Orbitális blama vagy sem – Olvasónk a Szent Márton szoborról

 
 

Orbitális blama vagy sem – Olvasónk a Szent Márton szoborról

 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Orbitális blama vagy sem – Olvasónk a Szent Márton szoborról

Az alon.hu hírportálon, ahol közzétették a (szerintem) borzasztóan elhibázott, műalkotásként harmatgyenge, mondanivalójában sekélyes, sőt giccses köztéri Márton-szoborról írott füstölgésemet, Orbán Róbert fölhívta rá a figyelmemet, hogy a Legenda Aurea című, a XIII. században - Márton koránál tehát kilenc évszázaddal később - lejegyzett legendagyűjteményben, amely a köpenymegosztásos történeten kívül seregnyi másik épületes esetet is említ Márton kapcsán, szerepel az a história is, amelyben a misézni készülő Márton már püspökként odaadományozza a tunikáját (tulajdonképpen a rajta levő egyetlen ruhadarabot) egy koldusnak.

Az adományozásra egy templomi sekrestyében került volna sor. Ha a szombathelyi szobor ezt a jelenetet akarta megörökíteni, akkor igencsak melléje vág az üllőnek, mert az ábrázolat szerint Mártonon tunika van, márpedig aligha viselt két tunikát. A legenda szerint az adományozás után kénytelen volt egy használt kaftánfélét magára ölteni, hogy ne a pucér testére kelljen fölvennie a miseruhát.

A

z sem valószínű, hogy - miként a bődületesen patetikus "műalkotáson" láthatjuk - a kegyes aktus közben a fején lett volna a püspöksüveg. Márton a püspöksége, sőt metropolitasága egész idején, holta napjáig a lehető legszegényesebb szerzetesgúnyában járt (vezeklőinget is hordott). Elképzelhetjük, milyen állapotban volt az a tunika, amit - "jobb híján" - a koldusnak ajándékozott, miközben, ahogy a legendában olvassuk, egy bizonyos fődiakónus egy korabeli turkálóból kerített valami agyonnyűtt göncöt, amit aztán Márton a sekrestyében felöltött, és arra vette rá a miseruháját. Magyarán szólva egy szentéletű püspöktől nem igazán nagy jótétemény, hogy elajándékozza az agyonhordott tunikáját.

Mártonhoz Európa-szerte a köpenymegosztás legendája kapcsolódik, talán inkább azt kellett volna megjeleníteni. Mindenképpen zavart kelt a szemlélőben, hogy a közismert történet helyett egy kevésbé ismert legendára utal ez a - méltán nevezhetjük így - falmelléki műalkotás. Nem sokkal nagyobb szabású jótett-e, ha egy római legionárius kettészeli a lovassági köpenyét, és betakar vele egy didergő nyomorultat, mint ha egy - addigra már széltében hosszában híres -püspök elajándékozza a használt tunikáját?

Orbitális blama – Olvasónk a Szent Márton szoborról

A szombathelyi Savaria térre az elmúlt napokban installáltak egy irdatlan méretű, meglehetősen ihlettelen rozsdásacél szobrot, melyen „Szent Márton püspök megosztja köpenyét a koldussal” (a figura fején tényleg hatalmas püspöksüveg látható, az idézett szöveg latinul is olvasható a szobor tövében elhelyezett márványlapon).

Az ég szerelmére, uraim! Két-három perces utánajárás elegendő, hogy bárki kiderítse: Márton a köpeny megosztásakor nemhogy nem volt püspök, hanem még csak megkeresztelve sem volt (ekkor még csak „hitjelölt” volt). Abban az időben még javában szolgált a római légióban, mégpedig mint „őrjárati tiszt”. A köpeny, melynek karddal lehasított felét az amiens-i városkapuban egy koldus hátára borította, a lovassági – nem pedig a püspöki! – köpenye volt.

A legendás történet többféle változatban is ismeretes. Egyetlen olyan változata sincs azonban, amely áthelyezné a kegyes cselekedetet idejét Márton püspökségének idejére. Talán elegendő, ha Jacobus de Voragine Legenda aureájára, vagy Sulpicius Severus Vita Sancti Martini espicopi és confessoris című művére utalok, vagy ha idézem a Szent István Társulatnál 1933-ban megjelent Szentek élete az év minden napjára című kiadvány IV. kötetéből az alábbiakat: „Márton ... a szükséges katonai ismeretek elsajátítása után tizenkilenc éves korában megkezdte a tényleges szolgálatot.

Mint őrjárati tisztet (circuitor) a galliai Amiens-be osztották be. Itt történt vele az ismert megható köpenyjelenet: kemény csikorgó hidegben egy meztelen, félig meggémberedett koldust látott az útfélen dideregni; habozás nélkül odalovagolt hozzája, válláról lekerí¬tette katonaköpenyét, kardjával kettéhasította, egyik felét oda¬dobta a koldusnak, a másikat pedig vállára vetette és gyor¬san elvágtatott. És íme a rákövetkező éjszaka álmában meg¬jelent neki az Úr Krisztus, vállán az ő fél köpenyével, és füle hallatára így szólt a környezetében levő szent angyalokhoz: »Márton, a hitjelölt, öltöztetett engem ebbe a köpenybe«.” Ugyanebben az értelemben szerepel a köpenyjelenet Wilhelm Hünermann Sankt Martin – Der Reiter de Barmherzigkeit című életrajzi regényében is.

Ez a rozsdás acélban, berozsdásodott elmékben fogant mű égbekiáltó és kontár módon eltorzítja a közismert legendát, amit egyébként Szombathelyen szinte mindenki ismer. Ki rendelte meg, ki zsűrizte, ki hagyta jóvá ezt a szobrot? Borzasztó blamázs, mai szóval: égés lesz ebből, uraim... Át még nem adták, még meg talán lehet akadályozni, hogy bekövetkezzen az orbitális „blama”!

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés