.

A Dipi fiúk ifjan...

Pápa után bíborosok… címmel jelent meg a Vas népe hasábjain 1991. szeptember 17-én a beharangozó, amely a Deep Purple másnapi koncertjére igyekezett ráhangolni a potenciális közönséget. A találó cím a szentatya néhány héttel korábbi szombathelyi látogatására, valamint a csapat nevére utalt, s a rövid írásból arra is fény derült, hogy a felállított 25 méter széles és 20 méter magas, vízhatlan borítású színpad utoljára a pápa népstadionbeli miséjén teljesített szolgálatot. A koncertet szuper jelzővel illető újságíró több adattal is alátámasztotta a várható élmény mindenekfelettiségét. Az öt kamionnal érkező „cucc” dobozai 200 ezer watton megszólaló, kiváló hangminőséget ígérő hangfalrendszert és 400 ezer watt energiát igénylő fénytechnikát rejtettek. A rajongók okkal remélhették, hogy az angol sztárcsapat szombathelyen is beveti a tőle megszokott fényeffekteket, például a lézert. Az előzenekarként fellépő Lord együttes tagjai is nagy várakozással készültek a nem mindennapi technika kipróbálására.

...és éretten. A Dipi vonat késett 20 esztendőt

„A Dipi-vonat késett húsz esztendőt.”

A két nappal később megjelent képes beszámoló már kevesebb álmélkodnivalóról számolt be, s több kritikus megjegyzést is tartalmazott. A lovasrendőrök felügyelte koncertre a vártnál jóval kevesebben váltottak jegyet. A remélt 20 ezer néző helyett csupán 5 ezren – más források szerint 6 ezren – voltak kíváncsiak a „Dipi”-re, köszönhetően a reklámok és a szponzorok hiányának. A hétszáz forintos jegyárat sokan borsosnak titulálták, több százan álldogáltak a bejáratnál némi csodában és abban bízva, hogy átcsusszanhatnak a biztonsági gyűrűn. A fénytechnika és a lézer sem adta azt, amit a közönség várt, a Deep Purple ennél jobb színpadképpel és showelemekkel szokott a hallgatóság elé lépni. Az angol dalok együtténeklése a magyar közönség nagyfokú nyelvi hiányosságairól tanúskodott, talán csak a zárószámként felhangzó Smoke on the water szövege nem fogott ki helyi hallgatóságon.

A koncert egésze mégsem okozott csalódást a megjelenteknek, hiszen „a legtöbb nagy, már-már rocklegendává nemesedett dal elhangzott” és „sok harmincas-negyvenes önfeledten táncolt az alkalmi tócsákban, de ropta fia és lánya is”. A Vasvármegye zenész füllel tudósító újságírója Ritchie Blackmore gitárszólóit és a billentyűs John Lord produkcióit tartotta érdemesnek a külön említésre. Ez utóbbi zenésznek „futotta erejéből komolyzenei rögtönzésre csakúgy, mint keringő-játékra, jazz-rockra, mi több: tiszta jazzra is”. A hűvös szeptemberi éj mégiscsak „óriási, igazi élményt adó produkciót” tartogatott.

A két orgánum tudósítói egyetértettek abban, hogy a koncertszervezők legfőbb hibája a nem megfelelő időzítés volt: „A Dipi-vonat késett húsz esztendőt.”