A megyei napilapok főszerkesztője folytatja kultúrharcát a Magyar Időkben

Szakács Árpád most az underground-legendákra és a szombathelyi származású Fekete Péter államtitkárra csapott le. Találjuk ki közösen, hogy miért!
 
 

A megyei napilapok főszerkesztője folytatja kultúrharcát a Magyar Időkben

Szakács Árpád most az underground-legendákra és a szombathelyi származású Fekete Péter államtitkárra csapott le. Találjuk ki közösen, hogy miért!
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

A megyei napilapok főszerkesztője folytatja kultúrharcát a Magyar Időkben

Szakács Árpád most az underground-legendákra és a szombathelyi származású Fekete Péter államtitkárra csapott le. Találjuk ki közösen, hogy miért!

Szakács Árpádot és Magyar Idők rovatát cirka egy hónappal ezelőtt hagytuk magára, mikor is a szerző kiterjesztette egyszemélyes kultúrharcát a popzenére.

Akkor a téma „húzóneve” Tóth Vera volt, akit a szerző elnyomott előadóként igyekezett beállítani, aminek oka, hogy „nem a falka tagja”. Amúgy Magyarországon „balliberális diktatúra van a könnyűzenében”.

Tóth Vera válaszában viszont arra kérte Szakácsot, hogy ne az ő példájával igyekezzen alátámasztani a véleményét, mert ő nem politizál, és amúgy sem lenne szívesen semmi harci zászlón.

Szakács legújabb írásában ismét a popzene dzsungelében igyekszik rendet vágni. Tóth Veráról annyi derül ki, hogy érdekes módon, az írás megjelenése után ismét elkezdte a Petőfi Rádió játszani a számait.

Hogy egy ilyen összefüggésből mi is következik, azon most ne nyámmogjunk, nézzük meg néhány mondat erejéig az újabb írásművet. Ha jó értem, a logika és a vezérfonal ugyanaz, mint eddig: vannak a gonosz liberálisok, akik fölényben vannak a magyar kultúrában, és vannak az elnyomottak, a nemzeti értékekért küzdők. A szerző elképzelése szerint a két tábor között valamiféle kultúrharc dúl, és nem kétséges, hogy az utóbbiaknak van igazuk.

Az előbbiek nemtelen eszközöket vetnek be előnyük megtartására, míg az utóbbiaknak össze kell zárniuk. Akik nem teszik, azokat ki kell szerkeszteni.

Ilyen kiszerkesztenivaló való most Fekete Péter is, a Szombathelyről indult kulturális államállamtitkár, aki valami olyasmit merészelt mondani, hogy ő építő ember, aki nem szereti a kultúrharcot, a kéz nem ütésre, hanem simogatásra való. Szakács Árpád helyre is teszi ezért az engedékenységéért az államtitkárt, merthogy „nem nyulakkal van dolga”, így fricskázva a bűvészi múlttal is rendelkező Fekete Pétert.

A szerző meglehetősen random módon és random logikával ugrál a nevek, események és nyilatkozatok között, szablyájával idecsap, odacsap, hogy aztán fő céltáblájának megtalálja a nyolcvanas évek undergroundjának (URH, Sziámi, Kontroll Csoport, Ági és a Fiúk) két kulcsfiráját, a ma is aktívan zenélő Müller Pétert és Bárdos-Deák Ágnest, akik nem elég, hogy nem fújják a kötelező kormányzati migránsdalt, még támogatást is elfogadtak a Magyar Kulturális Alaptól.

Az egész alaphelyzet bizarr, szürreális, nonszensz: miért kellene magyarázkodnia bárkinek egy holdjáró meseíró felvetéseire. (Az más kérdés, hogy Müller Péter megtette, de nem hiszem, hogy a két szellemi univerzumnak vannak metszéspontjai.)

Müller Péter Sziámi

A HELYZET TRAGIKUS - DE NEM KOMOLY... Köszönöm a Magyar Időknek, hogy idézik (a Népszavából! pontosan!), és ezáltal még több emberhez eljuttatják a gondolataimat, pl. arról, ahogy a Keletinél várakozó...

- Lázálom, délibáb, maximum néhány ezer ember belügye, vagy még az sem – legyinthetnénk az egészre, ha Szakács Árpád nem az ország minden bizonnyal legfontosabb és legtöbb embert elérő médiabirodalmának, többek között a megyei napilapokat is birtokló Mediaworks-nek a központi főszerkesztője.

És innen már csak találgatási játékra tudom invitálni a kedves olvasót: hogy tudniillik mi is van ilyenkor?

Hogy Szakács Árpád csak egy elszabadult hajóágyú-e, akit egyelőre hagynak játszani, elvégre olyan sok kárt nem tud okozni. Nem árt, ha a mieink is félnek egy kicsit, ki tudja, mikor lesznek kiszerkesztve, a másik oldalnak meg úgyis mindegy. Ráadásul a kultúrharc kielégíti a rajongótábor egy részét.

De lehet, mindez valami nagyobb koncepció része? Előhang, előjáték, invokáció, hogy értsen belőle, aki érteni akar belőle, ne mondhassa senki, mi nem szóltunk előre.

Vagy valami újabb ravasz kommunikációs trükk? Amíg én arról írok, hogy mit írt ez a fickó Bárdos-Deák Ágiról, önök meg olvassák és ezt vagy azt gondolják rólam és erről az egész kulturális biliviharról, addig a nagyfiúk igazán fontos ügyekkel tudnak foglalkozni azokban az irodákban, ahol sem Müller Péter, sem Szakács Árpád neve nem tényező.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés