Burning Man fesztivál 2017-ben 

Az első órák a kultúrsokk jegyében fognak telni - egy szombathelyi a világhírű Burning Man fesztiválról

Mesits Sándor először 2014-ben, aztán idén is elment az extrém sivatagi buliderbire, a Burning Manre, ami minden szempontból elkülönül a világ fesztiváljaitól. Ezek után nyilván akadt pár kérdésünk, amit fel is tettünk neki.
 
 

Az első órák a kultúrsokk jegyében fognak telni - egy szombathelyi a világhírű Burning Man fesztiválról

Mesits Sándor először 2014-ben, aztán idén is elment az extrém sivatagi buliderbire, a Burning Manre, ami minden szempontból elkülönül a világ fesztiváljaitól. Ezek után nyilván akadt pár kérdésünk, amit fel is tettünk neki.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Az első órák a kultúrsokk jegyében fognak telni - egy szombathelyi a világhírű Burning Man fesztiválról

Mesits Sándor először 2014-ben, aztán idén is elment az extrém sivatagi buliderbire, a Burning Manre, ami minden szempontból elkülönül a világ fesztiváljaitól. Ezek után nyilván akadt pár kérdésünk, amit fel is tettünk neki.

De először is álljon itt egy hangulatfestő aftermovie azok kedvéért, akik képbe akarnak kerülni, hogy mégis mi ez az egész, aztán jönnek a mi kérdéseink, és alanyunk válaszai, aki kétszer is megtette az odavissza 9000 kilométert a nevadai sivatagig az élményért - ezért az élményért:

- Ha azt halljuk, hogy fesztivál, akkor véletlenül sem egy isten háta mögötti, kellő elszántság nélkül megközelíthetetlen, infrastruktúrával gyakorlatilag nem rendelkező nomád bulit képzelünk el, ahol néha még homokviharok is fellépnek súlyosbító tényező gyanánt. A Burning Man márpedig ez, és mégis a világ nonpluszultra fesztiváljaként szokás rá tekinteni. Hogyan nyerhette el mégis ezt a státuszt?

- A véletlenek egybeesése, a jó helyen volt jó időben effektus. A világ sok részén van hasonló körülmények és eszmék mentén rendezett fesztivál, de talán ez volt az első amelyik a radikális önkifejezést tűzte ki célként. Aztán az is benne van, hogy az USA-ban rendezik, a show-hoz meglehetősen értenek arra felé, nagy piac, sok ember, a hippikultúra gyökere a közelben van, Kalifornia a közelben van, stb, ez sok "apróság" eredője a siker gondolom én, ja és persze a trendiség.

- A fesztiválon a pénz nem fizetőeszköz, ebben is különbözik minden más társától, és itt most nem arról van szó, hogy a Metapay rendszer működik, hanem a kvázi cserekereskedelem. Meg a szívességalapúság. Milyen volt ezt először megtapasztalni, amikor ott voltál? Milyen volt nem nyúlkálni a pénztárcához? Ételhez jutni bankólobogtatás nélkül?

- A pénztelenség a legfurcsább szabály, aminél még furcsább, hogy működik. Gondoskodsz önmagadról, és gondoskodsz a közösségről. Az, hogy folyamatosan kapsz valamit mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, az sokkoló élmény, az első reakció zavarodottság volt nálam, valószínűleg a gyökeresen ellentétes szocializációnak köszönhetően, ez van. Az ember fia óvatosan elvesz valamit, és körülnéz, hogy ok, ez működik, de ez mindig így lesz, nem fog rám szólni senki...?!

Persze nem nehéz hozzászokni, de aztán megjelenik a kényszeres kényszer, hogy te is adjál, ezzel is igazold, hogy a rendszer hasznos része vagy, és hát ez tartja egyensúlyban a keresletet és a kínálatot, valahogy így működik. Egyébként nem lehet véletlen, hogy minket keurópaiakat ez a része érdekel legjobban, akinek meséltem erről, azt erősen lenyűgözte a szisztéma.

- A Burning Man a maga társadalmi normák alól kibújó, antikapitalista megközelítésével mennyire érvényes még 2017-ben, amikor sosem látott mértékben zajlik a kapitalizálódás és van csúcsra pörgetve a fogyasztói kultúra?

- Hmmm, a résztvevők a kapitalista világrend hasznos tagjai, nem hinném, hogy ennek megdöntésén szorgoskodnak, ugyanakkor üdítő kilépni a komfortzónából és eljátszani a gondolattal. Utópiának is gyenge kísérlet, hiszen egy hétig el vannak a résztvevők a magukkal hozott földi javakon, amiket a megkeresett pénzükből vettek, de nagy baj lenne mondjuk egy hónap után. Önellátó kommunákkal biztos tele van a világ, de azok nem az élvhajhászás útját járják. Viszont, vitathatatlanul haszonnal jár a burningman-ezés, magammal viszem (vagy egy részét) a mindennapokba a nyitottságok, a szeretetet, az odafigyelést, az önzetlenséget, és ez jó.

Számomra a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy ott egyáltalán nincs net, wifi, és telefon. Nem tűnne nagy dolognak, de kegyetlen szembesülni vele, hogy elszakadsz a virtuális világtól. Gyakorlatilag a mindennapokban ritka az a pillanat, amikor nem vagy a hálózat közelében, rá vagy utalva, függsz tőle. Amikor nem vagy elérhető és nem éred el a megszokott app-jaidat, olyan, mintha egy picit nem léteznél.

A szervezők egyébként tudatosan törekednek arra, hogy kizárják a világhálót, a lehetőségét sem adják meg annak, hogy csatlakozz.

Egy kétségbeesett résztvevő hiábavaló próbálkozását volt alkalmam látni, aki a problémamegoldó központban, tett kísérletet arra, hogy felhívhassa a testvérét Texasban (akkor volt az első idei hurrikán, és nem volt infója), de nem tudtak segíteni neki...

- Ez az általad említett nyitottság-szeretet-önzetlenség miben nyilvánul meg? Mi az, ami egy elsőburnerezős magyar embert teljesen megdöbbentene, már az említett antipénz-attitűdön túl?

- Bármennyire felkészültnek érzi magát az ember a befogadásra, az első órák a kultúrsokk jegyében fognak eltelni, még másodszor is váratlanul ért a tömény input. Szürreális az egész, a környezet, az emberek, a jelmezek a járművek, egy ismerős úgy jellemezte, hogy olyan , mintha egy Fellini rendezés lenne, és igen, van benne valami, teljesen váratlan "képek" keletkeznek a semmiből, és ez "csak" a vizuális élmény.

Aztán a hangélmény is meggyőző, nem vagyok egy megveszekedett hifista, de nem tudtam, nem hallani, hogy a zene olyan minőségben érkezett, amihez nem tudok mérni, csodálatos hangzás részese voltam, nem tudok technikailag beszámolni róla, mert nem értek hozzá, de közelítette a tökéletest.

És hát a legmeghatározóbb a közösségi élmény, ami segít abban, hogy közelebb kerüljél ahhoz az idealista állapothoz, amikor úgy érzed, hogy boldog vagy.

- Mindezért cserébe viszont elég szívós vállalásokat kell tennie az embernek, hiszen a Burning Manre eljutás nem csak nem olcsó, de a természeti viszontagságok sem éppen azok a paradicsomiak egy sivatag közepén. Vagy éppen rosszul gondolom, és a percepció teljesen megváltozik a lelki benyomások szűrőjén át? Hogyan lehet túlélni az elvileg embertelen körülményeket?

- Az élményfaktorra nyilván hatással vannak a szélsőséges körülmények, többnek érzed, amiért meg kell küzdeni, de azért nem extrém sport a burningmanezés. Igaz, hogy nappal 40 fok van, de ez gyakorlatilag páratartalom nélkül, úgy nem tűnik annyinak, de ez a csapdája is a dolognak, mert sokkal több vizet kell inni. Napi öt-hat litert javasolnak, és úgy vettem észre, ez reálisan el is fogy. Este 5-10 fok közt van, ami szintén nem vészes, sőt, jól esik a nappali forróság után.

A homok viszont durva, illetve éppen, hogy nem, annyira apró szemcsékből áll, hogy inkább kenhető állagú, és mindenhova jut belőle, a lakókocsik réseit, ablakait tanácsos lefóliázni, mert utólag kitakarítani szinte lehetetlen. Ajánlatos a szűrővel felszerelt maszk, de legalább is a sima mindenképpen. A homokviharok naponta többször jönnek, néha olyan erővel, hogy az orkán erejű szél hatására a kinyújtott kezed végét sem látod a sűrű homoktól, szinte éjjeli sötétség vesz körül egy kis időre.

Jut eszembe, hogy az ilyen körülmények ellenére, és az emberi faj kitartásának dicsőségére, minden évben egy 50 kilométeres futóversenyt rendeznek a fesztiválon, nem kevés résztvevővel, ahol van aki ruha nélkül, mezítláb futja a távot. Na ez az extrém!

- Mennyi pénzzel kell rendelkeznie valakinek, hogy kijuthasson a fesztiválra? Ügyesen meg le lehet-e faragni a költségből, vagy ez inkább marad a tehetősek kiváltsága?

- Ha megkeresed és kifogod a legolcsóbb repjegyet, ha meg tudod venni a legolcsóbb belépőt, és a komfortot a minimálra veszed, akkor is kell 400-500 ezer forint. Sok, persze ha összekötöd valami mással (munka, nyaralás, rokonlátogatás), akkor megindokolhatod magadnak, hogy miért olcsóbb. Aztán azzal is érvelhetsz, hogy itthon mennyi lenne egy hét fesztiválozás? A leghasznosabb természetesen, ha többfele oszlik a költség, de ezzel inkább a komfortot lehet növelni. A legmelósabb de egyben a legmenőbb, ha pályázol és nyersz - valamilyen installációval, műalkotással -, ez, mint a példák mutatják, nem lehetetlen, sőt, bár láttam elég gyenge alkotásokat is. De jópár itthoni kreatív sikeresen venné az akadályt, úgyhogy hajrá!

- Azt mondtad, nagyon meghatározó neked, hogy "haza" tudsz vinni valamit az itt tapasztalt mentalitásból. Ezt tudnád körvonalazni? Hogyan lehet beépíteni a dolgos, "normakövető" mindennapokba azt, ami a Burning Man-en beléd folyt?

- Nem szeretem az általánosításokat, és lehet, hogy nincs is igazam, de úgy vettem észre, hogy tőlünk nyugatabbra és még nyugatabbra, a társadalmakat sokkal inkább jellemzi a tolerancia, a nyíltság, a szolidaritás, és beszélgetéskezdeményezés. Jó érzéssel tölt el, ha ez vesz körül, a mindennapok kellemesebbek, ha az emberi kapcsolatok emberibbek. A kivándorlásunk egyik, ha nem legmeghatározóbb oka is ez, az anyagiakon túl, legalább is erről számolnak be, akik szintén összehasonlítják az ottani és az itteni közhangulatot.

Az ismert okok miatt nálunk a gyűlölet, a kirekesztés, és az elidegenedés mentén épül az ország, ez mérgezi a társadalmat, és azon keresztül az egyént. Ami itt van, az ennek a totális ellenpontozása.

Én elhatározásokkal érkeztem, hogy változtatok magamon, és megpróbálom a környezetemben is, ami nehéz, de szép meló. Azt már észrevettem, hogy sokan félreértik, de legalábbis megütköznek azon, ha mondjuk ismeretlenül megszólítom őket. Volt egy ilyesmi kihívás is pár hónapja a neten, egy hónapig naponta beszélgess egy idegennel, ami már magában is vicces, mármint, hogy ez a kihívás, de valahol el kell kezdeni.

- Tervezed-e az újrázást? És egyébként azoknak mit javasolsz, akik meg az elsőzést tervezik, és életükben először összegyűjtenek annyit, hogy kimenjenek a Burning Manre? Mi a leghasználhatóbb tanács szerinted?

- Nanáperszehogyne! Szeretnék, jól érzem magam, és olyan minőségű input, amit máshol nem kaphatok meg. Először is, ha el akarsz menni mondjuk 2018-ban, akkor el kell kezdeni szervezni, sürgősen, hogy ott legyél. Össze kell szedni a résztvevőket, legyetek minél többen! El kell dönteni, hogy mivel fogtok menni, és miben fogtok lakni, ha bérelni kell hozzá valamit, akkor nagyon gyorsan meg kell tenni, különben nem lesz, nagyon nem. Bújni kell a netet olcsó repjegyért, nem biztos, hogy a minél korábban, annál olcsóbb szabály érvényesül! Regisztrálni kell az oldalon, profilt kell kialakítani, fel kell iratkozni a hírlevélre, a Facebookon is követni ajánlatos az oldalt. Résen kell lenni, mert például a normál jegy, amiből 45 ezer darabot adnak el, pár perc alatt fogy el.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés