Magyar blues márpedig létezik

Kávéházi hangulat az MSH-ban, igen, ilyen is létezik. Mindez a Hungarian Blues Star koncertjén, ahol megtudtuk, igenis, létezik a magyar blues.
 
 

Magyar blues márpedig létezik

Kávéházi hangulat az MSH-ban, igen, ilyen is létezik. Mindez a Hungarian Blues Star koncertjén, ahol megtudtuk, igenis, létezik a magyar blues.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Magyar blues márpedig létezik

Kávéházi hangulat az MSH-ban, igen, ilyen is létezik. Mindez a Hungarian Blues Star koncertjén, ahol megtudtuk, igenis, létezik a magyar blues.

Mert ennek létét sokan cáfolják. Mert, hogy a blues a néger rabszolgák zenéjeként indult, az ő életérzésükből táplálkozott, és nekik szólt. Aztán terjedt, mint az influenza, a rabszolgaság eltűnt, maradt a szegénység, és ez mindenkit érintett a korabeli Amerikában.

Az átkos sztereotípia

Később színpadi produkció lett belőle, ekkor vált több irányzatra, és a komolyzenével való kapcsolódása közben alakult ki belőle a jazz. Ezért van, hogy a tradicionális blues és a jazz nagyon sok minden hasonlít, és a magas szinten művelők mindkét műfajban otthonosan mozognak.

De máig tartja magát a sztereotípia, hogy bluest csak sokat szenvedett afroamerikaiak tudnak jól játszani, mindenki más csak súrolgatja a műfaj felszínét. És főleg az európaiak, ezen belül is főleg azok, akik a vasfüggöny rosszabbik oldalán voltak kénytelenek élni.

Ezért van, hogy sokak szerint nem létezik olyan, hogy magyar blues. Persze, igazi értelmében valóban nem, hiszen a blues kozmopolita, mint ahogyan a zene és az emberi érzések is azok. DE vannak olyan magyar zenészek, akiket anno megérintett ez a műfaj, aztán először művelői, majd mesterei lettek.

Tiltottból tűrt

Persze, nem a jelen időkről beszélünk most, hiszen a blues szinte a rock and rollal érkezett, és a szigorú kultúrpolitika csak a 70-es években tette át a tiltottból a tűrt kategóriába.

A tegnap esti koncert résztvevői éppen ebben az időszakban nyúltak bele a lecsóba rendesen, persze, sok mindenkivel együtt, aztán vagy maradtak, vagy nem. A Hungarian Blues Stars zenekarban olyan zenészek vannak, akikről a kissé hozzáértőbb tudja, máshol, más műfajban is nevet szereztek, vagyis, igazán éppen ott. Nézzük: Szakcsi Lakatos Béla, Tátrai Tibor, Török Ádám, Kőszegi Imre, Egri János.

Mindannyian hangszerük legjobbjai közé tartoznak, ráadásul, mint kiderült, együttműködésre is képesek. Persze, hiszen különböző formációkban játszottak már együtt, az is kiderült, ebben is, még azokban a koncerten sokat emlegetett 70-es években.

Sugárzó intimitás

Mert ez most nosztalgiakoncert volt, a némileg szabadabb levegőjű, és a magyar rock, blues hőskorát jelentő évekről. Orszáczky Jackie emlékét idézték, aki a korszak ikonja volt, játszott a Rákfogó, a Syrius együttesekben, de 73-ban Ausztráliába távozott, ahol 15 lemezt készített később. A 80-as évektől kezdve többször látogatott haza, míg három éve ausztráliai otthonában érte a halál.

Kevesen ismerik őt, a koncert talán ezért is volt kissé szomorkás, érzelemdús. Tele persze a jazz és a blues határvonalán mozgó improvizációkkal, szólókkal. Könnyedén, minden manír nélkül játszottak, hiszen ők megtehetik. Ahogyan a fotós kolléga mondta, olyan természetesen teszik a dolgot, mint amikor az ember felhajt egy pohár vizet.

Nem is nagyszínpadra való ez az intimitást sugárzó, együttlélegzést megkívánó műfaj, jól meg is érezték ezt a szervezők is. Igaz ugyan, hogy a zenekar a nagyszínpadon volt, de annak a közepén csak egy kisebb helyet foglalt el, mintha egy teremben lévő, fényfalakkal körülvett szobában játszottak volna.

Kivételes alkalom

A nézőtér pedig hangulatos, ámbár kissé – a hely jellegéből adódóan – szocreál stílusú kávéháznak volt berendezve. Asztalok, halkan közlekedő pincérek, égő gyertyák, poharak emelgetése. És a szólók után – már ahogyan a jazzben szokásos – közbetaps, de visszafogott, udvarias viselkedés.

A zenészek meg láthatóan jól érezték magukat a színpadon, itt nyugodtan játszhattak egymásnak, saját maguknak, mert a közönség is közéjük tartozott. És talán azok is megérezték a rock és a blues hőskorának hangulatát, akik akkor még nem ébredtek tudatukra.

Kivételes alkalom volt, a mai konzumvilág nem nagyon díjazza az ilyesmit, talán ezért is voltak hálásak a zenészek is, mert ők is olyanok, mint általában az emberek. Időnként ki kell adni magukból azt, ami a kényszerű körülmények között bennük szorul. Itt sikerült.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés