Kell-e egyáltalán Szombathelynek a Karneválon kívül más hepaj?

Mozgalmas volt az idei nyár a programok szempontjából - de el tud-e tartani a város ennyi fesztivált?
 
 

Kell-e egyáltalán Szombathelynek a Karneválon kívül más hepaj?

Mozgalmas volt az idei nyár a programok szempontjából - de el tud-e tartani a város ennyi fesztivált?
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Kell-e egyáltalán Szombathelynek a Karneválon kívül más hepaj?

Mozgalmas volt az idei nyár a programok szempontjából - de el tud-e tartani a város ennyi fesztivált?

Szombathelyen sosem történik semmi! - szinte szlogenként lehetne kiírni a városhatárba. Sok városlakó ugyanis arra panaszkodik, hogy soha semmilyen program nincsen nálunk. Hát ezen a nyáron aztán egymás érték a fesztiválok - ám most meg mintha úgy nézne ki, hogyátestünk a ló túlsó oldalára. Elbír-e Szombathely ennyi rendezvény, vagy elég nekünk a nyár végi Karnevál? Ezt persze leginkább a (kulturális) piac fogja meghatározni - de nézzük csak meg, mi lehet egy sikeres program receptje, mi az, ami sikeres volt, és mi az, ami kevésbé?

Idén Szombathelyen a szokásos városi eseményeken mellett, több magánkezdeményezés volt arra, hogy muzsikával, jó kedvvel, szórakozási lehetőséggel lássa el a városlakókat. A nyarat a sörfesztivál nyitotta, aztán volt Szent Iván éj, halfesztivál, kolbász és pálinka fesztivál, Emlékmű Fest, Color Fesztivál, Joskar-Ola Napok és végül a Karnevál.

Belépős vs. ingyenes

A városi rendezvényeket akár külön is kezelhetjük. Hiszen sem a Szent Iván Éj, sem pedig a Karnevál nem profitorientált. Éppen ezért ezek szervezői bátrabban válogathatnak a zenei fellépők között is. Úgy néz ki ugyanis, hogy a programszervezők nagy része amúgy megragadt a '90-es évek sztárjainál (a Dolly, az UFO, az Irigy Hónalj Mirigy és társait próbálja meg ledugni a szórakozni vágyók torkán). Hogy mire van szüksége a fesztiválozni vágyó közönségnek, azt persze nagyon nehéz eltalálni. Ám az szinte biztos, hogy ahol egy napra, egy estére több országosan ismert zenekar is fellép - az tuti siker.

Szokták mondani, hogy a magyar ember árérzékeny - és ez valóban igaz is. Egy belépős fesztiválra Szombathelyen nagyjából ezer-ezerötszáz forint körül van a lélektani határ. Ennél többet csak kevesen fizetnek ki - hiszen eleve többen mennek, sört és virslit, más egyebet kell még venni, ez pedig bizony mind-mind növeli a költségeket. Egyébként ebben is meglehetősen furcsa a magyar gondolkodás. Az "ingyenes" (amire ugye a mi adóforintjaink vannak költve - vagyis igazából ez sem az) Karneválon gond nélkül fizeti ki mindenki a dupla, néha tripla árat az italért, ételért, de máskor belépőt meg már fogat húzva vásárol a fesztiválozó, akkor amikor helyszínen a fogyasztás semmivel sem drágább, mint egy belvárosi vendéglőben.

Zenei felhozatal

A legfontosabb szempont talán a zenei felhozatal. Nehéz megjósolni, hogy mire kap majd rá a közönség. Ahogy korábban is írtam már, ha egy napra több ismert előadó is színpadra lép, akkor szinte biztos a tömegvonzás. Igen ám, de ezt ki is kell gazdálkodni egy fesztiválnak! A mostani menő együttesek (mint PL. a Wellhello, a Halott Pénz, az Irie Maffia és a többi kortárs magyar előadó) elég drágán mérik a művészetet. Ezért van tehát, hogy a hazai fesztiválok - tudom, hogy elcsépelt szó és minden két napos hepajra ezt a szót sütik rá, de ez van - világát még mindig a fél-playbackről dolgozó, lassan kiöregedő, '90-es évekbeli sztárocskák uralják. Pluszban ott van az is, hogy a szervezők azt gondolják, hogy a több évtizede bejáratot nevekkel nem hibázhatnak.

Így gondolták az idei Emlékmű Festen is. Ahol az Omegára alig háromezren váltották meg a több ezer forintos belépőt. Demjén Rózsira pedig alig ezren csápoltak.

Közben a Karneválon a Honeybeast közönsége megtöltötte a Fő teret. (Az már egy másik érdekes kérdés lenne, hogy ha ugyanezért a zenekarért jegyet kellene váltani, akkor mennyien mentek volna el.) Jól emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor a zenekar már befutott a Legnagyobb hős-sel, az MMIK aulájában alig száz ember lézengett a koncertjükön.

A szervezőknek tehát több kompromisszumot is meg kell kötni. Egyrészt nézniük kell az ár-érték arányt, másrészt viszonylag biztosra kell menniük. Közben pedig a még mindig hódító '90-es évekbeli tátogók vagy az eddás vonal rocklegendái nem is a legfizetőképesebb közönséget vonzzák be. A marketingesek szerint ugyanis a 25-35 év közöttiek a leginkább költésre fogható korosztály. Azok akik a Punnany Massif, a Hősök meg a hasonló kortárs zenekarok koncertjein szeretnének csápolni. Vagyis összefoglalva: pénz, pénz, pénz minden aspektusnál. Például az előbb felsorolt zenekarokat eleve milliós gázsival mérik. Ezer forintos belépőből és 550 forintos sörökből pedig kitermelni mindezt nem nagyon lehet. Vagy nagyon nagyot kell gurítani hozzá egy rendezvényne. A Joskar-Ola napok tavaly megpróbálta ezt Dr. Albannal, akinek több ezer eurós fellépési díjába a fesztivál majdnem bele is roppant (tudunk olyan közreműködőről, aki a mai napig várja a tavalyi gázsiját). Plusz az idei felhozatalon is látszott, hogy a Joskar-Ola napok nem egyet, de legalább három lépést lépett hátra. Amit a pénztelenség számlájára írhatunk.

Végelszámolás

Azt már most látni, hogy idén nagyon elszaladt a ló a rendezvényekkel. Valószínű, hogy jövőre a piac jobban és nagyban meg fogja határozni, hogy ki mer belevágni még egyszer a fesztiválszervezésbe. Vagy szerencsésebb esetben még előfordulhat, hogy még egy esélyt adnak maguknak a szervezők - amolyan dupla vagy semmi alapon.

A Halas napok egészen biztos más várost keres magának - hiszen a szervezők már bejelentették, hogy a magyar hal népszerűsítésére létrejött, kormányzati pénzből támogatott rendezvényt jövőre Tiszafüred kapja meg.

A sörfesztivál második alkalommal várta a vendégeket. Bár az első rendezvény gigasiker volt, a második már szerényebbre sikeredett. A szervezők azt mondták, bár idén enyhe mínusszal zártak, több fellépővel és színvonalasabb koncertekkel 2018-ban is ők szeretnék indítani a szombathelyi nyarat. Meglátjuk.

Az Emlékmű Fest is hasonlóan nyilatkozott. Ismerve azonban a színpad, a technika, a különböző engedélyek és nem mellesleg a fellépők költségeit, itt egy kicsit hasonló lehet a helyzet, mint a Sziget hőskorában.

A kolbász és pálinka fesztivál szinte egész végig teltházzal dübörgött. Nem sajnálta a programokat a fesztiválozóktól a rendezvényt szerevező vállalkozó. Bár a fesztivál költségvetése üzleti titok, úgy saccoljuk, hogy a sok zenekar bevonzotta a szombathelyieket - így szinte biztos, hogy nyereséggel zárhatott a program.

Végül pedig a városi programok. Amiket csak üdvözölni tudunk, hiszen - mivel nem üzleti alapon szervezik ezeket - ezeknél bátran nyúlhatnak kortárs magyar könnyűzenészekhez a programkínálat összeállítaásakor. Ami - és ezért nem győzök elégszer hálálkodni - kiszakítja Szombathelyt a Bikini-Kozmix-Beatrice Bermuda-háromszögből...

Na, és mit tehetünk mi, a közönség annak érdekben, hogy minőségi programokat kapjunk a városban? Mert bármennyire hihetetlen is, maguk a vásárlók, a fogyasztók határozzák meg, hogy mi marad életképes. Leginkább azt tudjuk tenni, hogy nem sajnáljuk a pénzt a kultúrára, és ezzel mi magunk is értékeljük a különböző rendezvényeket, amik aztán így életben maradnak - vagy ellenkező esetben szépen csendben elsorvadnak.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés