Dilemmák és tények: egymásnak eresztettünk két oltáskritikus szülőt és egy oltáspárti orvost, ez lett belőle

Urszula, Hilda és dr. Pölöskey Péter csecsemő- és gyermekgyógyász gondolatai ütköztek egymásnak. De a végén legalább egyvalamiben egyetértettek!
 
 

Dilemmák és tények: egymásnak eresztettünk két oltáskritikus szülőt és egy oltáspárti orvost, ez lett belőle

Urszula, Hilda és dr. Pölöskey Péter csecsemő- és gyermekgyógyász gondolatai ütköztek egymásnak. De a végén legalább egyvalamiben egyetértettek!
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Dilemmák és tények: egymásnak eresztettünk két oltáskritikus szülőt és egy oltáspárti orvost, ez lett belőle

Urszula, Hilda és dr. Pölöskey Péter csecsemő- és gyermekgyógyász gondolatai ütköztek egymásnak. De a végén legalább egyvalamiben egyetértettek!

Néhány napja jelent meg az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) honlapján egy figyelmeztetés, miszerint szeptembertől február közepéig több, mint háromezer kanyaróst regisztráltak Romániában. A szervezet szerint nagy a valószínűsége, hogy a járvány átlépi a román határokat – nem véletlen, hogy Magyarországon is több helyen felbukkant már a betegség, és Európa-szerte már most további négyezer kanyarós esetről tudni.

A román egészségügyi minisztérium szerint a felelőtlen oltásellenes kampány tehet a járványról. Romániában 2003 óta a betegjogi törvényre hivatkozva egyre több szülő tagadja meg a védőoltások beadatását. A helyzet 2014-ben vált tömegessé, ekkor 97-ről 80 százalékra csökkent a beoltott gyerekek aránya.

Nem oltásellenes, hanem kételkedő

Az oltásellenes szülők azzal érvelnek, hogy az oltások nagyobb kockázattal járnak, mint haszonnal. Ezek a hangok Magyarországon is egyre erősebbek, bár a törvény értelmében több oltás is kötelező, többek között a kanyaró elleni is. Lapunknak két, magukat oltáskritikusnak valló édesanya is nyilatkozott – nekik az Urszula és a Hilda álnevet adtuk, hogy könnyebben tudjunk rájuk hivatkozni -, érveikre pedig dr. Pölöskey Péter csecsemő és gyermekgyógyász reagált.

Mikor a kérdéséket elküldtük a két hölgynek, végig oltásellenesként hivatkoztunk rájuk. Ők azonban mindketten egyöntetűen ki kérték maguknak ezt a címkét. „Nagy problémának látom, hogy aki kérdéseket vagy ellenérzést mer megfogalmazni, egyből az oltásellenes stigmával illetik. Jobban illene rá inkább a „gondolkodó, kételkedő ember” jelző. Cogito ergo sum” – írta nekünk Urszula.

Hilda szerint is káros, hogy mindenki rögtön oltásellenesként tekint rájuk: „esetleg nevezhetnék az érintetteket oltáskritikusnak, vagy a védőoltások biztonságát megkérdőjelezőknek is, így talán kevesebb atrocitás érné azokat a családokat, ahol egy megtörtént oltást követő nem kívánatos esemény után kezdtek a szülők más nézőpontok alapján gondolkodni a vakcinákról.”

Urszula és Hilda nem csatlakozott semmilyen csoporthoz vagy mozgalomhoz. Emellett az is közös bennük, hogy mindketten egészségtudatos életmódot igyekeznek élni. Urszula az élelmiszereiket maga termeli, elmondása szerint ipari termékeket keveset fogyasztanak.

Mindketten akkor kezdtek el kételkedni az oltások javallatában, amikor találkoztak az oltásnak betudott mellékhatásokkal. „Oltáskritikus azután lettem, hogy a gyermekem minden oltásra egyre rosszabbul reagált. Ekkor kezdtem utána olvasni, a vakcináknak milyen mellékhatásai lehetnek, és mit tartalmaznak. Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy - szemben az oltás előnyeit ecsetelő oldalakkal - ezek magyar nyelven alig kapnak teret. A keresést angol nyelven folytattam tovább és a hivatalosan publikált kutatási eredmények között meglepő felfedezéseket találtam” – mondta el nekünk Urszula.

Hilda is így gondolja, bár ő nem is érti, hogy az emberek miért nem hiszik, hogy az oltásnak is lehetnek mellékhatásai. „Az széles körben elfogadott, ha egy beteg kéri, hogy ne kapjon például penicillint, mert érzékeny rá. Amennyiben egy szülő bármely oltás után azt meri kijelenteni, hogy a gyermekének volt például csalánkiütése, ödémája, akár idegrendszeri vagy bármely más tünete az oltást követően, arra határozottan kijelentik az orvosok, hogy a felsorolt tünetek nem hozhatók összefüggésbe az oltóanyaggal. Ezt pedig egyenesen követi az, hogy amennyiben a szülőben kérdések, vagy aggályok merülnek fel, akkor ő bizonyosan csak oltásellenes lehet.”

Sokan megijednek már az ártalmatlan oltási reakcióktól is

Mindezt megerősítette dr. Pölöskey Péter is. Mint mondja, természetesen az oltásoknak lehetnek mellékhatásai, de ezt a legtöbben nem tudják megkülönböztetni a teljesen ártalmatlan oltási reakcióktól.

„ A mellékhatások több ezer, vagy millió beadott oltásonként fordulnak elő”– mondta el a doktor. „Mindig annak súlyosságát kell mérlegelni a remélt haszonnal szemben - ez általános elv az orvoslásban. Például csalánkiütés esetén, a felügyelet mellett beadott hasonló oltásnak sokkal nagyobb az előnye az egyénre nézve, mint annak a veszélye, hogy esetleg újból csalánkiütést okoz, ami egyébként a gyermekek felének, legtöbbször banális vírustól is lehet élete során. Súlyos, életet veszélyeztető mellékhatásnál éppen ezért nem oltunk hasonló oltóanyaggal, de ennek gyakorisága statisztikailag évi 1-2 eset Magyarországon. Valóban az oltás és a tünet egyidejű megjelenése még nem bizonyít ok-okozati összefüggést, még ha a szülő így is „érzi”, az orvoslás ennél egzaktabb tudomány.”

Hilda szerint azonban az oltás kockázata nem éri meg a védelmet, hiszen az sem ad száz százalékos védelmet a betegségekkel szemben. Példaként Kínát hozta fel, ahol információi szerint 99 százalékos az átoltottság kanyaró ellen, mégis időről időre felüti fejét a kanyaró járvány. Dr. Pölöskey szerint ez azonban így nem teljesen lehet igaz. Érdekes, hogy csak a 99 százalékos átoltottságú, távoli Kínában üti fel a fejét a járvány. A nagyon közeli Magyarországon, ahol szintén 99 százalékos az átoltottság az elmúlt 15 évben még eset sem volt.

Hiába a rengeteg tanulmány, sokszor csak átverés

Urszula és Hilda igyekezett művelődni a témában, mindketten több tanulmányt is elolvastak, főként angol nyelven. „Sajnos az interneten nagyon sok magát szakértőnek beállító „orvos” írása terjed” – mondta el dr. Pölöskey. „Sokszor valódi adatok egyoldalú bemutatásával, máskor adatok elferdítésével tévesztve meg a laikusokat. Jellemző, hogy a szerzőre keresve valódi tudományos munka vagy munkahely nem kideríthető, illetve az állítások forrása hiányos, bizonytalan.”

Igyekeztek felkészülni az oltáskritikusok, ámde

Arra kérdésre, hogy konkrétan miért kételkednek az oltásokban, Urszula és Hilda is hosszú, összeszedett válaszokat adtak. „Alapvetően elhibázott út a mélyen, izomba adott idegen anyagok, kórokozók - még legyengített formában is” – kezdi a felsorolást Urszula.

„A tuberculosis bacillusa sem tud egyenesen az izomba jutni, és onnan fertőzni a szervezetet. Vagy a bőrt vagy a légutak vagy a bél nyálkahártyáját választja bejutási kapuként, de a bőr elszarusodással védekezik a behatoló mikrobák és más idegen anyagok ellen, míg a légutak és a gyomor-béltraktus elsődleges védelmi vonala nyákkal védekezik. Az izomba adott idegen anyagok akadály nélkül kerülnek a nyirok utakba és a véredényekbe és nem találkoznak az ún. dendritikus őrszem-sejtekkel. Ezek a sejtek a csontvelőből származnak. A hámba kerülve rendezett hálózatot hoznak létre, a falósejtekkel és granulocitákkal együtt az immunrendszer "őrszemei”.”

A doktor szerint azonban ez ennél sokkal bonyolultabb dolog, a tételes cáfolásba inkább bele sem kezdett. Mint mondja, nem minden védőoltást adnak izomba, van, amelyiket bőr alá, van, amit szájon át adnak be, és van, amelyik bőr alá és izomba is adható. Példaként a járványos gyermekbénulás elleni vakcinát hozta fel, aminek szájon át adott formája ugyan hatékonyabb volt, de előfordult, hogy úgy mutálódhatott és betegséget okozott, ezért maradtak az izomba adott formánál.

Urszula és Hilda egyetértenek abban, hogy az is kételkedésre ad okot, hogy miket tartalmaz pontosan a vakcina, és úgy vélik, sem a kutatásuk, sem a tesztelésük nem megbízható. „Látni kell azt, hogy a vakcinagyártás milliárdos üzlet és ezt nem szívesen veszélyeztetik különféle akadályozó vizsgálatokkal” – mondta el véleményét Urszula. „Azok a tudósok, akik nem ilyen finanszírozású kutatásokban vesznek részt és ellenkező eredményekre jutnak, nagyon kevés publicitást kapnak a mainstream médiumokban. A pubmed.com oldalán azonban százával találni oltáskritikus publikációkat.”

"Kevés dolog van, ami szigorúbban szabályozott, mint a vakcinagyártás" - mondja a szakember

„Azt sosem értettem, hogy miért csak a gyógyszergyártóknál probléma, hogy pénzt akarnak keresni a munkájukkal, ami sokszor öt-tíz éves projekteket takar, egyáltalán nem biztos kimenetellel” – csóválja a fejét Pölöskey doktor. „Kevés dolog van, ami szigorúbban szabályozott, mint a vakcinagyártás. Ha én milliárdos profitra törekvő gyógyszercég volnék, nem az oltóanyaggyártást választanám, mert sokkal nagyobb profittal kecsegtető, sokkal kevésbé ellenőrzött területek is vannak, például a homeopátia. Azzal problémájuk van, hogy megbélyegzik az oltáskritikus szülőket, de szerintük az orvos csak oltáslobbi által megvásárolt lehet.”

Arra a kérdésre, hogy féltenék-e a gyermeküket a kanyarótól, ha nem lennének beoltva, mindketten nemmel feleltek. Urszula azzal érvelt, hogy 1989 előtt Magyarországon sem volt oltóanyag. „A kanyarót antibiotikummal, A,C és D vitamin adásával is lehet kezelni. A jelenleg megfertőződött kórházi dolgozóknak sem ismert az oltási státuszuk, gondolom, hogy ők is a helyzetnek és állapotuknak legmegfelelőbb kórházi ellátásban részesülnek. Magyarországon jelenleg is létezik egy kis hányada a gyermekeknek, akik transzplantáció vagy egyéb immunhiányos állapotok miatt egyáltalán nem kaphatták meg a kanyaró elleni védőoltást, még sincsenek köztük kanyarósok. A szomszédos nyugati országokban pedig nincsenek kötelező védőoltások, mégsem hallunk kanyaró, mumpsz vagy akár rubeola járványokról.”

„A kanyarót vírus okozza, nem lehet antibiotikummal kezelni” – magyarázza dr. Pölöskey. „Nem vitatom, hogy szervezetünk megfelelő vitamin - elsősorban C és D - szintje jótékony hatással van az immunrendszerünk működésére, de ez a hatás elsősorban a betegségek megelőzésében lehet fontos, a kanyaró kezelésében nem ismert ilyen adat. A jelenleg megfertőződöttek valószínűleg a középkorúak, akik annak idején csak egy oltásban részesültek, mely tartós immunológiai emlékezetet nem hozott létre a beoltottakban.”

Az orvos cáfol: van kötelező oltás máshol, csak nem úgy hívják, a kanyaró pedig igenis halálos

„Akik nem kaptak oltást, őket a többi oltott védi, ez az úgynevezett nyájimmunitás. Ezért nincsen köztük kanyarós. Nagyon jól mutatja ennek hatékonyságát a romániai helyzet, ahol az átoltottság - így a nyájimmunitás – csökkenésével olyanok betegedtek és haltak meg, akik nem voltak beoltva, főként csecsemők. Kötelező oltások nincsenek, de az iskolai felvételi feltétele az ajánlott védőoltások megléte – tehát kötelező, csak máshogy hívják. De hallunk kanyarójárványokról, én személyesen részese voltam egynek Spanyolországban. De Svájcban is voltak kanyarósok, 2006-ban 71, míg 2007-re már 1040.”

Hilda szerint sem kellene aggódni a kanyaró miatt. „A kanyaró amúgy nem halálos betegség” – mondja. „De bármilyen fertőzésnek lehetnek szövődményei, amik igen ritkán halállal végződhetnek. Az influenza sem halálos, sokan sokszor átesünk rajta, és igen, néha előfordul, hogy valaki belehal valamilyen szövődményébe. Mégsem mondjuk, hogy minden évben halálos kór terjed.”

„De az, minden ezer kanyarósból egy veszítheti életét” – cáfolja meg Dr. Pölöskey. „Miután a fertőzőképessége csaknem száz százalékos, mindenki elkapja és Magyarországon évi kb. 90.000 gyermek születik, vagyis oltás nélkül kb. 50-100 gyermeket veszíthetnénk el évente. A világban óránként kb. 10 gyermek veszíti életét kanyaró miatt. ”

"A kiterjesztett oltási programoknak köszönhetően 2000 és 2015 között 80 százalékkal csökkent a kanyaró halálozása világszerte."

Sok a bizonytalan, félreinformált szülő

Az orvos szerint egyébként is az a tendencia figyelhető meg, hogy Európa-szerte egyre több olyan szülő emeli fel a hangját a vakcinák mellett, akik az oltás megtagadása miatt vesztették el gyereküket. „Spanyolországban torokgyíkban meghalt kisfiú szülei, a romániai 16 halálos áldozat rokonai… Közülük számosan – sajnos már túl későn – de megpróbálják felhívni a társadalom figyelmét a védőoltások fontosságára.”

Abban egyetért a két édesanyával, hogy az oltásokkal kapcsolatos felvilágosító munkában még rengeteg teendő van. „Az én napi tapasztalatom az, hogy a sokszor bizonytalan, félreinformált szülő, ha lehetősége van feltenni a kérdéseit és azokra érthető, őszinte választ kap, megérti miért fontosak a védőoltások gyermekük egészségének megőrzése érdekében. Ha megérti azt, hogy, mint minden emberi beavatkozásnak lehetnek mellékhatásai, de azok előfordulásának kockázata sokkal kisebb, mint a megelőzendő betegségé, ha megérti, hogy nemcsak a saját gyermeke, hanem egy egész közösség egészségéért is felelős, akkor partnerként tudunk közös döntést hozni.”

További kérdések is felmerültek

Miután a cikk elkészült, az egyik nekünk is nyilatkozó szülőben további kérdések merültek fel dr. Pölöskey érveivel kapcsolatban. A kérdéseket és a válaszokat alább teljes terjedelmükben olvashatják:

"Hét kanyarós magyar beteg úgy lett kanyarós a 13-ból, hogy kettős oltást kapott, tehát elvileg védett " (HVG) Ehhez mit szól a doktor úr?

Az életkorig tartó védettség, valóban egy nehéz kérdés, de ez nem csak a védőoltás által kiváltott védettségre vonatkozik, hanem az átvészelt betegségre is (nem vitatva, hogy az átvészelt betegség általában erősebb immunmemóriát vált ki).

A korábbi átvészeltségből származó, kedvező adatok (mármint hogy életreszóló védettséget ad) olyan epidemiológiai (járványügyi) környezetből származtak, amikor a vad kórokozó még gyakran előfordult a környezetben, vagyis immunrendszerünknek lehetősége volt találkozni vele, így folyamatosan frissíteni az emlékezetét. Az oltásokkal ez a helyzet megváltozik, vagyis sokkal ritkábban találkozhatunk egyes kórokozókkal, vagyis az, hogy az oltás nem ad életreszóló védettséget, nem csak az oltás gyengesége, hanem környezetünk megváltozásából is adódik (meg még egy csomó minden másból).

Kérdés, hogy egy ilyen környezetben, amikor a kórokozó nincs jelen az átvészelt betegség ugyanúgy életreszóló védettséget eredményez-e? A jövő dönti el.

Ebből következik, hogy folyamatosan gyűjteni kell az adatokat erre vonatkozóan is, és ha szükséges változtatni a javaslatokon. De ez nem jelenti azt, hogy ne alkalmazzuk őket, hiszen már eddigi is több millió ember életét mentették meg.

A nyájimmunitás hipotézis. Volna olyan kedves a doktor úr egyetlen tudományos bizonyítékot mutatni?

Tudományosan részletezni nagyon hosszú volna, mert a nyájimmunitás kialakulását nagyon sok tényező (kórokozó, oltóanyag, oltottak, járványügyi helyzet, stb.) befolyásolja (ezért minden betegségnél különböző az az átoltottsági szint ahol létrejön), de létezése tudományosan olyan evidencia, mint pl. az, hogy a Föld gömbölyű.

Egy egyszerű példa: USA-ban 2000-ben kezdtek oltani Pneumococcus ellen. A két év alatti (oltottak) között a kórokozó okozta agyhártyagyulladás előfordulása 5 év alatt 64 százalékkal csökkent.

Ez az oltás közvetlen hatása. A meglepő az, hogy az oltás bevezetését követően a 65 év feletti (!) korosztályban (akik tuti nem kaptak oltást) ugyanezen időszak alatt 54 százalékkal csökkent a betegség előfordulása (csaknem ugyanolyan mértékben). Ennek oka, hogy azok az agyoncsókolgatott, pici unokák, akiket beoltottak, már nem adták tovább a nagyiknak a kórokozót (mely cseppfertőzéssel terjed), így körükben is sokkal kevesebb lett a betegség. Nem volt kitől elkapni ugyanis. Ez a nyájimmunitás!

Mi alapján mondja a doktor úr, hogy "több ezer vagy millió (??) oltásonként" van csak oltás után mellékhatás?? A gyártó által közölt adatokból (néhány száz eset van max. vizsgálva...) vagy az OKNE adatai alapján, ami nem működik?

Melyik oltóorvosnak lenne érdeke elismerni, hogy egy oltást követő nemkívánatos esemény az oltástól is lehet akár, és azt jelenteni az OKNE, az OGYÉI, és a gyártó felé is, (amire egyébként a törvény kötelezi akkor is, ha nem látja az összefüggést, pusztán az időbeli egyezést), ha a bejelentés után legelőször is az oltóorvost vizsgálják meg (teljesen természetesen): nem járt-e le az alkalmazott vakcina, rendesen lett-e hűtve tárolta-e, olyan hűtőben, ami áramszünet esetén is működik, helyesen adta-e be, elolvasta-e, ismeri-e az alkalmazási előírást, figyelembe vette-e az ellenjavallatokat, felvette-eaz anamnézist, beleértve a családi anamnézist, ismeri-e a lehetséges mellékhatásokat, ezekről tájékoztatta-e a szülőt, és felkérte-e arra, hogy minden oltást követő nemkívánatos eseményt jelentsen, odaadta-e a betegtájékoztatót a szülőnek oltás előtt, kimerítően válaszolt-e a szülő minden kérdésére, stb..

Az oltásra vonatkozó biztonságossági adatok, csak részben származnak a gyártótól az oltóanyag törzskönyvezési folyamata során. Ezeket a biztonságossági vizsgálatokat a lehető legmagasabb bizonyító erejű módon, azaz ún. randomizált, kontrollált kísérlettel végzik el. Mondhatja a szülő, hogy ezeket az adatokat is hamisítják, de az egész modern orvostudományunk ilyen vizsgálatokon alapul, vagyis ha nem hiszi el a szülő, akkor valószínűleg nem csak az oltásokkal szemben kritikus, hanem az egész modern orvoslással szemben.

Igen teljesen igaza van, hogy ezek a mellékhatások olyan ritkák (ahogy írtam több ezer, vagy millió oltásonként fordulnak elő), hogy nagyon nagyszámú oltást kell beadni azért, hogy statisztikailag is értékelhető legyen ezek előfordulása. Ebből két dolog is következik.

1. Minden oltás bevezetését követően tovább történik a mellékhatások monitorizálása, ami később megváltoztathatja a gyártó által közölt adatokat: jól ismert példa erre a rotavírus oltás és az invagináció (bélbetüremkedés) esete, ahol a kezdeti vizsgálatok felvetették az oltást követően gyakoribbá váló fenti szövődményt. Később – már nagyságrenddel több oltást beadva – tisztázódott a kép és statisztikailag nem mutatható ki fenti – nagyon nehezen eltitkolható/vagy nem észrevehető – mellékhatás gyakoribbá válása rotavírus oltást követően.

2. Egy olyan kis ország, mint Magyarország, nagyon kevés oltást ad be ahhoz, hogy „beleszóljon” a nem kívánatos események gyakorisági értékelésébe (ami persze nem jelenti azt, hogy nem kell jelenteni). Az USA-ban egy év alatt adnak be annyi oltást, mint idehaza 40-50 év (!) alatt. Vagyis igen, nekünk magyaroknak el kell fogadnunk a nemzetközi irodalomban megjelent adatokat, mivel azok sokkal-sokkal több oltás beadását értékelik, ezek több ezer/millió oltás esetén számolnak be súlyos mellékhatásról (leginkább egyéni „érzékenység” következtében).

Sarkítva a dolgot, logikusan nem lenne érdeke eltitkolni a vakcinagyártónak hiszen - ahogy a szülő írja - egy bombabiztos üzletet bukna, ha kiderülne, hogy manipulálta az adatokat.

Igaza van abban, hogy a mellékhatások azon formája, amikor a helytelen tárolás, vagy nem megfelelő beadás tehető felelőssé a nemkívánatos eseményért már sokkal nehezebben felmérhető, elméletben az oltóorvosnak érdekében állhat „eltitkolni”. Ebben az esetben viszont nem az oltásokkal általában van a baj, hanem egyes esetekkel.

Gondolja, hogy tömegesen történik helytelen oltóanyagtárolás és oltóanyag beadás, mely több ezer eltitkolt szövődményhez vezet. Milyen motivációja lehet ebben egy orvosnak? Szándékosan ártani akar? Nem ért hozzá? Hanyag?

Igen, igaza van, hogy az oltások előtti tájékozódás és tájékoztatás területén sok fejlődnivalónk van. De nekem pont ellentétes a tapasztalatom: sokat beszélgetve a szülőkkel, együtt akár elolvasva az alkalmazási előiratot, értékelve az eddigi eredményeket, vagy akár beszélgetve a lehetséges jövőről sokkal többen változtatják meg korábbi „oltásellenes” gondolkodásukat „oltáspártira”. Ebben a felvetésében maximálisan egyetértünk.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés