WSSZ: A salemi boszorkányok 

Ezt sokáig nem felejtjük el Alföldi Róbertnek és a WSSZ-nek!

Aki megnézi A salemi boszorkányokat a szombathelyi színházban, megérzi, miért fojtogat a sírás most is, ha egy-egy jelentre gondolok. Egyetemes, és ezért ott vannak közös mai görcseink és félelmeink.
 
 

Ezt sokáig nem felejtjük el Alföldi Róbertnek és a WSSZ-nek!

Aki megnézi A salemi boszorkányokat a szombathelyi színházban, megérzi, miért fojtogat a sírás most is, ha egy-egy jelentre gondolok. Egyetemes, és ezért ott vannak közös mai görcseink és félelmeink.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Ezt sokáig nem felejtjük el Alföldi Róbertnek és a WSSZ-nek!

Aki megnézi A salemi boszorkányokat a szombathelyi színházban, megérzi, miért fojtogat a sírás most is, ha egy-egy jelentre gondolok. Egyetemes, és ezért ott vannak közös mai görcseink és félelmeink.

Hazafelé a kocsiban is a sírással küszködöm, ritkán szaladok bele ilyen gyomorszorító színházba, mint a ma esti. Nemegyszer a darab közben is azon kaptam magam, bármennyire nem akartam, folyt a könnyem, felkavart. Alföldi Róbert és Szombathely együtt, eddig a Makrancos Kata ugrott be erről, most azt gondolom, A salemi boszorkányok rátesz egy lapáttal. Vagy csak a Makrancost láttam régen, ez meg most mart belém. Felesleges bármi is írni, annyira katartikus előadás, ráadásul a szombathelyi társulatot ilyen formában, ennyire kidolgozott karakterekkel rég láttam. Egyszóval: menjetek szombathelyiek, amíg mehettek, és nézzétek!

Kifelé menet két helyi kormánypárti képviselő kerül el az ajtóban, mondják egymásnak: „azért ez olyan alföldis volt, nem?”.

Rossz ezt hallani, annak ellenére, hogy már azt is díjazom, hogy itt látom őket. Vannak annyira nyitottak, hogy megnézzék azt, amit (akit) a politikailag hozzájuk közel állók a mai módi szerint le- és kitiltani szoktak a vidéki városokból. És ez nem egy könnyed kávéházi beszélgetés, sokkal több annál.

Büszke vagyok Szombathelyre, még a helyi politikára is, hogy egy Alföldi-rendezést be mernek vállalni

De azért a fene vigye el, hogy megint olyan világban éljünk, ahol ilyen mondatokat kell leírni. Hogy a politika mondja meg, ki rendezhet, tarthat beszélgetős előadást, és ki nem. És örülni kell annak, hogy Szombathelyen még lehet Alföldi rendezést látni, hogy még van hely, ahol a szakmai érvek számítanak.

Én nem ilyen világot akartam, olyan országban szerettem volna élni, ahol ez a két tisztes politikus, színház után, még le tud ülni a nézőkkel és a rendezővel, és egy jót diskurálhat arról: ki mit gondol tömeghisztériáról, rémhírterjesztésről, Arthur Miller témafelvetéséről. Mert kétség ne férje hozzá, bár Alföldi és a társulat komolyan átszűri magán a drámát, ez a darab AZ a darab. A szövetén és a szövegén nincs nagy változtatás, a kemény mondatok és azok igazsága az amerikai drámaíróé.

Jó lenne közösen megvitathatni, Arthur Miller nyomán, miért bűn a társadalmat felhergelni, félelmet kelteni, rémhírt terjeszteni, rágalmazni azért, hogy hatalomra tegyünk szert mások felett. Vagy csak hogy eltüntessük a riválist, aki a tisztes versenyben felülkerekedett rajtunk. (Nem kell nagyot gondolni, elég a mai hírt elolvasni, mennyire aktuális Miller témafelvetése: „Kirúgták az igazgatónőt, miután megvédett egy tanárt a hamis pedofilvádtól…”)

Alföldi most is úgy politizál, hogy nem politizál, bajosan lehet belekötni

De ez az ötvenes években írt amerikai dráma úgy ahogy van aktuális, mert olyan tömegjelenséget analizál, ami múltban-jelenben és jövőben bármikor megfertőzheti az emberi társadalmakat, azok kis és nagy közösségeit. Elég hozzá egy hamis ideológia - és egy gátlástalan manipulátor.

Persze belekötni bármibe lehet. Abba például, hogy egy jelentben (ezért a tizenhatos karika), meztelenkednek és vonaglanak a bírósági hisztéria csúcsjelentében - ami a legjobban fáj nekem. Na meg, ott egy másik jelent, amikor a bírósági véglényt játszó Bajomi Nagy Györgyöt a legsötétebb pillanatok egyikében lecummantják. Ennél jobban ezt a gusztustalan rideg miliőt, és ezeket a nem gondolkodó, csípőből minden parancsot teljesítő véglényeket jellemezni nem is lehetne.

Bajomi mellékszereplő, de jelenléte fontos a színpadon, mindvégig érdemes figyelni ezt a borostás kockászakós alakot, mikor mit csinál, amikor épp a fősodorban zajlik a dráma, ő mi mindennel üti el az időt. Mikor hogyan érinti meg a dráma.

Miből írt drámát Arthur Miller?

1692. június 10-én akasztották fel a salemi boszorkányperek első elítéltjét, a hatvan esztendős Bridget Bishopot. Rajta kívül a továbbiakban még 19 ember életét követelte a puritán közösségben kirobbant tömeghisztéria, egy 71 éves férfit kövekkel zúztak halálra, többen a börtönben haltak meg. Ebben az amerikai kisvárosban 150 embert börtönöztek be, és hurcoltak meg. Arthur Miller azzal teszi még átélhetőbbé és személyessé a történetet, hogy egy szerelmi hármast is belesző. Abigail (Fekete Linda), a lelkész unokahúga elcsábítja Proctort (Bányai Kelemen Barna), a farmert. Proctor úrrá lesz szenvedélyén és véget vet a bűnös kapcsolatnak, felesége (Bánfalvi Eszter) pedig elküldi a lányt a háztól. Abigail bosszút esküszik, és mindenáron vissza akarja szerezni a férfit. Lánytársaival, cselédekkel és a lelkész lányával, egy bennszülött nő (Vlahovics Edit) segítségével az erdőben megidézik az ördögöt, amitől aztán tényleg elszabadul a pokol.

A drámát Miller az egyre agresszívabbá váló Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság allegorikus ábrázolásaként fogta fel, maga a darab azóta szimbóluma mindenféle politikai üldözésnek.

A díszlet és a jelmez elemel, általánosít és aktualizál

Az alkotók egy térbe pakolják bele az összes jelenetet, nem bajlódnak díszletmozgatással. Egy kanapét azért eltolnak a színészek, még a darab elején, muris, ahogy közben Mertz Tibor lelkészként a palástjával bajlódik. Az egész tér olyan, mint egy önkormányzati hivatal, már ezerszer jártam ilyen a faltól-falig fafurnérborítású közintézményben, meg nem tudnám mondani, hol, csak ismerős.

A berendezett színpadi térnek és tárgyaknak semmi köze a 17. századi amerikai, puritán telepesek által lakott városhoz, de Arthur Miller korához sem.

Hátul gyermekkorom dekorlapos egyen konyhaszekrénye, oldalt egy akár mai gyerekszoba tartozékai, jobbra szobanövények dzsungele – bennem egy hivatali sarok. Szemben az ajtó felett a szegen diszkréten cserélődnek a szimbólumok, hol feszület, hol koronás (Árpád-sávos) címer fityeg a vörös csillag mellett.

Atmoszférateremtéshez keresve se találhattak volna jobb jelmezeket, nekem 70-80-as évek világa ez

Asztalra kerül a pálinka, a megbabonázott, zavart lányok népviseletben mozognak, Jordán Tamás vidéki tatája melegítőben, baseball sapkában csoszog be, Bányai Kelemen Barna talpig farmerben, hozzá kékfestős ing, kész esettanulmányok. De nem tudjuk nem jelzésként értékelni Szerémi Zoltán zsinóros bírói viseletét sem, ahogy a járókeretes Kiss Mari otthonkáját sem.

Ha már a tárgyaknál tartunk – érdemes már csak ezért is újra megnézni – mi merre mozog, hogy kerül például Kálmánchelyi Zoltán (ördögűző lelkipásztor) piros hátizsákjából a fakereszt egyszer csak a konyhaszekrény legtetejére. Az előadás végére mindenesetre azt vesszük észre, hogy a három súlyos – itt-ott fel- és lekerülő szimbólum, már a konyhaszekrény legtetején együtt figyelmeztet: ott a kereszt, a vöröscsillag és a koronás címer.

Amitől nagyon működik ez az egész, a kereteken túl, azok a színészek

Nemegy szereplőre rá se ismerünk, és nem a ruházat miatt. Annyira jól, nem középiskolás fokon, hozzák a karaktereket. Felsorolni is nehéz – de ott van például Kálmánchelyi Zoltán lelkipásztora, tenyérbemászó alaknak indul, aztán lesz egyre emberibb, végül az igazság fura, reménytelen harcosa. Kiemelném még a bíróság elnökének szerepében Szerémi Zoltánt, többnyire pipogya vígjátéki szerepeire emlékszem, hihetetlen erős most a pökhendi bíró kabátjában. Ugyanakkor látni lehet az ő kis drámáját is: a vezető hivatalnok beleragadt a szerepébe, nem tud kilépni, nem képes emberi arcot mutatni.

Csak irtózni lehet a segédjétől, a kis ficsúr annyira valóságos. Tegnap este fél óráig – bocsánat – gyűlöltük Kenderes Csabát. Ahogy egyszer csak elcsendesedik, még abban is erő van.

Nem akármi, ahogy Kiss Mari a megtört szent Rebecca Nurs-öt testi valójában elénk varázsolja. De örülünk Bányai Kelemen Barna és Bánfalvi Eszter őszinte kettősének, ahogy Hartai Petra szolgálólányának.

Fontos darab ez, telibe talált

Nem akarom, nem kell aktualizálni, aki megnézi, megérzi, miért fojtogat a sírás most is, ha egy-egy jelentre gondolok. Egyetemes, és ezért ott vannak közös mai görcseink és félelmeink: miként építünk hazugságból ma is várakat, megbélyegzünk és ítélkezünk, milyen könnyedén pakolgatunk ilyen-olyan dobozba személyeket, listázunk embereket és neveket. Közben meg fogalmunk sincs, milyen veszélyes szelepeket nyithatunk meg a társadalomban.

Bármit elvehetnek tőlünk, egyedül a nevünket nem

Nem mondhatunk mi sem mást, csak amit John Proctor/Bányai Kelemen Barna az egyik végső jelentében:

„Ez az én nevem, és a nevem az enyém! Mert ebben az életben már nem lesz más nevem! Mert hazudok, és aláírok minden hazugságot! Mert arra se vagyok méltó, hogy ugyanazt a port tapossam, amit a felakasztottak tapostak! Hogyan élhetnék én tovább a nevem nélkül? A lelkemet maguknak adtam, hagyják meg nekem a nevemet!”

Vigyázzatok hát ti is legalább a nevetekre!

Arthur Miller: A salemi boszorkányok
(Egy szünettel - 190 perc)
dráma két részben

Szereplők:
John Proctor/Bányai Kelemen Barna
Elizabeth Proctor, John felesége/Bánfalvi Eszter
Abigail Williams, Parris unokahúga/Fekete Linda

Danforth, kormányzóhelyettes, a bíróság elnöke/Szerémi Zoltán Parris tiszteletes, salemi lelkipásztor/Mertz Tibor
Hale tiszteletes, beverley lelkipásztor/Kálmánchelyi Zoltán
Hawthorne, bíró, a bíróság ügyésze/Kenderes Csaba
Mary Warren, Proctor szolgálója/Hartai Petra
Rebecca Nurse/Kiss Mari
Francis Nurse, Rebecca férje/Avass Attila
Giles Corey/Jordán Tamás
Tituba, Parris néger szolgálója/Vlahovics Edit
Mrs. Ann Putnam/Nagy Cili
Thomas Putnam, Ann férje/Kelemen Zoltán
Betty Paris/Gonda Kata
Ezekiel Cheever, bírósági jegyző/Bajomi Nagy György
Herrick, porkoláb/Szabó Róbert Endre
Mercy Lewis, Putnamék cselédje/Wessely Zsófia
Susanna Walcott/Dunai Júlia

Díszlet/Jelmez: Kálmán Eszter
Ügyelő: Győrváry Eszter
Kellékes: Viszlay Zoltán Fülöp
Súgó: Kovács Krisztián
Rendezőasszisztens: Kovács Krisztián
Rendező: Alföldi Róbert

Bemutató: 2018. május 11. 19 óra, Nagyszínpad

Az előadás megtekintése 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés