• PopcornTúllépte az egymilliárd dollárt a Minyonok

    Ezzel világ harmadik legsikeresebb animációs filmje lett. Miután a film összbevétele a napokban túllépte az egymilliárd dollárt. (Amely filmek megelőzték a műfajban: Jégvarázs, Toy Story 3). A gyártó-forgalmazó Universal Pictures ezzel újabb rekordot könyvelhet el, mert idén ez a harmadik … Continue reading →

  • RevolúcióLEVÉLFÉLE A MENNYORSZÁGBA – Aylan Kurdinak, szégyenkezve…

    Drága Kisfiam! Ha tudnád, hány “finom lelket” sértek azzal, hogy sokadik gazemberként megmutatom itt ezeket a képeket! A képeket, amik… Rólad készültek, pontosabban a holttestedről, ahogy rátaláltak, ott a tengerparton. Ha tudnád, mennyivel szebb és fontosabb képekkel szeretnék és tudnék … Continue reading →

  • SzhelyiOtthagytam a gyereket… avagy mire számíts, ha most kezded az ovit

    Nos, eljött a nap, amikor intézményesült a legkisebb gyerek is. Mit mondjak, nem volt könnyű otthagyni az óvodában, miután ezerszer megkérdezte, hogy “ugye ott maradsz te is?”. De amikor megnyugtattam, hogy csak egy picit játszik-eszik-alszik és már itt is vagyok, akkor belenyugodva a megváltoztathatatlanba, félmosollyal az arcán hagyta magát bevezetni a csoportszobába. Mit is mondjak? […]

  • RezedaCsak néztük, ahogy elvadulnak a fiatalok

    Huszonöt év kellett hozzá, de azért sikerült végül. Ennyi kellett a megnáculáshoz és a totális káoszhoz ebben az elcseszett országban. Ott tartunk ma épp, hogy Bosch, a kis bohó vigyorog a markába, festőállványával kitelepül a Baross térre, majd ontja magából a képeket. És ami lehangoló boldogtalanság minékünk, mégcsak nem is kell hagymázas víziókat gyártania, elég most már a reál, a való hű másolása, a pokol eléje és belénk költözött ugyanis. Fényképezhetne is akár. Mi mindannyian néztük végig, ahogy elvadulnak a fiatalok. Olyan egyenes volt az út, hogy csodálkozni okunk nincs, elég csak a célközönségre figyelmezni, a megszólításokra. Kezdetben még, a hamvas időkben nem volt megszólítandó alany, csak a később redvássá váló narancs friss lendülete, amikor volt még remény. Ez először akkor látszott elveszni, amikor nekiláttak nagy erőkkel keresni a polgárokat, holott jól látszott, fogalmuk sincs annak fogalmáról. Hogyan is lett volna, KISZ szemináriumokon, avas szagú parasztudvarokon ilyen minta nem volt. Viszont jól hangzott nagyon. Az igazi polgár már akkor is orrbefogva csatlakozott hozzájuk, mert ami ennek az országnak az eredendő bűne, nem volt minta az igazi szabadelvűségre, és ma sincs. Most csírázik csupán, bontogatja szirmait itt-ott, és későn. Akkor, amikor a fiatalok distinkciójába a zember nyomult be, ez uralta a beszédjüket jóideig, a polgárt pedig elfújta a szél. És amint ez megtörtént, azonmód vált követőjükké a szavazógép, a hívő, aki istene érdekében már üt is, és egyre hangosabb. Leértékelődött a nyelv, a hívők káromkodva, ordítva mondták és mondják az egyre vadabb baromságokat, amit a jól felépített média beléjük vert. A hajdani magányos harcos, Csurka – akit egyébiránt annak idején maguk is leköptek volna – ma tapsikolna mérhetetlen boldogságában, pedig még nincs vége. Mára már zemberek sincs. Nincs neve annak a masszának, akinek meg akarnak felelni, mert voltaképp senkinek nem akarnak megfelelni. Vezényszavak pattognak, bővített mondatra már nem futja, mert minek. A veszedelem abban van, hogy önjáróvá vált a gépezet. Ez mutatkozik meg ezekben a napokban, a gép öntudatra lelt, elszabadult, és ma már megszületett a mi kis Felhatalmazási törvényünk is, a gyalázatos, amely fedőnevén a menekültek ellen született, de legyünk nyugodtak, ellenünkre sem lesznek restek bevetni. Itt tartunk most, és van már erőltetett menetünk is, amivel végképp kiiratkoztunk Európából. Hogy most mi van? Tohuvabohu, az őskáosz maga, amely rosszabb esetben egy ördögi terv része, megengedőbben csak töketlenség. De ellenünkre dolgozik, és szembemenni vele nem valamely eszme mentén lehet már, hanem csupán emberséggel, mert ez maradt. Arra jók ezek a vészterhes idők, hogy józanul belássuk, a törésvonal immár nem pártok és nem ideológiák mentén húzódik, hanem visszatérve a gyökerekhez ott, hogy ki tud ember maradni az embertelenségben. Amely létállapot nem kevés, ezt be kell látnunk.

Hirdetés

 

Hirdetés