Molnár Miklós: Beláthatatlan következményei lehetnek, ha elveszik a SZOVÁ-tól a hulladékszállítást Szombathelyen és környékén

Szombathely pénzügyekért felelős alpolgármesterével a pénzhozó és a pénzköltő beruházásokról, a Styl-ruhagyárról, és még sok mindenről beszélgettünk.
 
 

Molnár Miklós: Beláthatatlan következményei lehetnek, ha elveszik a SZOVÁ-tól a hulladékszállítást Szombathelyen és környékén

Szombathely pénzügyekért felelős alpolgármesterével a pénzhozó és a pénzköltő beruházásokról, a Styl-ruhagyárról, és még sok mindenről beszélgettünk.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Molnár Miklós: Beláthatatlan következményei lehetnek, ha elveszik a SZOVÁ-tól a hulladékszállítást Szombathelyen és környékén

Szombathely pénzügyekért felelős alpolgármesterével a pénzhozó és a pénzköltő beruházásokról, a Styl-ruhagyárról, és még sok mindenről beszélgettünk.

Közel egy éve, hogy egy soproni, önkormányzati cég kapta meg a hulladékkezelési közszolgáltatási jogot. Azóta is zajlanak az egyeztetések, hogy a SZOVA Nonprofit Kft. alvállalkozóként részt vehessen a hulladékkezelésben, úgy tudom, a napokban is volt egy megbeszélés. Hogy állnak az egyeztetések?

Állnak is, meg folynak is, de messze nem olyan ütemben, mint ahogyan kellene. Már réges-régen meg kellett volna állapodni minden egyes részkérdésben, és aláírni a szerződéseket ahhoz, hogy zökkenőmentesen folytatódjon a hulladékszállítás január 1-től.

Mi az összes szükséges egyeztetést, tárgyalást lefolytattuk, egy végső, budapesti egyeztetésen polgármester úr is kezet fogott a soproni alpolgármesterrel, a főbb szempontokban megállapodtunk. Ennek ellenére, az ott elfogadott alapelvek mentén a mai napig nincs még érvényes szerződés.

Elmentünk Sopronba és tételesen végigmentünk a szerződéses pontokon, ahol minden érintett jelen volt, az alvállalkozói szerződést kétoldalúan el is fogadtuk. Aztán eltelt másfél hónap, majd nemrég kaptunk Sopronból egy teljesen más tartalmú szerződéstervezetet. Mi ebbe beletettük azokat a pontokat, amiket korábban közösen fogadtunk el, és így küldtük vissza. Remélhetőleg ezen a héten újabb személyes egyeztetésre kerül sor, hiszen ha csak levelezünk egymással, úgy újabb hetek, hónapok mennek el. Azt szeretnénk, ha a december 14-ei közgyűlésre már be tudnánk vinni a végleges megállapodást, de ebben továbbra is csak reménykedni tudok.

Mi lesz, ha nem sikerül megállapodni?

Ha a decemberi közgyűlésen nem tudjuk jóváhagyni a szerződést, akkor annak beláthatatlan következményei lehetnek. Nem csak a hulladékszállításra, hanem a városra nézve is. Szakmailag nem tudunk többet tenni ebben az ügyben, vállaltuk, amit csak lehet, nyilvánvalóan a szombathelyi cég által történő hulladékszállítás megfelelő garanciái mellett.

A történet nem arról szól, hogy elviszi-e valaki a szemetet.

Puskás Tivadar polgármester a közgyűlésben kijelentette, hogy ez a lényeg.

Szerintem most már ő is pontosan látja, hogy ennél sokkal többről van szó. Ugyanis, ha nem a SZOVA viszi el a szemetet, akkor náluk kiesik egy egymilliárdos árbevétel, és feleslegessé válik száz ember a cégnél. Így azonban ki fogja télen eltolni a havat? Lehet, hogy ez nem köztudott, de a „kukásautókon” vannak a hótoló lapok, melyeket azok a sofőrök vezetnek, akik egyébként a szemetet szedik össze.

Ha nincs hulladékszállítási tevékenység Szombathelyen, akkor nem lesz hóeltakarítás sem? Kivel állapodunk meg és hogyan? Egyébként, ha valaki politikai döntésekkel a SZOVA-nak sok százmilliós kárt okoz, azt a városnak kell megtérítenie. Ami maga alá temetheti a 2018-as, egyébként is rendkívül feszített, nagyon nehezen összerakható költségvetést.

Talán kevesen tudják, de többször elhangzott a közgyűlésen, hogy a Modern Városok Programban született egy támogatói okirat 1,5 milliárd forintról, az úgynevezett városi szolgáltató központ létrehozására a Sárdi-éri ipari parkban. Ezt a szerződést Lázár miniszter úr írta alá, amiből már több mint 140 millió forintot meg is kapott a SZOVA. A többi, közel 1,4 milliárdot pedig februárban utalják át.

Már folyik a központ tervezése, aminek az egyik legnagyobb eleme, hogy ideköltözik a Jászai Mari utcából a hulladékgazdálkodási telephely, a javító- és karbantartó műhelyekkel együtt. Ha nem lesz Szombathelyen hulladékszállító cég, akkor miért építünk új, hulladékszállítással kapcsolatos telephelyet? Akkor adjuk vissza a 1,5 milliárdos támogatást?

Azt látom, hogy a történet - valószínűleg az elejétől kezdve - nem szakmai kérdésekről szól, hanem különböző, fogalmazzunk úgy, magasabb szintű politikai egyeztetésekről. Egyébként nem tudok értelmes indokot találni arra, hogy miért nincs még mindig aláírt szerződés.

Szerintem a szakmai szempontokban könnyedén meg tudnánk állapodni, de valamilyen okból Sopron mindig húzza az időt.

Milyen érdekek feszülhetnek egymásnak?

A hulladékgazdálkodás nagy falat, 22 közszolgáltatási centrum jön létre az országban. Ami érdekes, az az, hogy szinte minden megyei jogú városban van ilyen, azonban Szombathely egyike a kevés kivételnek, miközben a térségben az egyik legnagyobb hulladékszállítási tevékenységet folytatjuk. Arról, hogy Szombathely miért nem lett közszolgáltatási centrum, nem tudok nyilatkozni, hiszen nem mi döntöttünk így.

Egy biztos. A szolgáltatáshoz szükséges tanúsítványt mi is megkaphattuk volna, mivel az ehhez szükséges feltételeknek megfelelünk. Nyilván alvállalkozóként is ugyanúgy el tudjuk végezni ezt a szolgáltatást, el is szeretnénk, és azt gondolom, hogy el is fogjuk. Majd hosszútávon kiderül, hogy a hulladékgazdálkodás ilyen mértékű átszervezése mennyire szerencsés.

Lehetnek ennek ésszerű elemei is, de ha az ésszerűsítés a cél, akkor nem értem, hogy a szombathelyi cég miért csak a városban és plusz két településen végzi a szolgáltatást. Az sem ésszerű, hogy például Gencsapátiból Harasztifaluba vigyék a szemetet, amikor Szombathelyen is van hulladéklerakó. Nyilván nem gazdaságos elvinni Harasztifaluba, de ma ez történik.

Úgy tűnik, szakmai érvekkel nehéz kezelni ezt az ügyet.

Szakmai érveket nem lehet találni arra, hogy Szombathely ne vegyen részt masszívan a hulladékgazdálkodásban. A többiről én nem tudok nyilatkozni.

Említette, hogy elég feszes lesz a jövő évi költségvetés. De még mindig vannak olyan területek, ahol nem tudni, mennyit is kell majd ráfordítani. Ilyen például a Haladás Sportkomplexum üzemeltetés. Csak a Haladás idei két meccsére pluszban nyolcmilliót kellett kifizetnie az önkormányzatnak, jövőre 145 millióval támogatja a város a Haladás VSE-t és a Haladás focicsapatot, hogy egyáltalán használhassák az új sportkomplexumot. De úgy tűnik, ez sem lesz elég.

Azt nem tudjuk még, hogy elég vagy nem elég, mert még nem láttunk egyetlen hosszútávú üzleti tervet, üzemeltetési szerződést sem. Azt sem tudjuk, hogy kik használják, hogyan, milyen feltételekkel, mennyi a bevétel. Ha nem látjuk, hogy mennyi a bevétel, hiába tudnánk, mennyi a kiadás. A kettő együttes ismeretében lehet kiszámolni a különbözetet, amit majd valakinek finanszíroznia kell.

Az biztos, hogy a két meccsre adott több mint nyolcmillió forint nem lehet a bázisa semmilyen későbbi megállapodásnak. Ez a támogatás azért kellett, hogy az idei két meccs az új stadionban legyen, hiszen az teljesen vállalhatatlan lett volna - politikailag és szakmailag is -, ha ez a két mérkőzés Sopronban kerül megrendezésre.

Ebből adódóan olyan kényszer-megállapodások születtek, amelyek az I. osztályú labdarúgást üzemeltető kft. szempontjából elég problémásak. Meg is dicsértem a Sportkomplexum Kft-t, mert olyan szerződést kötöttek a Haladás Labdarúgó Kft-vel, hogy minden bevétel a Sportkomplexum Fejlesztő Kft-é, a kiadások döntő része azonban a futball kft-é, akinek egyébként nincs bevétele a mérkőzésből adódóan.

Magyarul, ezt a két meccset úgy játssza le a labdarúgó csapat, hogy az őt üzemeltető cégnek bevétele nincs, viszont garantált kiadásai vannak, így ezek egy részét téríti meg az önkormányzat. (Ez azért érdekes, mert csak a jegybevétel több 10 millió Ft lehetett a két meccsen.)

Ha jövőre is marad üzemeltetőként a Haladás Sportkomplexum Fejlesztő Kft., akkor várható, hogy ez ugyanígy működik majd?

Nem tudom. Én azt kértem az októberi bizottsági ülésen, hogy a december 14-ei közgyűlésre, illetve az azt megelőző bizottsági ülésekre legalább utólag hozzák be a novemberre és decemberre vonatkozó üzleti tervet, amelyből látni lehet, hogy milyen költségek vannak: fűtés, villany, biztonsági szolgálat, takarítás, stb. Ezeket az adatokat ismernünk kell.

De ha az jön ki belőle, hogy sokkal több pénzre van szükség, akkor sok mindent át kell gondolni. Mindenképpen üzleti alapon kell működtetni a beruházás ÁFÁ-jának visszaigénylése miatt. Vélhetően a leendő üzemeltető is hasznot vár belőle, ami azonban kérdésessé teszi, hogy a stadiont használó sportszervezetek képesek lesznek-e a bérleti díjat kifizetni. Ha erre nem képesek, akkor ki fizeti ki helyettük? Ebben az esetben ez milyen terheket ró az önkormányzatra? Ezekről a kérdésekről – normális esetben – nem utólag kellene beszélni!

A Haladás Labdarúgó Kft-nek már nem az önkormányzat a többségi tulajdonosa, mégis a város segíti ki a csapatot, hogy használhassák a stadiont. Nem ellentmondás ez?

Az önkormányzat rendkívül sokat költ sporttámogatásokra. Egyébként, ennek miért ne lehetne része a labdarúgó csapat támogatása is? Főleg akkor, ha az első osztályban játszik és sok ezren kijárnak a meccsekre. Ráadásul, ha sok ezren kijárnak, akkor nagyobb lesz a bevétel is, így akkor kevesebb támogatást kell adni.

Az is nyilvánvaló, hogy az önkormányzatnak elsősorban nem a labdarúgócsapat normál működésével kell foglalkoznia a jövőben, hanem a létesítmény üzemeltetésében kell, vagy lehet szerepet vállalnia.

Említette, hogy készülőben van a jövő évi költségvetés. Büszkék rá, hogy a város 2011 óta nem vett fel hitelt, és jó pár éve nullszaldós a költségvetés. Marad ez a tendencia?

Én nem tudok mást támogatni és elfogadni, hiszen költségvetésért felelős alpolgármesterként ezt vállaltam. Nálam az az alap, hogy egy költségvetés nem lehet negatív. Ez törvényi kötelezettség is! Azonban sok mindentől függ, hogyan zárul egy éves költségvetés, hiszen ma már a bevételek 80 százaléka saját forrásból jön. A vagyongazdálkodási bevétel, az iparűzési adó, egyéb adóbevételek együttesen már 10 milliárdos nagyságrendet érnek el.

Ha néhány százalékkal eltérnek a tények a tervtől, az már rögtön százmilliókat jelent. Ha az eltérés pozitív, akkor jó, ha negatív, akkor rossz. Az előző években pozitív volt, ami az óvatos tervezésnek is köszönhető. Idén nagyon nagy volt a nyomás bizonyos tételeknél, hogy azokat emeljük meg, ezért az iparűzési adónál a tavalyi tényhez képest 300 millióval többet terveztünk. Ennek van realitása, de ez csak december 20-a után derül ki.

Problémát a vagyongazdálkodási bevételnél látok, mivel ott 300 milliónál nagyobb elmaradás várható. Az egyéb adóbevételek függvénye, hogy ez mínuszként jelenik-e meg. Ha mínusz lesz, az sem jelenti, hogy nem nullszaldóval zárjuk az idei évet. Ez azt jelenti, hogy áprilisban, a pénzmaradvány elszámolásakor nem tudunk olyan döntéseket hozni, hogy mondjuk a pénzmaradványt a jövő évi költségvetésben használjuk fel. Tehát, ha elmaradás van, akkor az a jövő évi költségvetésből hiányzik majd. Ráadásul, ha ezt a 300 milliót idén elköltöttük - és nyilván jövőre is el akarja költeni, aki ezt a pénzt kapta-, akkor ez már 600 milliós hiány.

Ehhez jönnek még hozzá a már eldöntött és ismert tételek, mint pld. a közétkeztetés és a tömegközlekedés 100-100 milliós támogatási növekménye, az 1 milliárd Ft-os útfelújítási program, stb.

Erre viszont közgyűlési határozat van.

A költségvetési rendeletet is elfogadjuk egyszer, aztán módosítjuk. Törvénymódosítások is vannak. Ez egy komoly szándék, szerintem szükséges, és azt kell mérlegelnie a közgyűlésnek, hogy ha pénzügyi feszültség van, akkor ebből, vagy másból vesz vissza.

Ez viszont politikai döntés.

Így van. Ezek nagyon súlyos politikai döntések lehetnek, attól függően, hogy milyen a költségvetési helyzet. Vannak más tételek, amik változnak, például az oktatási rendszer átalakítása kapcsán, az úgynevezett szolidaritási adó kivetése miatt. Nekünk 300 milliót be kell fizetnünk az adóbevételeinkből az állami költségvetésbe, mert túl magas az egy főre vetített adóbevételünk. Emögött semmi nincsen, befizetjük a 300 milliót, és kész.

Nyilván ezért lényeges, hogy a különböző létesítmények - stadion, uszoda, stb. fenntartása hogyan terheli meg a költségvetést. Ráadásul lesznek olyan beruházások, amik csak a pénzt viszik. Bármilyen intézményt, intézetet létrehozunk, még ki sem nyitottuk az ajtaját, már havi 30-40-50 millió forintba került és még semmit sem csinált.

Nem az a kérdés, hogy akarom-e, hanem az, hogy tudom-e vállalni. Én egyetértek a Schrammel-gyűjtemény ide hozatalával. Az is világos, hogy az épület felújítására, kialakítására megkapjuk a pénzt, de később több tízmillióért kell majd működtetni. Mint amikor kapok egy autót, de fenn kell tartanom. Ezeknek a kiadásoknak a forrásait ugyanúgy meg kell majd találni.

Ez örök dilemma, amikor pályázaton több százmilliót lehet elnyerni egy beruházásra, de aztán több tízmilliós lesz a működtetése.

Erre mondtam azt, hogy amikor a Modern Városok programjában megcsináljuk a városi szolgáltató központot, akkor a Welther Károly utcából kiköltöztetünk egy irodaházat, a Jászai Mari utcából egy komplett telephelyet, az AGORA mögül a Távhő székházat. Ezek a tevékenységek eddig is folytak, most azonban jobb, korszerűbb, olcsóbban működő helyük lesz, a felszabaduló ingatlanokat pedig értékesíteni vagy hasznosítani tudjuk. Egy támogatásból párhuzamosan bevételeket generálunk a városnak.

Ez nem ugyanaz, mint amikor a támogatásból egy újabb, rendszeres költséget igénylő dolgot hozok létre. Végig kell gondolni, hogy mit akarok csinálni a városból, mekkora egy 120 ezres agglomerációjú városnak az eltartó-képessége. Azt biztos nem szabad tennünk, mint ami Pécsett, a kulturális főváros projekt kapcsán történt. Olyan kulturális infrastruktúrát építettek ki, ami egy félmilliós városnak is becsületére válna.

Gyönyörűen megcsinálták, büszkék lehetnek rá, csak utána fenn kell tartani. Azt próbálom képviselni, hogy csináljuk, de gondoljuk végig. Ne akkor kezdjünk kapkodni az üzemeltetéssel, amikor elkészült. A hiba nem abban van, hogy megépült a sportkomplexum, hanem abban, hogy most megy a kapkodás, miközben évek óta tudjuk, hogy szükség lesz üzemeltetőre.

Egyébként úgy költöztek be oda a sportszervezetek, hogy fogalmuk sincs, januártól milyen pénzügyi, gazdasági feltételekkel lesznek ott. Nincs szerződésük január 1-től, de beköltöztek. Akármilyen feltételeket szabnak nekik, nem tudnak kijönni. Mert hova menjenek? Vissza oda, ahonnan kiköltöztek? Agyrém.

Mi a helyzet a Styllel? Volt nagy bejelentés, hogy megmentik a céget, ehhez állami pénz is jött, de azóta csak a rossz hírek érkeznek, és olyan információk, hogy még több pénzt kell beletenni.

Engem ebbe rendesen megpróbáltak belekeverni negatív értelemben, de ha valaki tisztán akar látni, akkor vissza kell mennie az időben. Én 2001. január 15-én jöttem el a cégtől. Amiért én ott felelős vagyok, az a 2000. évi mérleg. Abban meg lehet nézni, hogy milyen eredmények vannak. Akkor még cca. 1900 főt foglalkoztattunk, s a legjobb magyar ruhaipari cég volt az országban.

2005 februárjában került felszámolás alá a cég, azaz több, mint négy év telt el távozásomat követően. Ehhez a négy évhez már hadd ne legyen közöm, miközben három vezérigazgató jött utánam, akik gyökeresen más üzletpolitikát folytattak, mint ami sikereket hozott a 90-es évek elejétől a végéig. A felszámolás egészen 2015 júniusáig tartott, habár már az önmagában nonszensz, hogy tíz évig működjön egy vállalat felszámolás alatt.

Ez idő alatt nem lehet fejleszteni, ráadásul nem vonatkozik rájuk nagyon sok kötelezettség sem. Ezek után a szabad piac olyan, mint amikor az állatkertből kiengedjük a vadat a szabad világba. Természetesen a Styl a piacon dolgozott a felszámolás alatt is, csak kötelezettségei egy része alól mentesült.

Hirtelen jött a megmentési kísérlet?

Nekem fogalmam sem volt róla, hogy kormányzati szándék van a beavatkozásra. 2014. december 29-én 1 milliárd 470 millió forint érkezett az önkormányzat számlájára a belügyminisztériumtól, és mi nem tudtuk, hogy mire érkezett. Polgármester úr január elején levelet írt a minisztérium államtitkárának, hogy megtudjuk, hogyan kellene kitöltenünk a támogatási szerződést, és mégis mire, miért kaptuk. Utólag tudtam meg, hogy 2014 márciusában kezdődött meg ennek az előkészítése.

2015 márciusában elment egy levél a Belügyminisztériumba, amiben valakik leírják, hogy az egész „megmentő történet” akkor működik, ha az ott felsorolt fejlesztések megvalósulnak. 800 millió forintnyi fejlesztést soroltak fel, azonban ezt a 800 milliót - és ezáltal a fejlesztést - a cég soha nem látta.

2015 áprilisáig – 4 hónapig – nem történt semmi, a pénz ott állt az önkormányzat számláján. Lassan döntést kellett hozni, hogy az önkormányzat visszafizeti, vagy valamilyen formában eljuttatja azt a céghez.

2016. június 1-jével fejeződött be a felszámolás alatti működés, és alakult meg az új cég!

A pénz úgy került a céghez, hogy abból 970 millióért meg kell vennie a felszámolótól a vagyont. Azt a vagyont, amelyik veszteséget termelt. Vagyoni értéke valóban van, ha bezárom a céget és értékesítem az ingatlanokat, de az üzleti értéke nulla.

970 milliót kifizettek a felszámolónak, amiből a felszámoló kifizette az adótartozásainak egy részét, vagyis egyik zsebből a másikba ment a pénz, nem pedig a Styl megmentésére. Ott van még a másik 500 millió, ami törzstőkeként és tőkeemelésként került be a cégbe, viszont ennek is volt feltétele.

A támogatási szerződésben az új cég vállalta, hogy munkajogi jogutódlással átvesz 600 fő munkavállalót. Ha megszűnt volna a cég, akkor az államnak ki kellett volna fizetnie durván 1,5 milliárdot végkielégítésekre. Ehelyett kapott 500 milliót a cég úgy, hogy átvállalja ezt a kötelezettséget, továbbá vállalja, hogy vagyontárgyait csak a BM engedélyével értékesíti, illetve a csoportos leépítésekhez engedélyt kell kérnie.

Létrejön az új cég, ahol előtte tíz évig nem volt érdemi béremelés, a sajtóba pedig kimegy, hogy hurrá, megmentettük, a dolgozók pedig – jogosan - béremelést kérnek. A cég kénytelen belemenni egy 10%-os béremelésbe azért, hogy a bizalmat megteremtse. Ez rögtön mínusz 150 millió, aminek nincs piaci megalapozottsága.

2016 tavaszára kiderül, hogy a hét hónap alatt több mint 250 millió veszteséget termelt a vállalat. Azonnali válságintézkedések kezdődnek, költségcsökkentések a szállítóknál, áremelések a vevőknél, fizetési határidő hosszabbítások a beszállítóknál. De ez sem elégséges, a cél a nullszaldós működés. A legnagyobb megrendelő azonban semmiféle áremelést nem fogad el, és megunja a bizonytalanságot is. Úgy dönt, hogy távozik, aminek következtében kiesik a kapacitás 50 százaléka. Ennek pótlása szerencsés esetben is meghaladja az egy évet.

Semmi javulás nem volt?

A válságintézkedések arra voltak elegendőek, hogy nagyjából maradt a korábbi állapot. Ha nincsenek válságintézkedések, akkor már 2016-ban beborult volna a cég. Ehhez képest még ma is életben van.

Az önkormányzat minden lehetséges segítséget megadott. Megszavazott 120 milliós tagi kölcsönt úgy, hogy nem volt garancia arra, hogy a cég vissza tudja azt fizetni. A legutóbbi közgyűlésen hozott döntéseinkkel pedig úgy segítettünk a cégnek, hogy az önkormányzat pozíciói is jelentősen javultak.

Most a belügyminisztériumnál pattog a labda, hasonlóan a 2014-es helyzethez. Szerintem az önkormányzat eljutott a maximumra, amennyit segíthetett, azt megtette, szakmai szempontból ez az ügy tiszta.

Az egy másik kérdés, hogy a 2016-os eredmény és mérleg kapcsán idén tavasszal megjelentek olyan újságcikkek, amikben valótlan állítások és valótlan következtetések kerültek megfogalmazásra. Azt gondolom, a tények és a valóság ismerete nélkül ilyen információkat megjelentetni nagyfokú felelőtlenség, hiszen ezek a cikkek még rátettek egy lapáttal a problémákra. A cikkek megjelenését követő hetekben sok produktív dolgozó felmondott, mivel azokban valótlanul azt állították, hogy szeptemberben már nem lesz fizetés. Ráadásul először mindig a legjobbak mondanak fel, hiszen ők tudnak könnyebben elhelyezkedni máshol.

Azonban van még egy szempont. Az emberek többsége évtizedek óta dolgozik ott. Hiába vannak betöltetlen munkahelyek Szombathelyen, nagy részük nem fog tudni elhelyezkedni máshol. 50 év felettiek, nők, sokan vidékről járnak be. Őket sajnos nem biztos, hogy keresik majd más cégek.

Tanulság?

Több fontos tanulsága van a dolognak. Egy, nem szabad, hogy az önkormányzat tisztán piacon működő cégben tulajdont szerezzen. Nyilván érdemes vizsgálni, miért hoztak ilyen döntést annak idején, de a támogatás kormánydöntés volt, annak előkészítésében nem vettem részt, így ebben én nem tudok nyilatkozni.

Kettő, ha beleviszik a tisztán piaci alapon működő cégbe a politikát, és olyan tájékoztatást adnak, ami nem valós, akkor elősegítik, hogy az a cég még gyorsabban kerüljön egyre nehezebb helyzetbe.

Nem szabad helyi politikai érdekek mentén felhasználni egy ilyen történetet. Ez nagyfokú felelőtlenség. A külföldi megrendelők kőkemény sajtófigyelést végeznek, és ha kockázatot látnak, lépnek. Az a szomorú a történetben, hogy kifejezetten politikai célokra kezdték használni a sok száz ember egyébként sem könnyű sorsát.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés