A vasi döntősök

A Peruška Mária kegyhely tölgyfája – Kőszeg és Horvátzsidány között

A Peruška Mária kegyhely egy olyan határkőnél fekszik, ahol Kőszeg, Horvátzsidány, Kiszsidány és Peresznye község határai futnak össze. Valaha ez az erdő Berchtold Zsigmond peresznyei gróf tulajdona volt. A gróf minden év szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján, ebben az erdőben tartotta meg fogadóóráját. Itt alattvalói és alkalmazottai elmondhatták gondjaikat, panaszaikat, kéréseiket, és a gróf még ruhával is ellátta a gyermekeiket. Minderről egy 1812-ben kelt levél tanúskodik, mely a horvátzsidányi plébánia archívumában található.

A Peruška Mária napjainkban több mint zarándokhely; a gyalog- és biciklitúrák kedvelt állomása, kijelölt tűzrakó hellyel, padokkal, játszótérrel, ásott kúttal, árnyékszékekkel, különböző szövetségek és egyesületek is táborozási helyként használják. Ide szervezi nomád erdei táborát a fát jelölő horvátzsidányi Horvát Katolikus Ifjúság Vallási és Kulturális Egyesület is. A nyári tábornak idén 95 lakója volt. A gyerekek az egyhetes nyaralás alatt feltöltődnek hitben és szeretetben és megismerkedhetnek e táj természeti adottságaival. A tölgyfa és legendája számos helyi és környékbeli amatőr festőt, grafikust és fényképészt megihlet; számos alkotás, még versek is születnek róla. Ezen felül a zarándokhely családi ünnepek, események helyszínéül is szolgál, keresztelőket és esküvőket is tartanak itt.

Oszkói ősi tölgy

A Vasi Hegyhátat valamikor hatalmas, összefüggő erdőség borította, melynek Vasvár és Sárvár közötti szakaszát Farkas-erdő néven emlegetik a középkortól napjainkig. Az elnevezés bizonyára az erdőség egykori legveszedelmesebb lakóira utal. A dombvonulat északi, hűvösebb oldalát gyertyános-bükkösök borították, magát a fennsíkot tölgyesek.

A Farkas-erdő nagyobb mértékű kivágása a XVIII. században indult meg, s végül akkora területen vágták ki a fákat, hogy arra egy egész falu rátelepülhetett volna. Az egykori tölgyesből mintegy tanúként maradtak meg az oszkói szőlőhegy bejáratánál álló több száz éves, viszonylag egészséges kocsányos tölgy és csertölgy. A fák múltidéző emlékként, és a tájban meghatározó "jelenségként" is kiemelkedőek. Kiterjedt koronájukkal szinte védelmezik a mögöttük elterülő szőlőhegyet. Az öreg tölgyek árnyékában sok találkozó és összejövetel zajlott régen és ma is. A szőlősgazdák és a hegypásztorok valaha itt tartották meg az éves gyűléseiket, felállítva a hegyre vonatkozó szabályokat.