Ijesztő útinaplót írt Észak-Koreáról a Google-elnök lánya

Az utcákon nem látni reklámokat és nejlonzacskót, a kísérteties számítógépteremben pedig senki nem klikkelt az egerével.
 
 

Ijesztő útinaplót írt Észak-Koreáról a Google-elnök lánya

Az utcákon nem látni reklámokat és nejlonzacskót, a kísérteties számítógépteremben pedig senki nem klikkelt az egerével.

Az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete meghívta Eric Schmidtet, a webóriás Google elnökét észak-koreai túrájára, ő meg vitte magával a lányát, aki részletekbe menő útinaplót írt a látogatásról a karanténszerű sztálinista államban, és fotókat is mellékelt hozzá. Bevezetőjét többek között azzal kezdi, hogy minél többet gondol vissza arra, amit látott és hallott, annál kevésbé biztos benne, hogy mit is jelentettek azok. „Olyan ez, mint a Truman Show, csak országos méretben” - írja az országról, utalva a Jim Carrey-filmre, amiben minden előre le volt kottázva, meg volt rendezve. Legalábbis a messziről jött amerikai delegációnak.

Az első furcsa élményeinek egyike a hermetikusan elzárt kommunista országba lépésekor az volt, amikor kitöltettek vele egy vámnyilatkozatot, miszerint jelölje be, hogy az alábbiak közül van-e nála valami, és abból hány darab: fegyver, robbanóanyag, "gyilkolóeszköz", kábítószer, méreg, GPS, telefon és egyéb kommunikációs eszköz, esetleg bármiféle nyomtatott kiadvány, újság. Kaptak továbbá két felügyelőt, akik mindig mellettük voltak, és bár igyekeztek barátságosak lenni, ha kérdéseket kaptak, akkor vagy semmitmondó válaszokat adtak rájuk, vagy egyáltalán nem is válaszoltak, mintha meg sem hallották volna.

És a legérdekesebb: mindkettő kísérő élt az Egyesült Államokban, mint követségi dolgozó.„ Talán ideológiai szempontból sokkal elkötelezettebbek voltak, mint az átlagos észak-koreaiak? Hogy a viharba egyeztetik össze külföldön tapasztalt élményeiket azzal, amit mindig is a fejükbe vertek?” - teszi fel Sophie Schmidt a frappáns kérdést, persze csak magának.

Bepoloskázott szoba, autó, telefon, minden

Külön kiemelte aztán, hogy mennyire vendégszeretőek voltak az őket fogadó helyiek, annak ellenére, hogy azért az ország USÁ-val (mint szupergonosz imperialista hatalommal) folytatott viszonya nem mondható éppen felhőtlennek. Ettől függetlenül egy kellemes vendégházban szállásolták el őket, ami olyan volt, mint egy privát hotel, amikben ők voltak az egyedüli vendégek. „A hely belülről bizarr keveréke volt a márványparádénak és az olyan belsőépítészeti megoldásoknak, amik a 70-es évek Észak-Koreájában sikkesnek számíthatott.” Plusz művirágok és hazafias filmeket vetítő tévé a hallban.

Arról pedig ismerőseik előre biztosították őket, hogy jó, ha tudják, hogy minden be van poloskázva: a telefonok, a szobák, az autók, és ki tudja még, micsoda. És mivel a saját mobiljaikat nem vihették magukkal, külön vicc tárgyát képezte, hogy ébresztő híján hogyan ébrednek fel majd reggelente.

Reklámok nincsenek, fűtetlen helyiségek és furcsán számítógépező diákok vannak

Különösen érdekes, amit Sophie a fővárosról, a 2-3 milliós Phenjanról ír. Például az általa addig látott fotókkal szemben a lakóházak nappal játékosan színesek, és látott stílusos nőket is magassarkúban, sminkben. Nem látott viszont reklámokat, hirdetéseket sehol, de még boltokat sem - valamint a nejlonzacskók hiánya is feltűnt neki. Továbbá az, hogy bármerre is kalauzolták őket, sehol nem volt fűtés, így kissé abszurd élménynek bizonyult, amikor fagypont alatt büszkélkedtek nekik a legfrissebb technológiai truvájokról vagy a menő könyvtárról, miközben látni lehetett a leheletüket.

Apropó, technológia: a számítógépekkel korrektül felszerelt Kim Il-Sung egyetemi e-könyvtárba is elvitték őket, amivel „csak egyetlen probléma volt: hogy senki sem csinált különösebben semmit. Páran görgettek csak vagy klikkeltek az egérrel, de a többiek csak bambultak maguk elé. Ami még nyugtalanítóbb volt, hogy amikor zajos kis csapatunk belépett, egyikük sem nézett fel. Se egy fejfordítás, se egy szemkontaktus, semmi reakció az ingerekre. Akár bábfigurák is lehettek volna.”

Látták továbbá az interneten már híresnek számító koreai közlekedésirányító rendőrnőket („vajon hogy magyaráznád el valakinek, hogy szenzációszámba megy a YouTube-on, amikor még sosem hallott az internetről?”), voltak tárgyaláson, ahol kivétel nélkül mindenki Kim Dzsongil-es dísztűt viselt, és az egyetlen nem hazafiaskodó-forradalmi dal, amit hallottak, a Cranberries Dreams című slágere volt.

De ennél is izgalmasabbnak bizonyult, amikor véletlenül nem sikerült a kísérőiknek a forgatókönyv szerint eljárniuk, hanem valami emberi gikszer csúszott abba: az egyik ilyen volt, amikor az - átlagosnál kétszer mélyebben húzódó, valószínűleg a potenciális bombatámadásoktól védendő - metrómegállóban elment a világítás, a nem beavatott átlagos utazók pedig rutinosan kapták elő zseblámpáikat. De mutattak nekik egy amerikai mintára épült gyorséttermet is, ahova viszont a rossz ütemezés miatt lehúzott redőnyökre érkeztek meg. Ezt azonban gyorsan orvosolták: hirtelen ott termett egy csomó munkás, akik kötényeket rántottak, felkapcsolták a villanyt és dolgozni kezdtek.

Észak-koreai táblagép, amit sosem fog senki sem használni

Tovább szürreális tapasztalásuk az volt, amikor a Korea Computer Centerbe cipelték őket, és megmutatták egyik legutóbbi találmányukat, egy tabletet, ami Androiddal fut, és igazi internet is van rajta (az országban egyébként csak egy saját hálózat működik, amiről nagyon kevés minden érhető el, álnok nyugati oldalok még véletlenül sem). A gáz csak annyi ezzel, hogy egy itt lakó soha nem engedhet meg magának egy ilyen eszközt, hiszen aranyáron mérik, exportálni meg nem tervezik. Magyarul „egy olyan piacra fejlesztenek termékeket, amely nem létezik.”

Sophie szerint azonban az észak-koreaiak is érzik, hogy sokáig már nem tartható ez a külvilágtól való kapcsolatmentes állapot, és néhányan már azt is értik, hogy csak akkor lesz esélyük lépést tartani a 21. századdal, ha nyitnak. A teljes útinapló itt olvasható végig.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 
 
  • 2blackhoodedjanuár.25.12:33ÚjVálasz

    röhej....xD
    mikor olyan nemzet embere ír egy másik nemzet emberéről ill. országról ahol pl a reptéren már mindenttudnak a turistáról..nevetséges...
    mi abban a különös ha nem használja az egeret egy sz.gép elött ülö sima bill.el is lehet navigálni ...;)meghogy rosszul volt időtitve a függönyök elhuzzása..hát' ebben mi kivetni való van..elöfordulhat...persze meglátszik hogy az aki ezeket írta az elitböl való...
    Megj.: .."ami Androiddal fut".. nem azzal fut hanem az fut rajta.. xD

     
  • 1csarlijanuár.24.12:45ÚjVálasz

    Akik nyitnának azok sajnos be vannak csukva.
    Bár nem hiszem, hogy a rengeteg agymosott északi kapcsolatot keresne az "ellenséges" külvilággal.

     

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

 

 

Hirdetés
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés
 
 

Hirdetés