„Megoldást szeretnék nyújtani, nem csak kritizálni”

Az iskola nem arra van, hogy komoly és félelmetes legyen, hanem arra, hogy inspiráljon. Az sem baj, ha a gyerek rózsaszínű hajó királyt képzel el.
 
 

„Megoldást szeretnék nyújtani, nem csak kritizálni”

Az iskola nem arra van, hogy komoly és félelmetes legyen, hanem arra, hogy inspiráljon. Az sem baj, ha a gyerek rózsaszínű hajó királyt képzel el.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

„Megoldást szeretnék nyújtani, nem csak kritizálni”

Az iskola nem arra van, hogy komoly és félelmetes legyen, hanem arra, hogy inspiráljon. Az sem baj, ha a gyerek rózsaszínű hajó királyt képzel el.

Senkit sem hibáztat, csak segíteni szeretne a diákokon. A politikától távol tartja magát, de óriási lelkesedéssel magyarázza, hogyan kéne megtanulnunk tanulni. Úgy gondolja, az iskola nem félelmetes hely kéne, hogy legyen, hanem inkubátor, amelyben kiteljesedhet a gyerekek egyénisége. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatóját, Lantos Mihályt kérdeztem.

Több, mint százezren látták azt a videódat, amelyet úgy kezdesz: „az oktatási rendszerünk legnagyobb hibája, hogy tanulási stratégiát nem ad”. Hogy érted ezt?

Igen, engem is meglepett, milyen sok ember számára volt ismerős a helyzet és mennyire egyetértő visszajelzések érkeztek. A gyerekeink belépnek az iskolarendszerbe és egyre növekvő terhek alá kerülnek, olyannyira, hogy már szinte nem is marad idejük gyereknek lenni, megélni a gyermekkor csodáját. Csak gondoljunk bele: hány felfedezés, újítás, sőt tudományág (!) született száz év alatt, aminek a tananyaga folyamatosan csak beépült, rárakódott az eddigiekre és mára már hegyomlásnyi könyvkupacokon kell átrágniuk magukat. A tanulási módszer viszont nem változott, ugyanúgy próbálják megtanulni a nagyobb anyagot, mint amivel már a nagyszüleik is szenvedtek – a kevesebbel.

Ez a pedagógusok hibája?

Nyilván vannak jobb és rosszabb tanárok, akik kevésbé motiválják, segítik a diákokat, de ez semmiképpen sem az oktatók kritikája. Rendszerszintű a probléma – és nem csak Magyarországon. A módszerem iránt már élénken érdeklődnek Németországból és Angliából is, a könyveim fordításai éppen most készülnek angolra és németre. Megváltozott a világ – és mi nem változtunk vele.

És mi ez a módszer? Mit tanítasz meg a gyerekeknek, miben tudsz nekik segíteni?

Hogy merjenek játszani! Felejtsék el a magolást és használják azt a szupererejüket, amit felnőtt korunkra legtöbben elvesztünk: a kíváncsiságukat, a vele született tudáséhségüket, a gyermeki játékos kreativitásukat és állítsák a tanulás szolgálatába. És ehhez adunk még számos mankót: jegyzetelési technikát, eszközt a helyes célok meghatározásához, segítséget, hogy a felelés során mindent ki tudjon adni magából, ötleteket a tanulóhelye kialakításához és így tovább.

Tudsz mondani egy kézzel fogható példát?

Persze. Mondjuk, ha meg kel tanulnia egy évszámsort (amit egyébként nem értek, hogy miért szükséges az okostelefonok korában), ne számokat lásson maga előtt, hanem alkosson belőlük valami játékot, rendszert. Játssza le fejben a csatákat és rajzolja le a királyt, akit ezerháromszáztizenkettőmájusnyolcadikán megkoronáztak. Ha a számokat meg tudja tölteni izgalmas tartalommal, magától megy a fejébe. És az sem baj, ha közben hülyéskedik: ha a királynak, akit elképzel, hosszú rózsaszín haja van. Egy rózsaszín hajú királyt senki sem felejt el könnyen, nem igaz?

Nem veszti el így az iskola a komolyságát?

Az iskola nem arra van, hogy komoly és félelmetes legyen, hanem arra, hogy inspiráljon, segítse a fiatalok személyiségének kibontakozását, az egyéni képességeik fejlődését – és integráljon a társadalomba a közös műveltség elsajátításával. Megtanulni tanulni annyit tesz, mint megtanulni élvezni a tanulást. Vagy inkább: újra megtanulni élvezni. Ki látott már kisbabát, akit noszogatni kellett volna, hogy tanuljon járni vagy óvodást, akit ösztökélni kellett volna, hogy játsszon? A legtöbben az iskolát is várják, csak akkor megy el a kedvük tőle, amikor először találkoznak vele, pontosabban a poroszosságával.

Sokan ismernek téged, mint a misztikus Villámolvasás oktatót, aki 200 oldal feldolgozását ígéri két óra alatt. Nem túlzót ez az ígéret?

Ha tudnád, mennyire nem szeretem ezt a „misztikumot”! (nevet) Semmi misztikus, semmi spirituális és semmi nagyotmondó nincsen ebben. A villámolvasás – a másik tanfolyamom, kifejezetten érettségizőknek, egyetemistáknak és felnőtteknek – egy teljesen hétköznapi dolgokon alapuló, tudományosan megalapozott módszer, csak kicsit talán szerencsétlen a neve. Olvasni mindannyiunkat megtanítottak, de nem tanítottak meg több száz oldalas könyveket úgy feldolgozni, hogy meg is jegyezzük, amit találtunk benne. Erre akkor jöttem rá, amikor magam is vért verejtékeztem az első egyetemi diplomám megszerzéséért. Aztán jött a villámolvasás – és jött még két egyetem, párhuzamosan végezve.

Mert megtanultál gyorsabban olvasni?

Ugyanolyan gyorsan olvasok, mint előtte, a villámolvasás nem egyenlő a gyorsolvasással. Más a rendszere: nem átrágjuk magunkat a könyv minden egyes oldalán és a végén hozunk egy következtetést, hanem az elején megismerjük a könyv tartalmát és innen megyünk egyre mélyebbre a céljainknak megfelelően.

El sem olvastam, de ismerem a könyv tartalmát? Hogyan?

Például úgy, hogy először a tartalomjegyzéket olvasom el, majd átlapozom a fejezeteket, feltérképezem az egészet és csak azt kezdem el részleteiben vizsgálni, ami valóban fontos lesz a számomra. Utána egy faék egyszerű módszerrel a tudatalatti memóriatáramba fotózom a számomra fontos tartalmakat és egy másik hasonlóan mindenki által elsajátítható módszerrel aktiválom, előhívásra képessé teszem. És mindehhez készítek olyan jegyzeteket, mint amiről a Lépéselőny kapcsán is beszéltem.

Ez tudományosan bizonyított lenne?

A tanfolyamon mutatok kísérleteket – a „cirkuszi” mentalisták is ezeket a módszereket használják a mutatványaikhoz. Miért ne állítanánk a módszert a magunk szolgálatába?

Mindezek után felvetődik bennem, hogy miért nem oktatják ezeket ingyen minden iskolában?

Ezt ne tőlem kérdezd, az oktatáspolitikai ügyektől hivatalból is távol tartom magam. Én akkor is szeretném megtanítani a hallgatóimat élvezettel tanulni, ha egyik kormány van hatalmon és akkor is ha más. A célom szempontjából mindegy, melyik királyt kell elképzelni rózsaszín hajjal, a lényeg, hogy a felelet végén ötössel, és használható tudással menjen haza a diák.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés