Miközben az akadozó telefonszolgáltatás cseppet sem könnyíti meg a mentési munkálatokat, a Twitter az érintkezés elsődleges csatornájává lett, az Ushahidi.com térképekkel segíti a segítséghez jutást és a károkat, várható utórengéseket is szemlélteti, a Google és a Facebook eltűnt személyekről állított össze listát. Az első képek és videók, amik a keddi földrengést követően feltűntek, nem profi fotósoktól, hanem helyiektől bukkantak fel az interneten.

Sőt, gyakorlatilag másodpercekkel az elsöprő katasztrófa bekövetkezte után megjelentek az első üzenetek a Twitteren: a #relativesinhaiti keresőszóval rokonokat kezdtek keresni a lakosok, a #rescuemehaiti alatt pedig mentőosztagokat irányítanak a túlélőkhöz (egy-két meghökkentő twitt fordítását olvashatják keretes írásunkban). Igaz, hogy a Vöröskereszt, a CNN és a New York Times is nekiállt összegyűjteni az eltűnt személyeket, sokatmondó tény, hogy az Earthquake Haiti nevű Facebook csoportnak cikkünk írásának pillanatában több, mint 173 ezer tagja van.

Pierre Cote, egy Haitiben tartózkodó újságíró szintén a neten tájékoztatja a külvilágot, a BBC pedig Skype-on keresztül készített vele interjút. "Ha én ezt nem csinálom, senki más nem csinálja. A hagyományos sajtó erre most képtelen lenne. A közösség viszont igényli a tájékoztatást" - nyilatkozta a riporter. Más is aktív: Troy Livesay az egyik legismertebb túlélő, aki folyamatosan közöl mindent a Twitterén, de ezt a videót is ő készítette a csapás után:

Persze amennyire lefölözik a közösségi terek a hagyományos média terepeit a maguk gyorsaságával, olyannyira kell csínján báni az információk hitelességével - egy megrongálódott hídról készült fotóról például kiderült, hogy az a 2006-os japán földrengés idején született. Az ilyen félretájékoztatások rizikója miatt az Ushahidi oldalának szerkesztői egy ellenőrzési rendszeren dolgoznak, ami szándékaik szerint képes lesz megmondani egy adott információról, hogy az megbízható forrásból érkezett-e (noha kérdéses, ez működő gyógyír lehet-e például egy notórius hazudozó ellen).

Web 2.0 - megváltoztatja a médiát?

Világos tehát, hogy a "social media", ahol az emberek nap mint nap a fizikai távolságokat áthidalva érintkeznek, a hagyományos sajtó alternatívájaként tűnik fel az információs szupersztrádán, ráadásul ereje teljében, és még mindig egyre csak izmosodva. Ha a közelmúlt eseményeire tekintünk vissza, ez bizonyosodott be az iráni diáklázadások derekán, illetve akkor is, amikor Bécsben elfoglalták a hallgatók az egyetem épületét.

Mindenesetre jó látni, hogy ismeretlen emberek képesek összefogni, és közösséget kovácsolni a weben. Lehet, hogy még nincs minden veszve, és a közösségi oldalak nem az ördögtől valók?