Ücsörgős, izzadós jazz a szombathelyi Lamantin fesztivál keddi napján

Mint egy színházi előadás, olyan az új helyszín az MSH-ban, ami nem tesz jót a hangulatnak.
 
 

Ücsörgős, izzadós jazz a szombathelyi Lamantin fesztivál keddi napján

Mint egy színházi előadás, olyan az új helyszín az MSH-ban, ami nem tesz jót a hangulatnak.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Ücsörgős, izzadós jazz a szombathelyi Lamantin fesztivál keddi napján

Mint egy színházi előadás, olyan az új helyszín az MSH-ban, ami nem tesz jót a hangulatnak.

Az idei Lamantin fesztiválon kedd este mutatkozott be az új helyszín, az MSH. Az idén már nincs jazzsátor a Főtéren, helyette van a Sportház nagyterme.

A hivatalos indoklás szerint a sátorban nagyon meleg volt, annyira hogy a zenészeket is zavarta. Nos, kedd este az MSH nagytermében melegebb volt, mint a odakint. Némi szaunafíling, feszélyezettséggel színesítve.

A nagytermet egyébként gyakorlatilag elfordították 90 fokkal, a színpad a terem jobb oldalán volt. A küzdőteret telepakolták székekkel, a büfé pedig - az ígéretekkel ellentétben - nem a színpaddal szemben, hanem az eredeti nagyszínpad előtt volt.

Igaz, hogy így könnyebb a székekhez férni,de a büfé miatt meg kell kerülni az egész termet. És még valami. A terem akusztikája, hangterelői az eredeti színpadhoz vannak méretezve és állítva. Azzal, hogy keresztbe szól a zene, a baloldali falról hangos visszhangok pattannak vissza, olyan hangerővel, ami már zavaró.

Szóval, értjük a jó szándékot, de a helyszín feszélyezetté is teszi az embert, olyan, mint egy színházi előadás, ahol ha valaki feláll a székből, mindenki ránéz. Ami viszont kimondottan pozitív, itt legalább normálisak a mosdók.

Kedden három zenekar lépett fel, sajnos, egyik sem játszott egy órányit összesen. Az elején a nemzetközi The Coquette Jazz Band, klasszikus, dixielandre hajazó zenéje tényleg pörgetett egyet a hangulaton. Könnyed, tiszta zene, tényleg lábmozgató. kár, hogy gyorsan vége lett.

Ahogyan a Kénynyúl fellépése is túl rövid volt. Funkys elemekkel szőtt tánczene ez, annak legjobb értelmében. Szintén lábmozgató, meglepő, hogy a színpad előtt az improvizációs tábor fiatal hölgyeiből alkalmi tánckar alakult.

Ha ez a koncert egy sátorban lett volna, együtt pörgött volna a közönség a zenészekkel.

Az est utolsó fellépője a Budapest Jazz Orchestra volt, Tóth Vera énekével kiegészülve. Vita nélkül profi, nagyon összerakott zene, a tehetségkutatóban feltűnt, de annak bélyegétől már régen megszabadult Tóth Vera tényleg az ország legjobb énekesnői között van ma már.

Ez volt az a koncert, amit tényleg ülve, színházi előadásként kell nézni, az ilyenekhez jó ez a helyszín. Csütörtökön meglátjuk, ahogy a szokásos blues-nap hogyan sikerül az MSH keresztbe fordított koncerttermében.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés