A halott nagymamáról loptak ékszert Szombathelyen?

Olvasónk állítja, hogy otthon elhunyt nagymamájáról valahol útközben eltűntek az ékszerek.
 
 

A halott nagymamáról loptak ékszert Szombathelyen?

Olvasónk állítja, hogy otthon elhunyt nagymamájáról valahol útközben eltűntek az ékszerek.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

A halott nagymamáról loptak ékszert Szombathelyen?

Olvasónk állítja, hogy otthon elhunyt nagymamájáról valahol útközben eltűntek az ékszerek.

Döbbenetes történettel kersett meg minket olvasónk. Levelében azt állítja, hogy otthon elhunyt nagymamáját még ékszerekkel együtt szállították el, ám valahol útközben eltűntek róla az ékszerek. A dolgot azért is furcsálja a levélíró, mert elmondása szerint, a temetkezési vállalatnak a protokoll szerint nem is lett volna szabad ékszerekkel együtt elszállítani a nénit. Minden esetre most a halott nagymama ékszereit hiába keresik egyik, a halottal foglalkozó intézmény sem tudja megmondani hol vannak azok.

Íme olvasónk levele, változtatások nélkül.

Tisztelt szombathelyi lakótársaim!

Engedjétek meg, hogy elmeséljek egy szomorú és megdöbbentő – nem kicsit megalázó – történetet, ami a napokban esett meg kis családunkkal. Nem elsősorban azért, hogy vádaskodjak, nem is azért, hogy bármi eredményt elérjek általa (hisz egyértelműen megmondták, hogy nincs mit tenni), sokkal inkább azért, hogy legyen tanulság mindenki számára: ha valakinek a hozzátartozója meghal, az elhunyt ékszereit és értéktárgyait nem biztos, hogy viszontlátja...

Pár hete történt, hogy családunk egyik nagymamája otthon, váratlanul meghalt. Nem sajnáltatni akarom magunkat – aki átélte, tudja, milyen szar – de senkinek nem kívánom azt a procedúrát, ami egy otthon elhalálozott ember elszállítását kíséri, nem elég maga a sokk, de a mentők után külön orvos, majd csak utána jöhet a temetkezési cég munkatársa elszállítani a halottat. A sokk már eleve kemény dolog, de utána 2-3, esetleg négy órán át ülni a szobában, melletted a letakart hozzátartozó...szóval kemény. Ekkor van az, hogy az embernek kisebb dolga is nagyobb annál, mint hogy az elhunyt ékszereit vizsgálja – márpedig a nők többsége hord valami gyűrűt, fülbevalót, nyakláncot, stb. Ezen sokk közben eszébe sem jut senkinek a saját felesége/anyja/anyósa ujjáról lecibálni a gyűrűt, pláne, ha esetleg a néninek kicsit be van dagadva a keze és alapból sem jön le a gyűrű könnyen.

Így jártunk mi is, a halottszállítók elvitték a holttestet, ékszerestől, ruhástól. Az is külön mesét megérne, hogy sikerült egyáltalán kideríteni másnap, hol van a holttest, de ez nem ezen írás témája: amit akarok mondani, az az, hogy három nappal az eset után, a Markusovszky kórház prosecturáján érdeklődtünk, mikor kapjuk vissza az elhunyt ékszereit. Tök ártatlanul, tök logikusan - így annál nagyobb megdöbbenés volt, mikor mondták, hogy azok bizony nincsenek meg. Nincsenek a nénin, de hát ide eleve nem is hozhatják be ékszerekkel, keressük azokat a Temetkezési Vállalatnál. Ekkor még nem volt fura, az embernek fogalma sem volt, mi ennek a menete, így hát másnap, teljesen jó szándékkal megkérdeztük a temetést intéző cégnél, hol vannak az ékszerek...ezek után gondolhatjátok, mi volt a válasz: Nálunk nincsenek!

Nincsenek, basszus!! Akkor hol vannak?? A néni a lakásból ékszerekkel együtt lett elszállítva, azonban mire kérdezősködni kezdtünk, a jegygyűrűnek, a kísérőgyűrűnek és a nyakláncnak nyoma veszett...nem az értéke, az eszmei értéke számít!! Az emlék. Nosza, megkerestettük konkrétan azt a két szállítót, aki elvitte a nénit, ám ők pofátlanul a feleségem szemébe hazudtak, hogy az elhunyton nem volt ékszer!!! Ez ám a megdöbbenés!!

Kicsit utánajárva a dolognak, a procedúra a következő: ELVILEG a szállítók tényleg nem hozhatnák el a testet ékszerekkel együtt, ELVILEG nekik kellene szólni ott, a halott mellett, hogy a hozzátartozók távolítsák el az értékeket...no de kérdem én, ki van olyan lelkiállapotban egy váratlan halálesetnél, hogy ezt képes lenne megcsinálni?? Őszintén? HA MONDTÁK VOLNA (de nem mondták), akkor is az lett volna a reakciónk, hogy mi ezt nem tudjuk megtenni, majd bemegyünk érte másnap. Hiába állítja a főnökük, hogy ez a szabály, ez nem történt meg, a végeredmény viszont megtörtént: valahol a haláleset helyszíne és a prosectura között az ékszerek eltűntek. Mindenki azt állítja az ügyben, hogy hozzá nem kerülhetett úgy a halott, mindenki mossa a kezeit az ügyben – de a szomorú tény az, hogy nincs meg a gyűrű és a nyaklánc. Valahol, valaki levette. Mi ez, valami jatt? Azzal számolnak a résztvevők, hogy a sokk és a gyász miatt 10 emberből 8-nak eszébe sem jut ezt keresni??

Nem vádaskodok, mert nincs semmi konkrét bizonyítékom – az egyik oldalon csak tagadás van, a másik oldalon csak a döbbenet és a gyász. Ilyen világot élünk, itt, Szombathelyen, ahol mind az elhunyt, mind a hozzátartozók porig vannak alázva, ahol annyira személytelen az egész „művelet”, hogy rossz belegondolni. Megjegyzem: azok az alkalmazottak, akikkel konkrétan a temetéssel kapcsolatos papírmunkát intéztük, maximálisan udvariasak és kedvesek voltak – nekik ez egy munka, amit rutinszerűen végeznek. Viszont valahol, valaki sunyi az ügyben, és ez nagyon fáj. Majdnem annyira fáj, mind a halott elvesztése...

Zárszóként még egy dolog. Konkrétan tudom, hogy több ember panaszkodott arra, hogy a halottak ruhái, értékei szőrén-szálán eltűnnek a kórház osztályain is, az is lehet, hogy rendőrségi feljelentés is lesz ezekből – mert hiába tudja mindenki, hogy ezzel a halottat nem lehet visszahozni, azt hiszem a végtisztességhez az is hozzátartozik, hogy nem nyúljuk le az elhunytak értékeit.

Köszönöm, hogy elolvastátok.

Kérdéseinket eljuttatuk a Vas Megyei Temetkezési Kft.-hez, várjuk válaszukat.

Címlapfotónk illusztráció.
 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés