Négy nap étel és ital nélkül az erdőben - de minek?

A Haladás egykori focistája megcsinálta. Kétszer.
 
 

Négy nap étel és ital nélkül az erdőben - de minek?

A Haladás egykori focistája megcsinálta. Kétszer.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Négy nap étel és ital nélkül az erdőben - de minek?

A Haladás egykori focistája megcsinálta. Kétszer.

„Gombos Richárd Roland nem kókler.” - így kezdődött a felvezetője a csütörtök délutáni beszélgetésnek az Életkertben, ahol a volt válogatott futballista beszámolt elvonulásáról („kiülés”, ahogy a szakértők nevezik) az erdőbe, ahol aztán négy napon és három éjen át a szabad ég alatt, egy 3x3 méteres helyen ült étlen-szomjan, várva a megvilágosodásra. Hogy ez pontosan mit jelent? Annak reményében érkeztem a beszélgetésre, hogy választ kapok. Tévedtem.

Az egykori sportoló az aktív futballéveket követően szokatlan utat választott magának: masszőr, majd kineziológus lett, többek között hipnoterapeuta, és a Megértés Cselekvés Központ vezetője Szombathelyen. Sámánok és indiánok követője lett, mélyen hisz a spiritualitásban, a meditációban, a lélek megtisztulásában.

Vonult már ki a civilizációból korábban is. Volt már csendtáborban, ahol 50 embertársával együtt hallgatták a csend hangjait. Ám az egyik nagy kihívást mégis az jelentette számára, amikor októberben először vett részt egy kiülésen. Felment egy hegy tetejére, ahol négy napon keresztül teljes magányban, egy talpalatnyi földön ücsörögve, étel és ital nélkül elmélkedett az életéről, a párkapcsolatairól, a világról és még ki tudja miről. Aztán megcsinálta még egyszer, egy erdő közepén.

A meditáció és az önsanyargatás nem újdonság, ott van a buddhizmus meg a szerzetesek többezer éves hagyománya. Ám Gombos Richárd Roland elbeszélésében nem érezni a magasztos célt, hiába beszél a lélek megtisztulásáról és az ego legyőzéséről. A hangzatos szavak és ködös leírások között annyi jut el a hallgató füléig, hogy a nyolc éve vegetáriánus férfi a második étlen-szomjan töltött éjszaka során Cordon Bleu-ről álmodott, gyermekkori kedvencéről, majd a negyedik nap végén a hegyről lejutva el is fogyasztott egy adaggal, hogy megtudja, „hova is vezet az a Cordon Bleu.” És még csak nem is esett jól neki.

A második kiülés során a kapcsolatrendszereire, párkapcsolati kérdéseire kereste a választ Richárd. A megoldást, ahogy ő mondja, egy varangy hozta meg számára, aki rendszeresen meglátogatta a férfit a négy nap alatt. A metaforikus varangy mint társ a beszélgetés és Richárd lélekkeresésének konklúzióját is magában hordozza: a szeretet mindenek felett áll, és nekünk az a feladatunk, hogy az élet minden pillanatában keressük a jókedvet, a vidámságot és a szeretetet.

A végkövetkeztetés szép, de vajon tényleg szükség volt ehhez többnapnyi önsanyargatásra?
 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés