20 

(Még) kicsit kicsi, kicsit avantgárd, de a miénk - ez a Tájidegen gotthárdi fesztivál

Lassan a fesztiválszezon végén járunk, egyre-másra jelennek meg az idei nyarat összegző-szemléző írások. Ezekhez csatlakozunk most egy képes visszatekintéssel a régió egyik legizgalmasabb kezdeményezés, a gotthárdi kortárs művészeti fesztivál felidézésével.
 
 

(Még) kicsit kicsi, kicsit avantgárd, de a miénk - ez a Tájidegen gotthárdi fesztivál

Lassan a fesztiválszezon végén járunk, egyre-másra jelennek meg az idei nyarat összegző-szemléző írások. Ezekhez csatlakozunk most egy képes visszatekintéssel a régió egyik legizgalmasabb kezdeményezés, a gotthárdi kortárs művészeti fesztivál felidézésével.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

(Még) kicsit kicsi, kicsit avantgárd, de a miénk - ez a Tájidegen gotthárdi fesztivál

Lassan a fesztiválszezon végén járunk, egyre-másra jelennek meg az idei nyarat összegző-szemléző írások. Ezekhez csatlakozunk most egy képes visszatekintéssel a régió egyik legizgalmasabb kezdeményezés, a gotthárdi kortárs művészeti fesztivál felidézésével.

Beharangozónkban pár hete felvezettük Szentgotthárd idén harmadszor megrendezett művészeti fesztiválja, a Tájidegen színes és izgalmas kínálatát. Nos, a múlt vasárnapra kiürültek a művészeti szabadnapok alcímre keresztelt kortárs kreatív együttlétnek helyet adó helyszínek, a régi városi strand medencéje és épületei, a Lila ház, elutaztak a workshopokat tartó művészek és az alkotó energiáikat az augusztusi kánikulában is szívesen működtető részvevők - a helyi szervezők és támogatók pedig egészen biztosan már a jövő nyári együttlét részletein is törik a fejüket.

Miben is áll a (már egyre kevésbé) tájidegen Tájidegen jelentősége és különlegessége az amúgy is burjánzó nyári fesztiváli és tábori kínálatban? Talán abban, hogy szerencsés arányérzékkel van jelen benne az egyetemes igényű kreatívitás és helyi vállalkozó kedv, a gyönyörű természeti környezet, a hármashatár kínálta pihentető-felfrissítő lazulás lehetősége a felvillanyozó és nem egyszer provokatív művészi gesztusokkal, a kortárs alkotó attitűd és a kisközösségi együttlét varázsa. Az idei felhozatal pedig bármilyen profi szervezőgárdának dicséretére vált volna!

Munkácsy anyja a szentgotthárdi Lila házban ásított egyet

A vasi kisváros totálisan kihasználta a terei és intézményei által kínált remek lehetőségeket. Már a Tájidegen előtt napokkal izgalmas kiállítás nyílt a Templom Galériában egy mexikói-szlovák művészpáros tárlatát lehetett megnézni (zárása egyben az idei fesztivál búcsúja is volt). Aki az alkotó energiákat akarta próbára tenni vagy levezetni, annak a hazai művészet jelesei közül idén Molnár Éva és Marjay Judit fotósok, Kopasz Tamás és Szurcsik József festők, Ulrich Gábor (animáció és GIF-ek), valamint Szirtes János mint a gotthárdi tereket is felhasználó performance-felelős voltak a segítségére.

A polgármesteri köszöntővel, freestyle focival és dj-aláfestéssel megspékelt megnyitó után Hecker Péter klasszikus hagyományokra és populáris trendekre egyszerre reagáló, provokatív és groteszk festményeinek kiállításán koccintottak és vegyültek a fesztiválozók. A gyönyörűen megvilágított templom alatti rögtönzött kertmoziban a Buharov-testvérek (Hevesi Nándor és Szilágyi Kornél) tavaly elkészült, pazar minőségű és gondolatébresztő munkáját.

Az itt élő lelkek nagy része című kísérleti mozifilmet láthatta és a vetítés utáni beszélgetésen vitathatta meg a nyári éjszakában avantgard képmesére fogékony közönség. A példátlan filmes összefogásban fogant kisköltségvetésű film a megyénkhez is erősen kötődő anarchista gróf, Batthyány Ervin élettörténetének keretében, laza és őrült epizódok burjánzó füzérében szól arról az abszurd honi és világállapotról, amiben élünk.

Fergeteges parti a mezőgazdasági ponyva büfében

Bár a csütörtök esti fényfestést az időközben a fesztiválra szintén bejelentkező vihar miatt le kellett fújni - a strand büféépületébe zsúfolódó tömeg pazar örömzenéléssel és rögtönzött táncházzal válaszolt az elemek kihívására. A pénteki Belga-koncertre pedig dugig megtelt a medence küzdőtere.

Ahogy emlékezetesen nagy bulit nyomott a zárónapon a Tapasztalt Ecsetek és a helyi erőkből (egyebek mellett lapunk munkatársa) álló Save Ass zenekar is. Kifejezetten a helyi környezet kínálta lehetőségekre reagálva dolgoztak napokig a Kompánia Társulat tagjai, hogy aztán a régi strand öltözőfülkéire adaptálva és azok előtt vándoroltatva a közönséget vezessék elő a szombati estén a Határkő című darabot.

S mivel a fellépő művészek legtöbbje több napot is a városban töltött, jutott idő bőven világmegváltó és megvilágosító beszélgetésekre és vitatkozásokra is. A fesztiválközpont padjain és szénabáláin a műhelyeket vezető alkotókon túl teljesen természetes vendég volt például a fentebb említett Bukta Imre vagy éppen Wahorn András. Merthogy ez is Tájidegen-specialitás: a meghívottak, a kortárs művészet jelesei ide nem haknizni, térülni-fordulni jönnek - hanem pihenni, lazulni és a helyiekkel, a fesztiválozókkal együtt lenni, együtt létezni...

A hazai művészeti szcéna tehát már elkezdte jegyezni a Tájidegent. Hogy milyen árfolyamon fut majd a rendezvény a következő években, az nagy és szép kihívás, feladat lesz a főszervező w. Horv’th Tibornak, a Szemle Egyesületnek, a befogadó városnak és a rengeteg helyi támogatónak. A szintlépés tehát magabiztosan megtörtént - a magunk részéről pedig maximális elismerés mellett szorítunk a folytatásért!

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés