Visszavonul a Falcóval bajnokságot nyert Will Tamás

A játékos 30 évesen hagyja ott az élsportot.
 
 

Visszavonul a Falcóval bajnokságot nyert Will Tamás

A játékos 30 évesen hagyja ott az élsportot.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Visszavonul a Falcóval bajnokságot nyert Will Tamás

A játékos 30 évesen hagyja ott az élsportot.

Május elején számolt be arról elsőként a bb1.hu, hogy nagy változások várhatóak az Atomerőmű SE keretében, hiszen a légiósok mellett több magyar játékos is elhagyja a csapatot, köztük a Falco KC Szombathellyen 2008-ban bajnokságot nyert Will Tamás is, aki a külső szemlélők számára meglehetősen hirtelen bejelentette visszavonulását. A BB1.hu a 30 éves játékossal beszélt döntése hátteréről, karrierjéről és jövőjéről is:

– Miért döntött úgy, hogy visszavonul?

– Nem hirtelen döntöttem arról, hogy abbahagyom a kosárlabdát, már egy ideje érlelődött bennem a gondolat, de csak mostanra alakult úgy, hogy több dolog is a visszavonulásom mellett szólt. Egyrészt éreztem már a testemen, hogy öregszik, lassabban regenerálódik edzéseket és meccseket követően, mint régebben. Nekem a derekammal egyébként is gondjaim voltak a pályafutásom során, és úgy gondoltam, jó lenne, ha nem építeném le magamat teljesen fizikálisan. Másrészt azt is meg kell említenem, hogy talán már nem is voltam annyira éhes a sikerre a kosárpályán, mint régebben, és ezt is számításba kellett vennem. Azonban a legfontosabb indok az, hogy adódott egy másfajta munkalehetőség, amire nagyon régóta vártam – úgy is mondhatnám, hogy régi álmom volt, és én most megragadtam. Szerintem így kell abbahagyni a profi sportot, saját döntésként, nem pedig kényszerből, amikor végképp nem bírja az ember teste a megpróbáltatásokat, vagy amikor nem ajánlanak már neki szerződést a csapatok.

– Az ajánlatokat említve: mielőtt bejelentette visszavonulását, kapott ajánlatot akár a Pakstól, akár más csapattól?

– A menedzseremmel már korábban beszéltem a visszavonulásomról, így mi egyáltalán nem tapogatóztunk, nem kerestük a lehetőséget a folytatásra. A paksiakat azt hiszem, egy kicsit megleptem a szezon végi bejelentésemmel, de minden korrektül zajlott: elmondtam, hogy úgy határoztam, abbahagyom, megköszöntem az itt töltött két évet, ők pedig elfogadták a döntésemet. Nem jutottunk el arra a szintre, hogy a jövőről tárgyaljunk, de úgy gondolom, nem tudtak és valószínűleg nem is akartak volna olyan szerződést kínálni, ami miatt meggondolom magamat. Miután a BB1-en megjelent, hogy visszavonulok, két B-csoportos együttes, a Veszprém és az Oroszlány is megkeresett, de nekik is elmondtam, hogy ez a döntésem végleges, így ezek a „tárgyalások” is gyorsan lezárultak.

– Végleg visszavonul, vagy alacsonyabb osztályokban fog még játszani? Ha végleges a döntés, mit gondol, mennyire fog hiányozni a kosárlabda?

– 12 éve vagyok profi kosárlabdázó, ezért egészen biztosan nehéz lesz leállni, de úgy tervezem, hogy végleg felhagyok a játékkal – persze a haverokkal alkalomadtán még lemegyek majd dobálni, de versenysportban már nem gondolkodom. Minden erőmmel az előttem álló új és nagyszerű kihívásokra szeretnék koncentrálni, és a kérdésre visszatérve, szerintem ez a megoldás: az aktív sport befejezése után minden játékosnak hiányzik a sportága, de ha van egy új kihívás, ami izgalommal tölti el az embert, akkor ez háttérbe szoríthatja és idővel akár ki is olthatja ezt az érzést. És persze az is fontos, hogy ne álljunk le egyik napról a másikra a testmozgással, ennek megfelelően tervezek még sportolni, tehát futni, kondizni a jövőben is.

– Hogyan tekint vissza az elmúlt szezonra, és összességében a kosárlabdakarrierjére?

– A Paks számára már véget ért szezon nagyon szerencsétlenül alakult a mi szemszögünkből. Azt hiszem, senki sem számított rá, nemcsak a csapatnál, de talán a ligában sem, hogy mi ilyen rosszul fogunk szerepelni, különösen a tavalyi idény után. Hogy hol rontottuk el, azt nem tudom, alighanem ebben mindenkinek a keze benne volt, játékosoké, edzőké és a vezetőségé egyaránt. Azt viszont biztosan állíthatom, hogy nem azért szerepeltünk ilyen gyengén, mert csak félgőzzel hajtottunk volna – ebben az idényben egyszerűen ennyi volt. A karrierem egészére visszatekintve úgy gondolom, hogy kis szerencsével elérhettem volna ennél többet is, de összességében nincs bennem keserűség. Hiszek abban, hogy mindennek így kellett történnie, a jó és a rossz dolgoknak egyaránt. Szép éveket töltöttem Szombathelyen és Pakson is, rengeteg élményt és tapasztalatot szereztem, barátságokat alakítottam ki, és úgy gondolom, ezek mind-mind segíteni fognak engem a jövőben.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés