Hogyan élik meg a nők a mellrákot és az amputációt? - dr. Huszár Attila, szombathelyi onkológus
- Nap mint nap emlőrákos nők százaival találkozik. Mit szólt az Angelina Jolie mellamputációja körüli felhajtáshoz?
- Becsülöm a színésznő kiállását, mivel egy súlyos problémára irányítja rá a figyelmet, hiszen ma minden nyolcadik nő (12%) megbetegszik emlőrákban. Reméltem, ez a hír majd jó irányban befolyásolja a közvéleményt, és ráirányítja a figyelmet a prevencióra, bár a média-visszhangokból most úgy tapasztalom, épp az ellenkezője történt, inkább visszatetszést keltett.
- Magyarországon meg lehet vizsgáltatni, hogy mint Angelina Jolie, genetikailag hajlamosak vagyunk-e az emlőrákra?
- A probléma már korábban is létezett, bár kétségtelen, hogy az Angelina Jolie műtétjéről szóló hírek miatt a téma most került fókuszba. Azonban jó az elején tisztázni, hogy az emlőrák nagyobbrészt környezeti károsodás miatt alakul ki, és nem genetikai hátterű: olyan anyagok kerülnek a szervezetünkbe, olyan káros hatások érik, amelyek megváltoztatják az örökítő anyagot. Elég hosszú a lappangási idő, ezeknek az anyagoknak hosszú ideig kell hatniuk a szervezetben ahhoz, hogy ez a kóros változás kialakuljon. A betegeknél jellemzően a menopauza utáni években, legtöbbször 60 éves kor fölött jelentkezik a kóros elváltozás.
Kétségtelen azonban, hogy a betegek 5-6%-ánál a kialakulás okát nem a környezeti hatásokban, hanem a hibás génekben kell keresni. A választóvonal a menopauza, ha valakinél ez után jelentkezik a daganat, akkor az valószínűleg szerzett betegség, aki ez előtt, jellemzően a 20-as 30-as éveiben betegszik meg, annál elképzelhető, hogy veleszületett genetikai károsodás az ok. Ezekben a családokban a felmenőknél (és oldalági rokonoknál) is találunk olyat, aki emlőrákos volt. Oka egy génelfajulás, amiről Angelina Jolie kapcsán a sajtó is sokat cikkezett. Visszatérve a kérdésre, ez a genetikai hajlam vérvizsgálat során kiszűrhető, a módszer Magyarországon az Országos Onkológiai Intézetben rendelkezésre áll.
- Igaz, hogy milliókba kerül egy ilyen génvizsgálat?
- Azok a páciensek, akiknél a felmenők között, hangsúlyozom fiatal korban, halmozottan fordult elő emlőrák, ingyen kérhetik ezt a vizsgálatot. Az eredmény ismeretében hozhatnak döntést, miként akarnak a továbbiakban eljárni.
- Drasztikus vagy jogos lépésnek tűnik egy egészséges nőnél egy hibás gén miatt a mellamputáció?
- Ez az egyéni esetektől függ. Az ilyen jellegű műtéteknél nem az emlőt, hanem a mirigyállomány jó részét távolítják el. Viszont azok a páciensek, akiknél kimutatható a hibás gén, a rekonstrukciós műtétre is jogosultak, mert nem szépészeti beavatkozásról van szó, hanem mindez az egészség megőrzéséért történik.
- Hazánkban mennyire gyakori, kérik a nők a genetikai vizsgálatot és utána a műtétet?
- Nem nagyon, viszont hangsúlyozni kell, a lehetőség nálunk is adott. Tény, ha a genetikai vizsgálat eredményeként bebizonyosodik a hibás gén jelenléte, nagy az esély arra, hogy kialakulhat az emlőrák.
- Olvastam, hogy ebben az esetben a bimbó megőrzése is nagy kockázatot jelenthet.
- Valóban, hiszen minden egyes sejtvonal, ami az emlőben van, ezt a génkészletet viszi magával.
- Amerikában genetikai vizsgálat nélkül is nagy „divat” a mell-levétel, ha a felmenők között valaki meghalt emlőrákban. Csökkenthető így a kockázat?
- Én is olvastam erről. Akinél azonban nem igazolt a genetikai háttér, könnyen előfordulhat (8-ból 7 esetben), hogy később sem betegszenek meg, és feleslegesen távolíttatják el mellüket. Ebben az esetben a rendszeres szűrésnek jóval több értelmét látnám. Tény persze, hogy a fejlett társadalmakban, a jólét emelkedésével az emlőrák kockázata folyamatosan nő, minden nyolcadik nőnél élete folyamán egyszer kialakul ez a betegség. A szegény országokban jóval ritkábban, de azt is megfigyelték, ha valaki onnan vándorol be egy gazdaságilag fejlettebb területre, a leszármazottai körében már ugyanolyan arányban fordul elő a mellrák, mint környezetében.
- Mitől betegedhetünk meg? Milyen környezeti okokra vezethető vissza?
- Ez egy komplex, gazdasági, szociológiai és politikai kérdés is, komoly kutatások vizsgálják, mégis kevés biztos információnk van. Ami tény, törekedni kell a kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes, egészséges életmódra.
- Olvastam, hogy a túlzott húsfogyasztás magas hormonszintet okoz, ami felelős lehet a mellrák kialakulásért. Mások a gabonákat hibáztatják, és kőkori diétát hirdetnek. Kinek van igaza?
- Viszonylag kevés adat áll a rendelékezésünkre, ugyan az EU-ban folytatnak ilyen jellegű kutatásokat, de egyértelműen kimutatni nem lehet, mi az ok. Ahogy arra nézve is végeznek kutatást, mi a szerepe a rák kialakulásában a sófogyasztásnak, vagy a mesterséges vitaminok szedésének. Nehéz dolga van a kutatónak, hiszen sokféle étrend szerint táplálkozunk Európában. Nem tudjuk biztosan, ezzel vagy azzal van-e a baj, egy biztos, a szélsőségektől mentes vegyes táplálkozást részesítsük előnyben. Kerüljük a túlzott mértékű húsfogyasztást, ahogy a szélsőséges diétákat is.
- És a túlsúlynak mekkora a szerepe?
- Egy biztos, az emlőrákban szenvedők jó részénél kimutatható a túlzott ösztrogéntermelés. A zsírszövet szintetizál ösztrogént, így igaz, hogy a túlsúlyosoknál általában magasabb az ösztrogén-termelés. Másrészt egy időben nagy divat volt a nők körében menopauza után hormonpótló tablettákat szedni, hogy a bőrt és az ereket fiatalon tartsák. Ezekről bebizonyosodott, hogy indukálhatnak emlőrákot, így két évnél hosszabb ideig nem szerencsés szedni őket.
- Lépten-nyomon hallani az önvizsgálatról, holott saját tapasztalatból mondom, nagyon nehéz bármit kitapogatni. És ha kitapogattuk, nem késő?
- Ezzel a problémával én is találkozom, mert a betegek szorongását nagyban fokozza, ha találnak valamit, hiszen nincsen összehasonlítási alapjuk, nem tudják mi az, amit keresni kéne. Ennek addig volt jelentősége, amíg nem volt szervezett rákszűrés. Ma már olyan korszerű készülékekkel dolgozunk, amelyekkel az 5-10 mm-es daganatok is kiszűrhetőek.
- Viszont csak 45 éves kortól kötelező a szűrés. Nem túl késő?
- Ezen a téren jól állunk, hiszen vannak olyan országok, ahol csak 48 év felett szűrnek.
- Mennyire viseli meg a nőket mellük elvesztése? Onkológusként mit tapasztal?
- Még manapság is sokan gondolják úgy, hogy az emlőrák egyenes következménye az emlőeltávolító műtét (a masztektómia). Ez a tévhit nagyban visszatarthatja a nőket a rendszeres vizsgálattól. A nyolcvanas évekig valóban így volt, azóta azonban bebizonyosodott, hogy az emlőrák nem régióról-régióra terjedő betegség. A 18-20 mm nagyságú daganatokig egyáltalán nincs is szükség masztektómiára, csak a beteg részt, és egy biztonsági zónát kell eltávolítani.
- Mennyire gyógyítható a mellrák?
- Az 1-2 stádiumban (áttét nélkül, viszonylag kisméretű daganat esetén) korai felismeréssel nagyon magas százalékban gyógyítható. 30-40 éves túléléseket lehet biztosítani, nekem is nagyon sok olyan gyógyult betegem van, akik az operáció és a kezelések óta több mint húsz éve élnek teljes életet. Ráadásul a legkorszerűbb gyógyszereket használjuk, mit a világ többi részén. A 3. stádiumban lévő betegeket is kimagaslóan jó arányban gyógyítjuk – hasonlóan az 1-2. stádiumban lévőkkel.
A 4. stádiumban lévő betegeknél (ahol már áttét is van) komplikáltabb a helyzet, az áttéttől függően náluk az a cél, hogy beteg állapotát stabilizáljuk, és minél tovább megtarthassuk őket a család számára. Náluk – ahogy a nagyobb méretű daganatoknál is - a kemoterápiás kezelés már elengedhetetlen, annak ellenére is, hogy tudjuk, vannak mellékhatásai, de jelentős segítséget jelent, 5-10 éves túlélést biztosíthatunk általa.
- Az emlőrákos nőknek megannyi tortúrán kell átesniük, nemcsak elveszíthetik a mellüket, a kemoterápiától kihullik a hajuk. A változásoknak nemcsak testi, komoly lelki következménye lehetnek. Ezzel foglalkozik a magyar egészségügyben valaki?
- Jogos a felvetés. Itt a szombathelyi onkológiai osztályon a betegeknek rövidesen hetente egyszer lehetősége lesz egy pszichiáterrel is beszélgetni. A magyar egészségügy azonban roppant emberhiányos, külföldön, a kórházi osztályon sokkal több nővér és ápoló dolgozik, mint nálunk. A kötelező nyugdíjazások miatt rövidesen a rákgyógyítás területén is komoly szakemberhiány lép majd fel.
- Hány emlődaganatos beteget kezelnek Szombathelyen?
- Nem tudok pontos adattal szolgálni, de itt az onkológiai központban naponta 150-160 beteg jár csak sugárkezelésre többféle daganattal, 30-40-en ambulánsan kapnak besugárzást emlőműtét után. Naponta 6-10-en részesülnek kemoterápiás kezelésben emlőrák miatt.
- Mit szól az alternatív megoldásokhoz? A gyógygombáktól kezdve számtalan alternatív szer csodás hatásairól hallani.
- 27 éve vagyok a pályán, sok érát megértem, mindig vannak új feltalálók, akik nyilván segíteni akarnak, miközben a többmilliárdos nemzetközi kutatásokat lebecsülik. Ezekkel a szerekkel az a fő problémám, hogy kikerülik azt a fáradságos és időigényes utat, hogy valóban gyógyszerré nyilvánítsák őket. Ez legalább tíz év. Ellenben, ha étrend-kiegészítőként hozzák forgalomba, nem kell bevizsgáltatni. Mi orvosok is örülnénk annak, ha egy tudományos dokumentációval rendelkező alternatív gyógyszer végre forgalomba kerülne, de ilyennel én még nem találkoztam. Ha a beteg a gyógyszeres kezelés mellett szedi ezeket az alternatív gyógyszereket, nem tiltjuk meg neki, ha nincs mellékhatása, és hisz benne, hadd szedje. Elfogadjuk, csak az interakciókra kell figyelni, kérjük, hogy a gyógyszeres kezelés alatt bizonyos ideig ne szedje, ne csökkentse annak hatását.
Régebben azonban gyakrabban előfordult, hogy a páciens elutasította az ortodox-orvosi kezelést, és csak alternatív megoldásokban hitt. Aztán amikor újra jelentkezett, már olyan előrehaladott állapotban találtuk, hogy keveset tehettünk.
- Személyesen mit tapasztalt, az elmúlt húsz évben javult a mellrákosok életesélye?
- Sokkal jobb túléléseket diagnosztizálunk, az elmúlt tíz évben számtalan új, hatásos gyógyszer került forgalomba, és a szövettani vizsgálatokkal célzottabban tudjuk a megfelelő gyógyszeres kezelést megtalálni. A sugárkezelés feltételei is sokat javultak, kevesebb a mellékhatás - és ez minden más daganatra is igaz.
- Mit tanácsol a hölgyeknek?
- Járjanak el rendszeresen a szűrővizsgálatokra, és minden alkalmat használjanak ki! És amit nem győzünk elégszer hangsúlyozni, és nemzetközi statisztikák egyértelműen bizonyítják: a dohányzás és az alkoholfogyasztás jelentősen hozzájárulhat az emlőrák kialakulásához és kiújulásához, kerüljék!
P-HA rák kialakulásának sokszor lelki oka van - a pszichoterapeuta
Vajon mi vesz rá valakit, hogy ilyen drasztikus lépésre szánja el magát? És milyen következményekkel járhat egy ilyen döntés? - Dr. Seer Szeréna, pszichoterapeuta válaszolt kérdéseinkre.
- Ha valakin melleltávolító műtétet hajtanak végre, azt az adott személy hogyan éli meg? Változást okoz ez az önképében, kevésbé érzi nőnek magát?
- A legtöbb nő akkor vállalkozik melleltávolító műtétre, amikor a rák már kialakult, hisz ez egy nagyon nehéz döntés. Ha a női nemiszervek - mell, petefészek, méh - jelentését nézzük, természetes, hogy ezek a női szerepekhez kötődnek: a szexualitás megéléshez, a gyerekvállaláshoz, az anyasághoz. Ha egy nő arra kényszerül, hogy ezektől megszabaduljon, szimbolikusan az ezekhez kötődő női szerepeket is "elveszíti".
Létezik egy pszichológiai irányzat ami a testünk, a szerveink és betegségeink jelentésével foglalkozik. Ezek az elméletek azt mondják, hogy ha lelkileg valamivel nem vagyunk rendben, azt a testünk jelzi. Pl. a méh/petefészek/mell a nőiességhez, női szerepek témájához kötődik, ha ezeket érinti valamilyen betegség, akkor az okát abban kell keresnünk, hogy valamilyen női szerepben nem teljesedünk ki és ez esetleg lelkileg is problémát okoz. Ilyenkor a testünk reagál, elindul egy vagy több tünet, ami felhívja a figyelmünket arra, hogy változtassunk valamit az életünkben. Ha nem figyelünk fel ezekre a kezdeti tünetekre, akkor ez akár súlyos betegséggé is alakulhat.
Ha egy nő mellrákos lesz, akkor pont azzal a félelmével kell szembenézzen, hogy: milyen nő lesz belőle ezután? A legtöbb esetben egy ilyen beavatkozás arra kényszeríti az illető hölgyet, hogy szembenézzen ezzel a félelmével és más módon kerüljön kapcsolatba a női szerepeivel.
Ugyanakkor a melleltávolítás (vagy méh/petefészek) esetében a félelem nem csak a nőiesség elveszítéséről szól, hanem a műtét mögött rejlő betegségről is: azzal is szembe kell nézni, amiről szól ez a betegség az emberek szemében - a halállal.
- Milyen lelki folyamatok vezethetnek oda, hogy valaki vállalkozik egy ilyen műtétre, még akkor is, ha nem biztos, hogy kialakul nála a rák?
- Viszonylag újdonságot jelent az a tény, hogy valaki önszántából eltávolíttatja a melleit, a rák kialakulásának lehetőségét figyelembe véve, de annak megjelenése előtt. Ha már kialakulóban a betegség, akkor a nő nagyon nehéz döntés elé kerülhet, el kell döntenie, hogy mitől fél jobban: a nőiességet jelképező testrészek eltávolításától és ennek következményeitől, vagy a haláltól.
- Ha Angelina történetét olvasom, azt látom, hogy nála győzött a halálfélelem. Közeli családtagjainál végignézhette, mit tesz velük ez a betegség, mi marad az életükből a kezelések alatt és hogyan halnak bele. Ezek a tapasztalatok valószínűleg annyira negatív töltetűek voltak, hogy ő személyesen mindent megtesz ezek elkerülése érdekében.
Ugyanakkor feltételezhető, hogy női szerepeiben sok más nőnél kiteljesedettebb életet él - mint nő (egy példakép), mint feleség, mint anya - és ez talán könnyíthetett valamennyit a döntésén.
- Olyan nők számára, akiken daganat eltávolítása miatt kellett ilyen műtétet végrehajtani, létezik valamiféle lelki segély szolgálat? Egyáltalán kapnak valamiféle segítséget a műtét után, vagy egymaguk kell, hogy ezt feldolgozzák?
- Jelenleg már a legtöbb kórházban létezik pszichológiai segítséget nyújtó szakember, aki segíthet a kórházban töltött idő alatt. A műtét után sokan fordulnak pszichológushoz és kezdenek el hosszabb távú elfogadó munkát, ami sokat segíthet, de még nagyobb segítséget jelent, ha már a betegség előtt (vagy annak kialakulása nélkül is) elkezdődik az önmagunkkal való munka. (erről a következőkben)
És végül egy személyes szakvélemény, a rákos megbetegedés megelőzésével és a gyógyulással kapcsolatban:
A genetikai okok elenyésző esélyei mellett, a rák kialakulásának nagyon sokszor lelki oka van, pl. feldolgozatlan gyász, szorongások, félelmek, saját igények vágyak elfojtása, düh elfojtása, stb. Ezek összegyűlnek az évek során és egy adott helyzetben, egy adott esemény (mint utolsó csepp a pohárban) elindítja a betegséget.
Pont ezen okok miatt nagyon fontos, hogy időben megértsük, feldolgozzuk és a végére járjunk a lelki problémáinknak. Fontos lehet itt az önismeret, az önmagunk megértése, elfogadása, az érzelmeink kifejezésének megtanulása és a traumák feldolgozása (egyedül vagy akár szakember segítségével). Ha önmagunkkal rendben vagyunk, nagyon sok betegséget (közöttük a rákot is) elkerülhetünk.
R-Á
