Jávor Benedek: Ami ma az ellenzékkel történik, egy Fidesz által megrajzolt rezervátumban zajlik

Javaslatának köszönhetően nemcsak az USA-tól várható segítség, jövőre a független magyar oknyomozó média is számíthat konkrét EU-s támogatásra. 500 ezer Euro lesz a tét.
 
 

Jávor Benedek: Ami ma az ellenzékkel történik, egy Fidesz által megrajzolt rezervátumban zajlik

Javaslatának köszönhetően nemcsak az USA-tól várható segítség, jövőre a független magyar oknyomozó média is számíthat konkrét EU-s támogatásra. 500 ezer Euro lesz a tét.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Jávor Benedek: Ami ma az ellenzékkel történik, egy Fidesz által megrajzolt rezervátumban zajlik

Javaslatának köszönhetően nemcsak az USA-tól várható segítség, jövőre a független magyar oknyomozó média is számíthat konkrét EU-s támogatásra. 500 ezer Euro lesz a tét.

Brüsszelben, az Unió parlamentjének sokadik folyosóján, a sokadik ajtó mögött találkozunk Jávor Benedekkel. Csörög a telefonja, egy óránk van, soknak tűnik, aztán meg mégsem. A magyar EP képviselő nem egyszerű napon van túl, tegnap robbant a bomba, hogy a Párbeszéd zöld politikusa nem kis munkával, 250 oldalnyi dokumentumot préselt ki az Európai Bizottságtól, amely bizonyítja, hogy a paksi beruházás engedélyezése elsősorban politikai döntés volt, egy háttéralku Orbán és az Unió között.

- Lesz az ügynek folytatása? Meg lehet még akadályozni Paks 2-t?

- Konkrét jogkövetkezménye nem lesz, a kötelezettszegési eljárást az Európai Bizottság lezárta, azt a leközölt dokumentumok ellenére sem fogja újra megnyitni. Ugyanakkor tart egy másik eljárás, az előző osztrák kormány egyértelművé tette, hogy Ausztria bíróságon kívánja megvétózni Paks2-t, mivel azt a magyar kormány állami támogatás bevonásával kívánja megépíteni. Még nem tudni, hogy a választások után felálló új osztrák kormánynak erről mi lesz a véleménye. Az osztrák szélsőjobb mennyire szimpatizál az Orbán-kormány elképzeléseivel, visszalépnek-e, vagy tényleg bíróságra viszik az ügyet. A Szabadságpárt azonban a kampányában antinukleáris szlogeneket hangoztatott. Az atomenergiával kapcsolatos szkepszis ráadásul Ausztriában politikailag konszenzus.

Tegyük fel, ha az osztrákok nem állnak el a pereskedéstől, és az Európai Bizottság végül kimondaná, hogy a paksi beruházásban az állami támogatás erősen torzítja a regionális piacokat, akkor a magyar állami pénzeket ki kell venni a beruházásból. Ez esetben Paks 2., állami pénzek nélkül életképtelen lenne. Tehát elvileg még megakadályozható ez a kártékony, veszélyes, környezetkárosító beruházás.

- Hol tart most az egész, nem úgy volt, hogy jövőre elkezdik építeni az új erőművet?

- Az előkészületek jövőre megindulhatnak, de számos engedély még hiányzik, és legalább két éves csúszásban vannak.

- A brüsszeli sajtószemináriumon is megkérdeztünk egy parlamenti sajtófőnököt, mennyire vannak képben, mi zajlik ma Magyarországon például az újságírókkal, a médiumok ledarálásával? Diplomatikusan hárított, mondván ez politikai kérdés. Nem értjük, miközben az Unió tagjai vagyunk, miért nem áll ki az Unió a legalapvetőbb jogok egyikének tartott sajtószabadságért? A megmaradt független médiumoknak miért Amerikától kell anyagi segítséget várniuk?

- Részben látják itt az EU-ban is, de számos oka lehet ennek, például, hogy a média ügye alapvetően tagállami hatáskörbe tartozik, az EU pedig nem egy diktatórikus intézmény, amely saját kénye-kedve szerint vonja magához a döntéseket és a hatásköröket. Mindig nagy dilemma a bizottságnál, hogy mennyire feladat egy tagállamot büntetni vagy szankciókkal sújtani.

Az Unió alapvetően a tagállamok összessége, nincs olyan, hogy Brüsszel meg Budapest, Brüsszel 27 főváros összessége.

Az európai intézmények rigorózusan odafigyelnek arra, hogy a demokratikusan megválasztott tagállamok kormányaival szemben tényleg csak olyan esetekben és olyan módon járjanak el, amikor és ahogyan feltétlenül indokolt. Azonban van egy politikai eszköz, amely átfogóbb, a jogállam érvényesülését is ellenőrzi az adott uniós országokban. Ez zajlik most, két országgal, Lengyelországgal és Magyarországgal szemben is, erről szól az alapszerződés 7-es cikkelye.

Mindezek ellenére szerintem az unió óriási hibát követ el, amikor nem próbálja meg külön is, hatékonyabban és intenzívebben biztosítani a média szabadságát, és a tagállamokban a független szabad médiumok működését. Nem feltétlenül csak szankciókban kell gondolkodni, hanem a még működő független média támogatásában is. Ezért már évekkel ezelőtt javasoltam, hogy az unió költségvetésében induljon el egy olyan program, ami a minőségi és az oknyomozó újságírást támogatja. Abban a történelmi helyzetben, amikor Európa-szerte tömegével terjednek az álhírek, nyomul az orosz propaganda, egyre erősödnek a populista és szélsőséges mozgalmak, az uniónak elemi érdeke lenne, hogy megerősítse a minőségi független médiumokat Európában, például az oknyomozó újságírás támogatásával.

- Számíthat a magyar média valami konkrét EU-s támogatásra?

- Háromévnyi munka után most úgy tűnik, ez a kísérleti program az általam benyújtott költségvetési módosító indítvány eredményeképpen akár már jövő év elején el tud elindulni. Ez a kísérleti, határokon át nyúló támogatás most 500 ezer eurós költségvetéssel működne. Én azonban abban bízom, ha ezt jól tudjuk működtetni, akkor ennek folytatódnia kell. Jövőre megint be fogom adni ezt a költségvetési módosító javaslatot az oknyomozó és minőségi újságírás támogatására, hosszú távon pedig azt szeretném elérni, hogy 2020 után mint állandó jellegű finanszírozási program szerepeljen az uniós költségvetésben. Egyszerűen azért, mert független és minőségi médiumok nélkül nincsenek demokratikus tagállamok, demokratikus tagállamok nélkül pedig sem demokratikus, sem másmilyen EU nincsen.

- Hogyan működne ez a médiatámogatás?

- Pályázati úton, és a lipcsei független sajtóközpont koordinálná.

- Nem lesz túl későn mire mindez beindul? A háttérben közben Magyarországon már rég eljátszották a demokráciát.

- Való igaz, ha az EU elengedi ezt a problémát, tétlenül nézi, hogyan rombolják le a médiaszabadságot és más alapjogokat a tagállamokban, azzal az unió a saját létét is veszélyezteti. Látnunk kell, az EU tehetetlensége mögött az is áll, hogy elvileg be se engednek olyan tagállamokat, amelyek nem teljesítik a koppenhágai minimumokat. Senki sem számolt azzal, hogy visszájára fordulhatnak a folyamatok, hogy az új tagállamok, mint Magyarország vagy Lengyelország, a felvétel után a demokratikus intézmények további kiépítése helyett ezek felszámolásával kezdenek el foglalkozni.

Ami azonban ma Magyarországon végbemegy, végbemehet más EU-s országokban is.

Az Unió számára az igazán nagy kockázatot nem az jelenti, hogy a magyar kormány nyíltan szembemegy „Brüsszellel”, és nem hajtja végre a neki nem tetsző intézkedéseit. Hanem az, hogy közben az európai közösségen belül is elveszhet a hit abban, hogy az Európai Unió több mint egy gazdasági érdekközösség, és képvisel európai közös értékrendet is.

Azt is látjuk, hogy a Nyugat-Európában is meglévő populista és szélsőjobb mozgalmakat erősíti, ha a magyar kormány révén képviseletük van az Európai Tanácsban, döntéseiben érvényesíteni és képviselni próbálja őket.

A másik kockázat pedig az, hogy miközben az EU egyik része szeretne előre haladni az integrációban, vannak, akik rendre behúzzák a féket. Nem egy problémát tagállami szinten nem lehet hatékonyan kezelni, szorosabb uniós együttműködésre lenne szükség például a menekült- és energiapolitikában, a szociális kohéziót is erősíteni kellene. Ezek mind olyan kérdések, amiket Magyarország harsányan és lendületesen ellenez az EU-ban, ezzel azonban akadályozzuk a többieket is abban, hogy előre jussanak egy olyan úton, ami szerintük a problémák megoldása felé vezethet. Ami európai szinten például kiszámíthatóbb, olcsóbb és fenntarthatóbb energiarendszereket, biztonságosabb és jobban működő, ellenőrizhetőbb menekültügyet eredményezhetne, ki tudná egyenlíteni a szociális különbségeket.

Év elején Jean-Claude Juncker a „fehér könyvében” több jövőképet is felvázolt arra, mi várható Európában. Az egyik alternatíva, hogy kétsebességes lesz Európa. Akik haladni akarnak az integrációban, azok előremennek, akik nem, azok leszakadnak. Ez a leszakadás már részben ki is alakult, de azt is látni kell, hogy ebben a helyzetben Magyarország óhatatlanul a perifériára szorul. Persze lehet közben vádolni Európát, miért hagyják cserben a keleti tagállamokat, másrészt pedig ezzel a széteséssel Nyugat-Európa sem járhat jól. A gazdaságilag rosszul tejesítő, politikailag bizonytalan, szociális feszültségektől szabdalt országok gócpontok lennének, az unió határainál súlyos biztonságpolitikai kockázatot jelentenének – aminek a következményeit az EU-nak is viselni kell. Úgyhogy az EU-nak hosszútávon az az érdeke, ne legyen „futottak még” kategória.

- Azt is látni kell közben, hogy Nyugaton is egyre népszerűbb Orbán Viktor

- Mert ezektől a problémáktól Nyugat-Európa sem érintetlen. Olyan tempójú átalakulás részesei vagyunk, aminek globális szinten sok a vesztese, vannak, akik úgy látják, hogy a politikai erők becsapták, elárulták őket. Másrészt a nem leszakadó, magas életszínvonalon élő európaiak közül is sokan érzik, hogy egyre átláthatatlanabb, kiszámíthatatlanabb a világ, nehezebb előre tervezni, és ez félelemmel tölti el őket. Kézzelfoghatóan nem élnek rosszul, de fenyegetve érzik magukat attól, hogy fenn tudják-e tartani az életnívójukat. Olyan politikai erők mögé állnak, akik ezekre a bonyolult, globális szinten jelentkező problémákra nem a tényleges megoldásokat keresik, amik törvényszerűen bonyolultak, hanem egyszerű recepteket tudnak adni. Akik azt mondják, a világ dehogy bonyolult, vannak jó és rosszak, ti jók vagytok, és mi megvédünk benneteket rosszaktól. Egy biztonságos hazugságot kínálnak.

Egy teljesen mesterséges valóságot rajzolnak fel, ahol Trump is, konkrétan, az előtte elhangzottaknak az ellenkezőjét állíthatja, és a választói hisznek neki. Ezért is működik a Soros kampány, mert nem az ország problémáira ad választ.

A legtöbb alrendszer alig működik, a válságjelek tömkelegét mutatja az ország.

Lassan se orvos se ápoló nincs a magyar kórházakban, összeomlik az egészségügy, de azt mondják, ezzel ne törődjetek! Helyette a kormány mondvacsinált virtuális csatában nem létező ellenfelekkel szemben sorra tudja aratni a győzelmeket. Már vagy nyolcszor megvertük Brüsszelt és Soros Györgyöt, de még mindig életveszélyben van az ország, és csak a kormány tudja megvédeni. Miközben az ország amúgy tényleg életveszélyben van az oktatás, az egészségügy eróziója, a humán tőke felélése, az innovációban való lemaradás, a gazdasági versenyképesség csökkenése miatt, csak erről senki sem beszél.

- Tavasszal választások, mennyire száll be az itthoni ellenzéki kampányba?

- EU képviselőként 2019-ig szól a mandátumom, amit ki szeretnék tölteni. A kampányban természetesen részt fogok venni, a választási ellenzéki együttműködést nyilvánvalóan segíteni fogom, amennyire tudom. De nem kell, hogy illúziónk legyen, nagyon csekély az ellenzék esélye arra, hogy választást nyerjen. Reális célként annyit lehet kitűzni, hogy a Fidesz kétharmados győzelmét mindenképpen meg kéne akadályozni. Az együttműködésnek, bármi legyen is az, nincs alternatívája. Ha az egyéni választókerületekben egymás ellen indulnak az ellenzéki pártok, akkor a Fidesznek tálcán kínáljuk fel nem csak a győzelmet, hanem a kétharmadot is. Legalább a választókerületek szintjén muszáj egyeztetni, hogy ne egymást szorítsuk ki.

- Botka László maga is nyilatkozta, amikor kiszállt a kampányból, hogy az ellenzéket a Fidesz beépített emberei bomlasztják. Ehhez mit szól?

- Nehéz, súlyos vádak ezek, kézzelfogható bizonyítékok nélkül. A Fidesz nagyon keményen ott van az ellenzéken belül közvetett módon, ez biztos. Ilyen hamis, propaganda által uralt médiatérben kedvükre alakíthatják, ki hányszor, milyen tartalommal, milyen tartalommal szólalhat meg a kormánypárti médiában, éppen ki hány százalékot kap a Nézőpont Intézet közvélemény-kutatásaiban.

Az ügyészség, a rendőrség azzal szemben és akkor emel vádat, amire megbízást kap.

Ezeket a rendszereket a Fidesz nagyon ügyesen tudja mozgatni, ez pedig a valóságban is súlyosan befolyásolja az egyes pártok támogatottságát. Hogy ennél mélyebben, akár a finanszírozás szintjén is ott van-e, arra nehéz bizonyítékot találni, de nagyon sok az erre utaló jel.

A legnagyobb probléma szerintem mégis az, hogy az ellenzék be lett zárva a nyilvánosságnak egy nagyon szűk terébe. Meggyőződésem, hogy mindaz, ami az ellenzéki térben ma történik, egy, a Fidesz által megrajzolt rezervátumban zajlik, jól körülhatárolható párszázezer választó előtt, akiket elérnek a megmaradt ellenzéki vagy független sajtótermékek. Valójában önmagunknak játszunk ebben a zárt térben, amiből a társadalom többsége felé alig-alig szivárog valami.

A Fidesz még azt is megteheti, hogy néha szafari-túrákat szervez, hogy lám van itt ellenzék, jobbra és balra is kimutogathat, hogy milyen fura fazonok élnek ebben a rezervátumban.

Hajlamosak ők maguk is bizniszpártokat kreálni, újabb rezervátumlakókat felmutatni. Hozzá is tudnak járulni ahhoz, hogy még szétesőbb, még furább ellenzéki tér jöjjön létre. Ehhez valójában már nincs is szükség arra, hogy a Fidesz konkrétan ott legyen, bent a pártokban, vagy ellenzéki politikusokat pénzeljen, vagy konkrét politikai alkukat kössön. Hol ezt emelik meg egy kicsit, hol azt, a többit az ellenzéki rezervátumon belül egymással versengő pártok elvégzik maguk.

- A politikai alkukról jut eszembe, ahhoz, hogy Orbán rezsimet leválthassák, szövetkezne Jobbikkal?

- Kizárt. Annak ellenére sem, hogy a Fidesz az abszurditásnak és a szélsőségességnek arra szintjére jutott, hogy közben átugrotta a Jobbikot is. De attól, hogy a Fidesz még a Jobbiknál is szélsőségesebb pozíciót foglalt el, magát Vona pártját nem változtatta meg. Döntően ugyanazok az emberek ülnek a pártban, mint pár évvel ezelőtt, akik ott ültek velem szemben a magyar parlamentben is, és a harmincas éveket idéző náci beszédeket mondtak, koncentrációs táborokba küldték volna a magyar cigányságot. Akik szétbogozhatatlanul össze voltak fonódva a szélsőséges jobboldali paramilitáris szervezetekkel. A Jobbik cukiságkampánya most pontosan olyan üres politikai termék, mint annak idején a Fidesz „polgári Magyarország” szlogenje volt.

Közben pedig semmiféle garancia sincs arra, hogy ha a Jobbik hatalom közelébe kerülne, nem hajtaná végre azokat a lépéseket, amiket éveken keresztül hangoztattak. Miért kéne azt hinnem, hogy radikálisan mást fognak csinálni? El kell olvasni a programjukat. Miért higgyem, hogy sokkal jobbat fognak csinálni, mint amit ők maguk állítanak magukról? A Jobbik a hatalom közelében életveszélyes, még akkor is, ha ez lenne az ára az Orbán rendszer megbuktatásának. Nem vagyok benne biztos, hogy egy Jobbik dominálta kormányváltó szövetség lényegesen jobbat hozna az országnak, mint a mostani rendszer. Nem beszélve arról, hogy kiszámíthatatlan, hogy a választók hogyan reagálnának egy ilyen DK- MSZP-Jobbik tengely mentén megkötött együttműködésre. Magam sem tudnám megígérni, hogy szavaznék egy ilyen szövetségre. Ez csak egy irreális gondolatkísérlet, amivel domesztikáljuk és legitimáljuk a Jobbikot, egy olyan együttműködés érdekében, amire bizonyíték sincs, hogy elhozná a kormányváltást.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés