Minden nap egy kicsit távolabb a jövőtől

Míg a hatalom sutyiban az utolsó bástyának veri ki éppen a tégláit, addig mi annak örülünk, hogy akciós a csirkecomb a Lidlben. A választás joga a mienk, de legalább legyünk tisztában, mi folyik körülöttünk.
 
 

Minden nap egy kicsit távolabb a jövőtől

Míg a hatalom sutyiban az utolsó bástyának veri ki éppen a tégláit, addig mi annak örülünk, hogy akciós a csirkecomb a Lidlben. A választás joga a mienk, de legalább legyünk tisztában, mi folyik körülöttünk.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Minden nap egy kicsit távolabb a jövőtől

Míg a hatalom sutyiban az utolsó bástyának veri ki éppen a tégláit, addig mi annak örülünk, hogy akciós a csirkecomb a Lidlben. A választás joga a mienk, de legalább legyünk tisztában, mi folyik körülöttünk.

A világ már csak olyan, hogy folyamatosan változik. Egészen másként éltek elődeink, amikor felépítették a Jáki templomot, másként, amikor Szentgotthárdnál összecsaptak a törökök és a keresztények, és megint másként, amikor a szombathelyi zsinagógából elhajtották a zsidókat.

Ha megnézzük a családi fotóinkat, rácsodálkozunk, hogy milyen vicces hajviseletünk volt néhány évtizede, és szíven üt, amikor a mai tizenévesek értetlenül nézik a pincébe száműzött kétkazettás magnónkat, amit nem is olyan régen vettünk Ausztriában.

És miközben reggel csörög az óránk, sietünk, hogy elérjük a buszt, a főnök megint hülye, de a gyerek egész jó jegyeket hoz az iskolából, a hétvégén elugrunk Sárvárra és a Lidlben is megcsípjük az akciós csirkecombot, addig is mozgásban vannak a dolgok.

Az afrikai országok araszolnak előre, a világgazdaság központja eltolódik Ázsiába, India már egész más, mint a földrajztankönyveinkben, az angolok pedig éppen egy Brexit nevű zsákbamacskát játszanak.

Magyarországon felnőtt egy generáció, ami adottnak veszi, hogy a Fidesz a kormánypárt, vezetői és mindenhova elérő médiacsápjai megmondják, miről mit kell gondolnunk. Van ellenzék is, tiltakozik, felveti ezt vagy azt a kérdést; aki akar, még szavazhat is rájuk, aztán minden marad a régiben. Ez a többséget megnyugtatja. Persze sokan mérgesek, mások vicceket fabrikálnak a hatalomról, de végül is belefér, hiszen nem változik semmi, és talán ez így van jól, hiszen az elégedetlenek is részei a rendszernek, ami velük együtt kerek.

Ahogy nem vesszük észre szeretteink arcán az újabb ráncokat vagy az újabb repedést a hátsóudvari betonon, úgy nem érzékeljük a minket körbevevő politikai rendszer mindennapi apró változásait.

Hogy azok, akik nem is olyan régen még a korrupció harcos ellenségei voltak, mára intézményesítették azt, a vágyott európai orientációt a korábban ostorozott Oroszországra cserélték, és hol vannak már az olyan egykori hivatkozási pontok, mint a „polgári Magyarország” vagy a „keményen dolgozó kisemberek”. Mintha soha nem lettek volna ilyesmik.

Orbán Viktor rendszere úgy működik, mint az a telekszomszéd, aki - kerítés hiányában - évről évre egy ásónyommal beljebb ássa fel a mi földünket. Látszólag nem történik semmi, egy ásónyom ide vagy oda nem számít, csak éppen a mi földünk lesz egyre kisebb és kisebb.

A többség számára szinte észrevétlen és érdektelen volt az a múlt heti hír, amely szerint Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke azt kéri a bírósági vezetőktől, hogy találjanak törvénytelenséget az Országos Bírói Tanács működésében. Ez utóbbi afféle belső ellenzékként működik, és korábban többször bírálta Handó Tündét, aki nem mellesleg Szájer József fideszes politikus felesége.

Csakhogy ez az ásónyom a korábbiaknál is fontosabb ásónyom. Azt jelenti, hogy a kormány hadat üzent az igazságszolgáltatásnak is, annak a hatalmi ágnak, ami eddig viszonylag függetlenül, tisztességesen dolgozott, tette a dolgát, ha úgy adódott rálépett a hatalom tyúkszemére, vagy éppen nem volt hajlandó cinkos lenni a kisebb-nagyobb politikai játszmákban.

Ha az igazságszolgáltatás elesik, akkor Magyarország egy olyan csúszós és ingoványos talajra téved, amelynek beláthatatlan következményei lesznek, és nem lesz könnyű visszatáncolni belőle.

Annál is inkább, mert minden ellenzéki nyafogás ellenére Magyarország gazdaságilag nincs rossz helyzetben.

Messze nem olyan remek, mint amilyennek a propagandagépezet beállítja, de Orbán Viktor láthatóan megtanulta Kádár Jánostól, hogyha tele a hűtőszekrény és nyaranta lehet pingpongozni a fonyódi strandon, akkor a többi már majdnem mindegy az itt élőknek. Illetve még annyi, hogy a személyes szabadságnak legalább a látszata fennmaradjon.

Még mielőtt elítéljük ezt a mentalitást, azaz magunkat, tegyük hozzá, hogy ezt nem mi választottuk, a kelet-európai történelem hozta magával.

Az igazi baj, ha valaki erre a mentalitásra építi hatalmát, és nem megszabadítani akar minket ettől, hanem benne tartani, tömegmanipulációval, féligazságokkal, ellenségkereséssel és hamis illúziókkal.

Hogy pontosan merrefelé is tart Magyarország, mi a célja a folyamatos küzdelemnek, kívülállásnak, az állam és politika folyamatos területszerzéseinek, azt soha senki nem fogalmazta meg pontosan, mint ahogy megfoghatatlanok az agyonkoptatott „keresztény”, „nemzeti” és „európai kultúra” fogalmak is, melyek fundamentálisnak tűnnek a mai kurzus számára, de amelyek csak arra jól, hogy bekössék velük a szemünket, ne lássuk, mennyire vakvágányon vagyunk.

A magyar történelem nagy alakjaira azért emlékszünk még mindig, mert felismerték, hogy merre megy a világ: István ezért keresztelte meg a fiát, Mátyás ezért hozatott olaszokat az udvarba, Széchenyi ezért ajánlotta fel egy évi jövedelmét az akadémia megalapítására. Bizony, nehéz ebbe a sorba beleilleszteni Mészáros Lőrincet vagy Rogán Antalt.

Hogy pontosan merre tart a világ, azt persze nehéz megmondani. Igen, lehetséges, hogy nem a szabadversenyes kapitalizmus felé, lehet, hogy nagy kihívások előtt áll a nyugati világ. Lehet, hogy jobb hely lesz a bolygónk, lehet, rosszabb.

De a génsebészet, számítógépek, robotok, automatizálások, drónok, mesterséges intelligencia, zsugorodó távolságok, nemzetközivé váló nagyvárosok és mindenkit mindenkivel összekötő internet korában nehéz elképzelni, hogy a jövőt a rosszemlékű nacionalista szólamok, a szalonrasszizmus, a bezárkózás, a rokonok és panamák lápvilága jelenti.

Vagy ha igen, akkor tényleg mindegy, hogy mekkora az az ásónyom.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés