Végigturiztuk a szombathelyi Hacukát, lehet gyúrni a következő kincsvadászatra

Annyit hallottunk róla, de eddig valahogy mindig lemaradtunk. Most leteszteltük, hogyan működik az MSH-ban ez a gardróbürítés utáni közösségi árulás.
 
 

Végigturiztuk a szombathelyi Hacukát, lehet gyúrni a következő kincsvadászatra

Annyit hallottunk róla, de eddig valahogy mindig lemaradtunk. Most leteszteltük, hogyan működik az MSH-ban ez a gardróbürítés utáni közösségi árulás.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Végigturiztuk a szombathelyi Hacukát, lehet gyúrni a következő kincsvadászatra

Annyit hallottunk róla, de eddig valahogy mindig lemaradtunk. Most leteszteltük, hogyan működik az MSH-ban ez a gardróbürítés utáni közösségi árulás.

A legtöbb nő, (és minden valamirevaló férfi) tudja, mennyire izgalmas belépni egy turkálóba, szembenézni a kihívással, a felaggatott ruhák közt megtalálni épp azt, ami a saját-gyerek-házastárs szezonális ruhatárából pont hiányzik. Az új felsőkkel, cipőkkel hazatérni, újabb izgalom, bejön-e vagy sem, aztán tuszkoljuk befelé a ruhásszekrénybe, ha már megdolgoztunk érte, őrizgetjük kicsit.

Fél év múlva jön az újabb bődületes probléma, mit kezdjünk a sok felhalmozott, kinőtt, megunt vagy csak szimplán feleslegessé vált cuccal? Mikor pénzt adtunk érte! Kidobni? Eladni? Tele a net velük, kinek adjuk el?

Aki háromhetente szombatonként felkerekedik és szétnéz a szombathelyi Hacukában, az társakra talál. Rájön arra, nincs egyedül, más is temérdek jó holmitól szabadulna. Nem mellesleg lett egy közösségi hely, ahol dumcsizhatunk, találkozhatunk, gyereket futtathatunk, vagy, ha az asztal túlsó felére állunk, eladóként is tehetünk egy próbát, hogy némi zsebpénzért értékesítsük azt, ami a ruhásszekrényekből kikerült. Ezért is volt remek ötlet a budapesti Gardrób mintájára Szombathelyen is beindítani a közösségi kezdeményezést.

Eddig valahogy lemaradtunk róla, pont mindig arra a szombatra esett valami családi program, de nagyon szerettük volna egyszer már magunk is látni, hogyan működik. Kapóra jött június második szombatja. Tumultus nem volt, fél tizenegy táján kellemes hűvös, sok asztal, sok kincs és mérsékelt érdeklődés fogad. Első körben a hely házigazdájával elegyedünk szóba:

- Régóta űzöm már interneten, hogy ami a háztartásban felesleges, azt próbálom értékesíteni. Nők vagyunk, tele téves vásárlással, kaptuk valakitől, de nem tetszik, hirtelen beleszeretünk, de kétszer van rajtunk, mert kiderült, hogy mégis csak szűk, mégse a mi stílusunk, aztán ott áll a szekrényben. Na, én ezt nem szeretem, nagy selejtező vagyok! Régóta árulok online, de macerásabb, lefotózod, leírod, de nem tudod megnézni, személyesen ellenőrizni a minőséget, hiányzik, hogy felpróbálhasd. – meséli Gellai Ildikó, aki Nárai Erna mellett a Hacukát nemcsak elindította, de szorgalmasan maga is, kezdetektől fogva árul. Mellette szervez, összetartja ezt a közösségi kezdeményezést.

Másfél éve indultak a Thököly utcai Irokéz egykori boltjában, először csak saját baráti körben hirdették meg, de már az első alkalommal látszott, hogy mekkora kereslet és igény is van erre. Idén márciusban jöttek át a sportházba, részben azért, mert a boltot, ahol eddig voltak, újra kiadták, másrészt az Agora tárt karokkal várta őket.

Itt kétszer annyi asztalt tudnak kitenni, a másik helyen a körülményeik sem voltak ennyire rendezettek, lehet most már próbálni, van világítás, rendezett mosdó és megoldott a fűtés is, sokkal jobb a terep. Ráadásul a gyerekeknek is ki tudtak alakítani egy gyerekkuckót, ők sem unatkoznak, míg az anyuka keresgél.

Most úgy vannak, örülnek annak, hogy szinte egész nyárra, előre lefoglalták az asztalokat, szép számmal jönnek vásárlók is, főként egyébként nők. Legalábbis most apukákat nem igazán látok magam körül.

A alapszabály, mesélik az alkalmi árusok is, hogy a szervezők nem szabják meg, ki mit hoz, egy dolog számít, a minőség, többnyire saját megunt szezonális holmik, gyermekruhák, kiegészítők, bizsuk és játékok a mostani június elsejei felhozatal is. Egy hölgy, akitől 300 forintért sikerül beszerezünk egy Adidas felsőt, a gyerekei megunt-kinőtt cuccaival jött ki. Meséli, elégedett, sok holmit el is adott reggel óta.

Akadnak, szemben a lépcsővel kézművesek is. Dezse Krisztina selyemfestő kezdetektől fogva kint van, mindig hoz saját megunt épp aktuálisan hordható ruhát is magával, többnyire felsőket. Egy jó lehetőség arra, meséli, hogy új gazdát találjanak. Persze oda is lehetne adni a karitásznak, de első körben még megpróbálja így értékesíteni, „szerettem őket, nem könnyen válok meg tőlük, és csak olyan ruhákat hozok ki, amit én is megnéznék. Aki egyszer kijön, körbenéz, az meglátja, ez nem az ócska holmik vására, itt mindenki ügyel a minőségre… ” Ahogy meséli, azért is szeret kijárni, mert remek közösségi hely, barátságok születnek itt. Saját festett selyem kézműves munkáit is kihozza néha, de egy jó hely ez arra is, hogyha valaki érdeklődik nála, akkor itt meg is lehet nézegetni őket.

Persze többnyire a Hacukán gardróbürítésből származó cuccok vannak, de befogadtak más, különleges technikával készült kézműves termékeket is, például állandó színfolt a Hacukán Czetter Andrea üveglencsés ékszereivel. Andrea meséli, ő is szeret körbenézni, mert mindig talál valami kincset magának is, amit érdemes itt potom pénzért megvásárolni, nemegyszer vadonat új cuccokat.

Egy szó mint száz, a legközelebbi vadászat két hét múlva lesz, figyeljétek a közösségi eseményt!

Nálunk most a Haucuka végeredménye 1-1 lett, egy felső pont jó lett, egy felső meg nem tetszett a lányomnak, úgyhogy majd elajándékozzuk másnak, de ez pont így jó!

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés