Nem az Arctic Monkeys miatt marad emlékezetes a Sziget zárónapja 

Nem az Arctic Monkeys miatt marad emlékezetes a Sziget zárónapja

Az utolsó napra az időjárás is megpakolta a baszatáskát.
 
 

Nem az Arctic Monkeys miatt marad emlékezetes a Sziget zárónapja

Az utolsó napra az időjárás is megpakolta a baszatáskát.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Nem az Arctic Monkeys miatt marad emlékezetes a Sziget zárónapja

Az utolsó napra az időjárás is megpakolta a baszatáskát.

Az a jó a délutáni műsorsávban a szigeten, hogy egyrészt még tömeg sincs annyira, és a kint lévők sincsenek még annyira megborulva, mint éjszaka, ilyen közegben pedig nagyon jó bulikat lehet kifogni. Ilyen volt utolsó nap a Gogol Bordello. Én tényleg tökre szeretem a Bohemian Betyárs-t, rendes srácok, voltam sok koncertjükön, de nagyon jó volt végre élőben látni, hogy kik azok, akiktől egy az egyben lenyúltak mindent. Az amerikai Gogol Bordello eredeti neve egyébként Hütz and the Béla Bartóks volt, de a frontember, Eugene Hütz végül dobta ezt a nevet, mondván, Amerikában senki sem tudja, hogy ki a franc az a Béla Bartók.

Délután négyre a nagyszínpadra ennél jobb bandát ki se lehet találni, pont akkora volt a tömeg, hogy érezni lehessen a földön ahogy mindenki egyszerre ugrál, napsütés, jó idő, cigánypunk, mi kell még?

Az alaposan beharangozott rossz idő végül a manchesteri Blossoms koncertje alatt csapott le. Az elején a homokvihar még kicsit bénító volt, a legtöbben a sörüket, meg a légzőnyílásaikat próbálták védeni, a koncert második felére lecsapó monszun viszont beindította a bulit. A keménymag, akik nem menekültek fedezékbe nagyon élték a dolgot, az ő energiájuk pedig a zenekarra is átragadt, akik a kicsit fáradt kezdés után a végére igazán belehúztak. Slusszpoénként közösen elénekeltük a Last Christmas-t, ami egy indie bandától az augusztusi esőben abszolút releváns és szakmailag indokolt volt.

A lényeg nyilván az esti Arctic Monkeys volt, akiket 2014-ben még a világ legnagyobb rockzenekaraként beharangozva hoztak el a Voltra, ahol aztán adtak egy bődületesen szar koncertet. A 2016-os, szigetes Last Shadow Puppets már adott okot a bizakodásra, ott Alex Turner megmutatta, hogy tud ő élvezni is egy koncertet, úgy meg nagyon jó. Na ez az idei Arctic annyira nem volt jó. Tény hogy sokkal jobban odatették magukat, mint 4 éve Sopronban, mondjuk nekem még így is az volt néha az érzésem, hogy lenne ebben a több, a közönség kicsit ki volt hagyva a buliból, de nyilván nem kell mindenkinek 10 percig a tömegben szelfizgetni. De az is lehet amúgy, hogy nincs ebben több. Mármint nagyon jól fel volt építve a setlist, minden albumukról, korszakukból próbáltak játszani, nem volt túlreprezentálva az idén megjelent új lemez, de pont ettől, valahogy nem mindig volt kohézív a dolog.

Voltak a régi, pörgős, ugrálható számok a korai britpop fiúbanda korszakból, ami kedves nosztalgia, de nem különösebben érdekes, a legjobban talán a Humbug – Suck It and See album számai működtek, meg az újakkal is ezek tudtak leginkább rezonálni, meg nyilván közben ott voltak az AM slágerei, amik közben hideglelős flashbackjeim voltak 4 évvel ezelőttről. Az új album dalai egyébként jók, élőben is nagyon, de lassú zongorázgatással meg nyilván nem lehet kitölteni egy rockkoncertet. Kicsit ilyen kompromisszumokkal átitatott volt az Arctic Monkeys, akiket albumról albumra hajt a megújulás vágya, ami tök jó, szeretem is otthon hallgatni őket, de egy 15 évnyi életművet felölelő koncertre már annyira eklektikus ez az anyag, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy itt most vajon mit is akarnak.

Levezetni viszont nagyon jól sikerült, áldom azokat az unalmas perceket amikor végiglapozgattam a műsorfüzetben a legkisebb színpadok programjait is, és rábukkantam a valamiért egy zsebkendőnyi kisszínpadra dugott Chelou-ra. A helyszínválasztás egyébként a végén igazolta magát, a kis tisztás amin körülbelül 100 ember táncolgatott nagyon jól illett Chelou intim háloszobapopjához. Anglián kívül leginkább a tumblrön lehetett belefutni a 26 éves srác zenéjébe, ahol a Halfway to Nowhere rajzolt videoklipje eléggé pörgött 1-2 éve. Egyszerű zenei témák, gitár, dob, ének, pont elég is volt, hogy mosolyogva zárjuk az idei Szigetet.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés