Nem akarom ijesztgetni a fagylaltárusítókat, de úgy látom, hogy félniük jó lesz. Az Országgyűlés ugyanis - rábólintva a vicces javaslatra - úgy határozott, hogy eztán a trafikokban is lehet fagylaltot és jégkrémet árusítani. S innentől kezdve - ha tovább tombol a dohányőrület - bármi megtörténhet.
A célszerű polgár
Ad absurdum még az is megeshet, hogy fagylaltot csak trafikokban lehet majd vásárolni, sehol máshol. A régi fagylaltozók, cukrászdák még így is remekül elboldogulnak, mondják majd a dohányfüggő törvénygyárosok, akinek meg nem tetszik a rendszer, bátran elmehet szivarvégszedőnek, oszt jó napot.
Persze a régi fagylaltárusítóknak akkor is bőven lesz okuk az aggodalmaskodásra, ha ez a dermesztő vízió valamilyen rejtélyes okból mégsem valósul meg. A célszerű polgár ugyanis előbb-utóbb rádöbben, hogy ha továbbra is túlélni, valahogyan boldogulni szeretne, ha jót akar magának és családjának, akkor már fagyit is csak nemzeti dohányárudában ajánlatos vennie.
Így is muszáj lesz lépten-nyomon demonstrálnia, hogy jóravaló alattvaló, hogy nincsen baj vele, s hogy voltaképpen lehet rá számítani. (Igazi fagylaltozóba ekkor már csak a legmegátalkodottabb liberálbolsevikiidegenszívűek járnak, hogy - szokásukhoz híven - ekképpen is rárontsanak saját nemzetükre.)
A gyerek rendet tanul
Eljön tehát az a korszak, amikor szinte az egész nemzet a nemzeti dohányárudákban fagylaltozik, nyalja boldogan vagy éppen kénytelen-kelletlen a nemzeti fagylaltot. Persze csak a nemzeti néniknek és bácsiknak jut ki a jóból, nemzeti gyerek ugyanis - a törvény mostani állása szerint - még csak a lábát sem teheti be a nemzeti dohányárudába.
Ha mégis belopakodna valahogyan, akkor azonnal fel kell függeszteni a nemzeti árusítást. Megáll majd ilyenkor a trafikos kezében a fagyiadagoló kanál, a vásárlónak is elakad a szava, egészen addig, amíg a kölök ki nem takarodik a trafikfagyizóból.
Igazi nemzeti szülő természetesen nem bánja, hogy gyermeke számára tiltott terület a nemzeti fagyizó (dohányáruda?). S az se zavarja egy cseppet sem, hogy a gyereknek - akár a gazdáját váró kiskutyának - odakint kell ácsorognia mindaddig, amíg ő maga ki nem lép a boltból, s át nem nyújtja neki a fagylaltot. Teljesen rendben van ez így, mond majd a nemzeti szülő, hiszen tudván tudja, hogy ő maga is kellően acélozódik minden egyes fagyivásárláskor, s a gyerek is rendet tanul. Különös idők jönnek.
