Csendélet tornazsákokkal 

Ahol nincs iskolaszag…- A szombathelyi Waldorfban

Suli-körképünk sikere arra buzdított bennünket, hogy az egyszeri írást sorozattá bővítsük. Harmadszorra (a Bolyai és a Hefele után) alternatívabb vizekre evezünk, két gimnazistával a Waldorf pedagógia szellemében működő Perint-parti Szó-fogadó tantermeiben néztünk körbe: végigjártuk a pincétől a padlásig…
 
 

Ahol nincs iskolaszag…- A szombathelyi Waldorfban

Suli-körképünk sikere arra buzdított bennünket, hogy az egyszeri írást sorozattá bővítsük. Harmadszorra (a Bolyai és a Hefele után) alternatívabb vizekre evezünk, két gimnazistával a Waldorf pedagógia szellemében működő Perint-parti Szó-fogadó tantermeiben néztünk körbe: végigjártuk a pincétől a padlásig…
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Ahol nincs iskolaszag…- A szombathelyi Waldorfban

Suli-körképünk sikere arra buzdított bennünket, hogy az egyszeri írást sorozattá bővítsük. Harmadszorra (a Bolyai és a Hefele után) alternatívabb vizekre evezünk, két gimnazistával a Waldorf pedagógia szellemében működő Perint-parti Szó-fogadó tantermeiben néztünk körbe: végigjártuk a pincétől a padlásig…

A Perint-parti Szó-fogadó kívülről egy vakolatlan téglaépület, fagerendás emeletráépítéssel. Az utcán egy nyírfás liget, szélén kemence, akkor még üzemen kívül, a liget közepén pecabottal ácsorog a télben a térdnadrágos kisfiú szobra. Már-már idilli a kép a kert végén a Perint-parttal. Átellenben azonban oszlik a varázs, ott dübörög a Körmendi út, a Plaza előtt csúcsforgalom, a körforgalom előtt kocsisor.
Itt, a Sorok út végén régebben egy bölcsőde működött. Az erősen leromlott városi ingatlant jó tíz éve kapta használatba a Waldorf Társas Kör (akkor 20 évre). Azóta újítják és folyamatosan bővítik, szépítik a környezetét.

Ami először feltűnik: nincs iskolaszag

Bent aztán, ami legelsőre szemet szúr, az a tantermek emberbarát miliője. Ha kicsit is ismerjük a Waldorf szellemiségét, a természetes anyaghasználaton nem lepődünk meg, sőt már-már kötelezően ezt várjuk el. Így is üdítő ez az igényesség, a fa bútorok és a gerendák. „Hiányoznak” a kopott zöld-műanyag iskolapadok, a csikorgó székek, a koszlott falak, az egyen-termek. A falakat merik nem fehérre festeni. A felsősök termei is színesek, a periódusrendszer sincs kiplakátolva, és nagy költőink komor-szürke egyen-portréi sem veszik el idejekorán a kedvünket az irodalomtól. Szembetűnik az is, vigyáznak a közösre.
A folyosó nem kong az ürességtől, lent olyannyira szűk, hogy ketten egymás mellett már el se férnénk, a falakon itt is mindenütt sorjáznak a gyerekek munkái, festmények és rajzok.

Az első szinten az alsósok birodalma, a felsőbb szinteken a felsősök és a gimnazisták osztálytermei. Minden osztálynak külön rezidenciája van – nem vándorolnak, nincsenek szaktermek. Ahány osztály, annyi stílus – régi szekrényekkel, tömörfa asztalokkal és székekkel, igényes textíliákkal, és sok-sok, a gyerekek által készített kézműves remekkel.

Kísérőim – két Waldorf-gimnazista lány - mesélik: alsóban a tantermeket még a szülők festik ki, később aztán maguk a diákok ragadnak ecsetet. Mivel viszonylag magas óraszámban tanulnak kézművességet, például fafaragást, számos használati tárgyat is maguk készítettek. Például a falitékákat – mutatják egy helyen, ráadásul a pántokat is ők kovácsolták. Hímezni és kötni is tanultak – a fiúk kevésbé lelkesednek ezért, de a vitrinekben kiállított munkákból látszik, magas szintre jutottak el. A tanulók évről évre különféle anyagokkal ismerkednek meg (selyem, pamut, gyapjú, fa, fém).

A lépcsőházban a falat díszítő mozaikra a lányok kifejezetten büszkék, mesélik, amikor hetedikben Rómáról tanultak, akkor heteken át csinálták. Ahányszor elsétálnak mellette, mindig eszükbe jut, mit rontottak el, mit kellett volna másképpen rakni…

Délután kettő táján már nincs nagy mozgás a suliban. Egy gimis osztályba nézünk be. A tanárnő körül ülnek, kommunikáció-elméletet tanulnak. A szomszédos teremben zeneórák zajlanak. Benyitunk: megszeppent kislány fuvolázik.

Itt a Perintparton 12+1 évfolyam tanul

A szombathelyi a Waldorf Társas Kör óvodát is működtet, ők másutt, a Középhegyi úton vannak. Itt, a Perint-parton 12+1 évfolyam: általános és gimnáziumi szinten tanul. Normál iskolai keretek között elsőtől 12-ig a Waldorf-pedagógia elvei szerint dolgoznak a gyerekekkel, amely jócskán eltér a hagyományos iskolák módszereitől.
Azonban ők is eleget tesznek a Nemzeti alaptanterv elveinek: „csak a módszereikben, a haladás tempójában van nagy különbség. Van amit előbb, van amit később tanultunk” – mesélik a lányok. - „Itt a gimnáziumban az első négy évben még korántsem az a cél, hogy az állami érettségire készítsenek fel. Arra ott van a 13-ik év, amikor már nekünk is a vizsgarendszer szerint kell készülni, nincs dráma, nincs kézművesség, magolás van.”

Az érettségizők padlásszobájába is bekukkantunk

A Perint-parti Szó-fogadóban 13 osztálytermük van, minden évfolyamon egy csoport tanul, a létszámuk azonban változó. Alsóban húsz-huszonöt fős csoportok is vannak, gimnáziumra azonban jócskán lecsökkent a létszám. Az utolsó, 13. osztályban – ők a leendő érettségizők – mindössze öten tanulnak. Az ő osztálytermükbe is bekukkantunk – inkább egy hangulatos padlásszoba – nyomokban sem emlékeztet tanteremre.

„Olyan ez az iskola, mintha egy nagy család volna, mindenki ismer mindenkit” – mondják a lányok. A kicsiket is név szerint ismerik: - „A tanárok is sokkal közelebbi kapcsolatot alakítanak ki velünk, sokkal jobban ismernek minden egyes gyereket, mint egy „normál” iskolában.”

A Perintparti Szó-fogadóban tizenöt állandó pedagógus tanít, illetve vannak óraadó tanárok is. Elsőtől nyolcadikig egy osztálytanító viszi végig az osztályát, ő tanítja a közismereti tárgyakat. Aki itt akar tanítani, annak speciális Waldorf pedagógus diplomát kell szereznie. A nyelveket, a mozgást, az euritmiát, zenét és a kézművességet szaktanárok oktatják.

A tankönyveiket is maguk írják, festik, rajzolják

A gimnazista lányokat arról is kérdezem, szerintük miben más ez az iskola, mint a „hagyományos”. Ők a művészeti nevelést emelik ki. Sokkal komolyabban és magas szinten tanulnak zenét, festést, kézművességet. Az elméleti tudást is művészeti elemekkel vegyítve sajátítják el, így szerintük sokkal izgalmasabb, és mélyebb lesz a tudásuk.

A lányok a tananyag struktúráját is kiemelik: ők a tantárgyakat ugyanis úgynevezett epochákban tanulták. Egy-egy témakörrel tömbösítve, több héten át foglalkoznak. A szóbeli számonkérésen túl a tanulók kiselőadásokkal készülnek. Az epocha zárásaként dolgozatot vagy tesztet írnak. Ezek alapján értékelik aztán a tanulókat. Még gimnáziumban sincs osztályzás. A gimnáziumi évfolyamokban minden epocha lezárása után szöveges értékelést kapnak kézhez a diákok, tehát folyamatos a visszajelzés.

Az alsó évfolyamokban a gyerekek minden év végén saját, személyre szóló bizonyítványverset kapnak az osztálytanítójuktól. A szülők pedig a részletes szöveges értékelésből kapnak képet gyermekük egész éves munkájáról és fejlődéséről. A legalább havi rendszerességgel tartott szülői esteken, illetve az év közben tartott fogadóórákon a szülőknek lehetőségük van a rendszeres tájékozódásra, beszélgetésre az osztályban folyó munkát, illetve gyermeküket illetően is.

Egy napjuk

A Waldorf-iskolások napja a főoktatással kezdődik. Ez azt a 120 percet jelenti, amely alatt 3-4 héten keresztül minden nap elmélyülten foglalkoznak az osztályok az adott főoktatás témájával. Ezután egymás után következnek a 45 perces szakórák. Ezek alatt a gyerekek nyelvet tanulnak, kézimunkáznak, kézműveskednek, zeneórán vesznek részt, festenek, rajzolnak vagy euritmiáznak.
Az osztálytanító elsődleges feladata a tanítás. Az epochák során tanítja a közismereti tárgyakat (anyanyelv, számtan, történelem, honismeret és földrajz, biológia, fizika, kémia stb.), de ezenkívül szaktanárként is megjelenhet szakórákon (pld.: kézimunka, festés, rajz, ének, idegen nyelv órák).

A kétkezi munka is tananyag

Mi a kedvencük? Mindkét lánynak a mozgásművészeti órák (euritmia) és a dráma. Sorolják, az elmúlt években hány darabot adtak elő waldorfosok: Antigoné, Csongor és Tünde, Kassai Polgárok, Holdbéli Csónakos, Liliom. „Ezt nagyon jó csinálni”. Egy-egy előadásuknak, amelyet vagy a körmendi kastély színháztermében, vagy Kőszegen adtak elő, legalább 150-300 nézője volt.

Nagy élmény volt számukra – mesélik – hogy 9.-ben mezőgazdasági gyakorlatra mentek, és egy biogazdaságban dolgozhattak. 10.-ben egy farmon vagy manufaktúránál dolgoztak. Egyikőjük például a Cserpes sajtüzemben segédkezett, másikuk a Szerencsi csokigyárban dolgozott. 11.-ben szociális gyakorlatra küldik őket, külföldre (Németországba, Skóciába), ami nyelvgyakorlásnak sem rossz. Fogyatékos gyerekek gondozása és ellátása a feladat.

12.-ben aztán egy művészettörténeti utazás is szerepel a tananyagban, amihez az osztályközösségeknek maguknak kell összeszednie a pénzt. A tavalyi osztály Olaszországban járt. Előtte büféztek, maguk gyártották és árulták a süteményeket és szendvicseket, hogy összejöjjön a pénz.

Közben az ebédlőbe is bekukkantunk – kis terem - nem véletlenül, idővel az iskola szeretné nagyobbra alakítani. De mesélik – imádják, amikor a kicsik beszabadulnak és „csicseregnek”. Az ebédet viszont nem dicsérik - „az olyan, mint egy menza, inkább otthon eszünk”.

Továbbtanulás? - Az érettségi is szóba kerül

A Waldorf gimnáziumnak a 12-ik osztályban sajátos „érettségije” van, minden diáknak egy kisebb szakdolgozat terjedelmű kutatómunkát kell elvégeznie, amit aztán 40-45 percben nagyközönség előtt meg is kell védenie.

Itt, a Perint-parti Szó-fogadóban most készül az első osztály az állami érettségire – öten, a 13. osztályban már csak ezzel foglalatoskodnak. Egyedüli negatívumként a lányok azt emelik ki: úttörőként itt gimnáziumban nem mindig volt szerencséjük a tanárokkal. Magasan képzett és a Waldorf pedagógiához közel álló matematika és angol tanárok érkezésével ez a helyzet mostanra megváltozott. Nem véletlen, jegyzik meg, hogy a gimnáziumban egyes évfolyamokról többen más iskolába mentek, például más Waldorf iskolába. Féltek ugyanis attól, hogy nem fognak tudni leérettségizni.

A lányok azonban nem aggódnak az állami érettségi miatt, „mi is tanultunk mindent – magyarázzák, sőt sok mindent mélyebben is”.

Nyolcadik után az itteni általános iskolások is többen másutt tanulnak tovább. (Sorolják, hova is jelentkeznek általában az itteni végzősök: a Nagy Lajos Gimnáziumba, a Premontrei Gimnáziumba, és a Művészeti Szakközépiskolába.) De akadt olyan is, aki elment, aztán visszajött.

Senkit sem küldtek el azért, mert a szülei nem tudtak fizetni

A Waldorf nem csak pedagógia, hanem életforma is. Mesélik, vannak kevésbé módos osztálytársaik, akik kevesebb tandíjat fizetnek, de hozzáteszik: „Aki nem annyira tehetős, azok szüleitől nagyon nagy áldozatot követel az, hogy ide járhassanak.” A szülői hozzájárulás összege – teszik hozzá – nagyon változó, egy-egy osztályközösségnek kell összeadnia egy bizonyos összeget, ami az iskola fenntartásához szükséges.

Az osztályközösségeken belül azonban nagyon változó, ki mennyivel tud hozzájárulni. Jó közösségben aki teheti, többet fizet, és elfogadják azt is, ha valaki kevesebbet tud a közösbe adni. A szülők között egyfajta szociális háló működik. Viszont nem kell tankönyveket, füzeteket, írószereket vásárolniuk – jegyzik meg a lányok, és ezzel kevesebb az itteni kiadás.

De nemcsak pénzben lehet segíteni, a szülők munkacsoportokban, társadalmi munkában is dolgoznak, ezzel is segítve az iskola fenntartását.

Van aki haranglábat, mások kemencét építettek

Az udvaron aztán, a metsző hidegben még sétálunk egy kört. Megmutatják kint, melyik osztály mit épített: az egyik csoport haranglábat, másik kemencét… Aztán mesélnek tovább, az országos Waldorf-olimpiáról, cirkusztáborról, arról, hogy pár éve milyen jó zsonglőrcsapata volt a sulinak, hogy amikor például a honfoglalásról tanultak, megtanultak íjászkodni… És itt – mutatják - a Perint-parton, kint a szabadban tanulták a filozófiát. Nagyon szerették azokat az órákat.

Oldalt az udvarról kis ajtón átjutunk a napközihez – szintén egy tanteremre csöppet sem hajazó helyiségbe. A galérián gyerekek hancúroznak, középen egy nagy faasztal körül mások rajzolgatnak.

A felső emeleten van egy dísztermük, de a testnevelésórákat már bérelt termekben tartják, délután oda járnak röplabdázni is. - „Azért egy korszerű tornacsarnok elkelne ide is” – mondják a lányok.

Technosokat nem a suliban ismernek…

A Waldorf gimiseknek, mesélik a lányok, az egyik kedvenc csapata volt a Kispál és a Borz, koncertjeiken az egész gimi kint tombolt. - „Most, hogy feloszlottak, sem kesergünk, mert maradt a Kiscsillag…” – mosolyognak. Jó az iskolai közösségük, de mindenkinek vannak „kinti” barátai is, akikkel sportolni és zenélni járnak. Ízlésük ezerféle, és az sem igaz, hogy nem szeretik a divatos cuccokat, és hogy mindenki batikolt ruhában és szőttes tarisznyában járna…

Ki volt Rudolf Steiner, és mi köze a Waldorf-pedagógiához?

Rudolf Steiner filozófus és szellemtudós 1861-től 1925-ig élt, és működése merőben új minőséget hozott a mezőgazdaság, a művészet, a szociális élet, a gyógypedagógia és a pedagógia területén egyaránt. Az első Waldorf-iskolát 1919-ben Stuttgartban hozta létre Emil Molt, a Waldorf Astoria cigarettagyár haladó szellemű és szociálisan érzékeny tulajdonosa felkérésére, a gyárban dolgozó munkások gyermekei számára. A Steiner által kidolgozott pedagógia - a gyermekek és fiatalok életkori sajátosságait teljeskörűen szem előtt tartva - a nevelés művészetét kívánja megvalósítani, tág teret adva a személyiség fejlődésének.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés