Hazaüzentek a vasi ifjak a frontról, a szombathelyieknek meg a citromhiány miatt volt savanyú az arcuk

Ezeken a híreken csámcsogott az egész város, éppen száz évvel ezelőtt.
 
 

Hazaüzentek a vasi ifjak a frontról, a szombathelyieknek meg a citromhiány miatt volt savanyú az arcuk

Ezeken a híreken csámcsogott az egész város, éppen száz évvel ezelőtt.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Hazaüzentek a vasi ifjak a frontról, a szombathelyieknek meg a citromhiány miatt volt savanyú az arcuk

Ezeken a híreken csámcsogott az egész város, éppen száz évvel ezelőtt.
Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.

Üzenet a frontról

1917 nyarán alig telt el nap úgy, hogy a helyi lapok ne írtak volna a fronton harcoló vasiakról. Harctéri tudósítások, veszteséglisták, jótékonysági küldemények útra bocsátásáról szóló hírek töltötték meg ezeket a sorokat. Időnként afféle olvasói levelek érkeztek a harctér poklából a humorukat el nem vesztő katonáktól, amelyeket érezhető lelkesedéssel szerkesztettek be a lapba a sajtó munkatársai.

„A fronton harcoló vasi fiuk sokat gondolnak a vasi földek virágszálaira s alig jön tőlük üdvözlet, melyben ne a lányokról emlékeznének meg. Ma hozzánk cimezve a következőket irják: ”

Mélyen tisztelt szerkesztőség!

„A 83-ik gyalogezred III. géppuskás század 4-ik szakaszának bakái arra kérik a szerkesztő urat, sziveskedne szerény kérésünknek lapjában helyet adni. – ismert szép dalban akarunk a szombathelyi és a vas megyei leányoknak a frontról vigaszt küldeni: - „Ne sirjatok szombathelyi lányok, Visszajönnek a 83-as géppuskások.” Őszinte tisztelettel a II. géppuskás osztag bakái. Karl Eder korporal, Szabó Lipovits István, Horváth Jenő, zugsf Horváth Elek, gefreiter Stamfer Géza, Warga Lajos.”

„A tiszteletbeli megyei főorvos: Pető Ernő”

Pető Ernőt az első világháború sodorta Szombathelyre. Fiatal orvosként kapta behívóját a 11-es huszárezredhez az első világháború kezdetén, frontszolgálata után 1915 januárjában kezdte meg működését Szombathelyen. A későbbi kórházalapító tehetsége, ambíciója hamar megmutatkozott. A beteg katonákkal, sebesültekkel való emberséges bánásmódja legendás volt. 1918 júliusában érdemei elismeréséül tiszteletbeli megyei főorvossá nevezték ki.

„Pető Ernő dr. ezredorvos tiszteletére tegnap este bankett volt a Sabáriában, melyen megyei tb. főorvossá való kinevezése alkalmából melegen ünnepelték a kiváló sebészorvost. A banketten részt vett a kórházparancsnokság és a megye tisztikarának nagy része. Az első felköszöntőt Glück Gyula dr. törzsorvos kórházparancsnok mondta, aki elismerő szavakban méltatta Pető dr. érdemeit, amelyeket most a megye is elismert. Herbst Géza alispán mint a megye első tisztviselője, a vármegye közönsége és tisztikara nevében üdvözölte az uj kollégát s kifejezte azt a reményét, hogy a kinevezés ujabb kapocs lesz ahhoz, hogy Pető Ernőt állandóan Vasmegyéhez füzhessük. Az orvosi kar nevében Mezihradszky Kálmán dr. megyei főorvos üdvözölte Petőt, végül pedig Kiss Emil dr. várm. másod főjegyző Vöröskereszt megbizott kifejezésre juttatta, hogy az előtte szólók távolabbról látták működni Pető dr.-t szavuk mégis a legteljesebb elismerés szava, ő annak a sok ezer sebesültnek nevében üdvözli a kiváló orvost, akiknek visszaadta testi épségüket s akiknek forró háláját tolmácsolja. A felköszöntőkre az ünnepelt meghatottan válaszolt s megköszönte a kitüntetést.”

Búcsú a citromtól

A nagy háború sok lemondásra kényszerített. 1917 júliusában a citromnak kellett búcsút inteni.

„A honnal, ahol a citrom virul éppen most vivjuk a tizedik isonzói élethalálharcunkat, egészen természetes tehát, hogy most már végre nem megyünk a boltjába vásárolni. Mert eddig, a kilenc másik mérkőzésünk során az olaszok Svájcon keresztül vigan árulták nekünk a citromot, de persze csak aranyért. A valutánk megjavitása végett azonban a magyar kormány behozatali tilalmat rendelt el egész sereg külföldi portékára s ezek között van a citrom is. Ami fölöslegünk a korábban behozott citromból pedig volt, utóbbi időben annyira megcsappant, hogy a Közélelmezési Hivatal a citrom forgalmát teljesen megszüntette s a rekvirált mennyiségeket a kórházak számára tartja fönn. Erről a rendelkezésről kevesen tudnak s azért a hatóságok és magánosok sürün fordulnak azzal a kérelemmel a Közélelmezési Hivatalhoz és a haditerményhez, hogy utaljanak ki számukra citromot. Az ilyen kérelmeket mindig elutasitják s azért a legbölcsebben cselekszik mindenki, hogy ha belenyugszik abba, hogy egyelőre nincsen és nem is lesz citrom.”

Tűz a Kioszkban

Az 1906-ban megnyitott szombathelyi Kioszk – akárcsak elődje – tűz martalékaként végezte valamikor a 1940-es évek alkonyán. De nem ez a végzetes tűz volt egyetlen a népszerű vendéglátóhely életében. 1917 júliusában is fenyegették a lángok fa szerkezetét.

„Tegnap délután három óra tájban a Kioszk jégvermében tüz ütött ki. A készenlétben levő tüzoltórendőrség Bodzinek József és Gangl Ferenc tüzoltók nyomban kivonultak a helyszinre. Négy órai fáradságos munka után sikerült a tüzet elfojtaniok. A vermet minden valószinüség szerint azok a fiatalkoru suhancok gyujtották fel boszuból, kik a mult héten a Kioszkban betörést követtek el, amiért feljelentették őket. A jégverem belseje deszkafallal és fürészporral van körülvéve, ami a tüznek bő tápanyagot adott. A tüzoltóknak fáradságos munkával sikerült mégis a belső gerendaház kivételével az épületet megmenteni.”

Fogynak a szombathelyiek

A népességcsökkenés nem csak napjainkban ad okot aggodalomra. Szombathelyen száz éve is magasabb volt a halálozások, mint a születések száma. S ehhez társult még a háború okozta veszteség.

„A háboru, tudjuk nemcsak a frontokon kiván nagy véráldozatot, de itthon is. A halálozások száma tetemesen megnövekedett nálunk Szombathelyen is, miként mindenütt az országban. A halálozások száma ez idén a tavalyihoz arányitva is nagy emelkedést mutat. Mert 1916. junius 27-én mindössze a 387-ik halálozást irták be az anyakönyvbe, az idén ugyane napon már az 501-ik halottat anyakönyvezték. 1916-ban egész évben 735 halálozás történt Szombathelyen, míg az 1917. év első felében 501. Ebben a számban persze nincs benn a nálunk elhalt katonák száma. A halálozások emelkedő számaránya mellett örömmel lehet megállapitani, hogy a születések száma a tavalyi évihez viszonyitva nem csökkent, sőt némi emelkedést mutat. Tavaly junius 27-én a 375. uj honpolgárt anyakönyveztek, míg az 1917-es év ugyanazon napján a 296-ikat.”

Aszalás, befőzés – tanfolyam Szombathelyen

A ma embere naivan azt gondolná, hogy a házi tartósítás, a befőzés tudománya száz éve minden háziasszonynak a kisujjában volt, lekvárért, befőttért senki sem járt a fűszereshez. Ezt a képzetet látszik cáfolni az alábbi hír, miszerint tanfolyamot rendezett a polgármesteri hivatal az ez irányú tudás gyarapítása végett.

„A polgármester a közelgő őszi időre való tekintettel a háztartási tanfolyam helyett egy jelentősebb gyümölcsfeldolgozó tanfolyam felállitását kérte a minisztertől. A tanfolyam julius 23-tól augusztus 18-ig tartana. Augusztus 19-én és 20-án pedig a tanfolyamon készült dolgokból kiállitást rendeztetnék. A tanfolyamra 50 hallgatót vesznek fel, 25 délelőtt s ugyanennyi délután látogatná a tanfolyamot. A tanfolyam hallgatóknak az eszközök használatáért 10 koronát kell fizetniök s az anyagokat is maguknak kell hozniok. A tanfolyamon a gyümölcs aszalást, befőtt, lekvár készitést, zöldség elrakást, gyümölcs és zöldséghulladékok célszerü felhasználását sajátitják el. A tanfolyamra julius 12-ig naponta reggel 8-12 óra közt lehet a polgármesteri hivatal irodahelyiségében jelentkezni.”

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés