Többek, mint elsuhanó házak
Ötlet: jeles, tartalom: jó, külalak: közepes; értékelte volna hajdani magyartanárom a szombat délelőtti Fő téri happeningjét. Mert kétségtelenül kreatív ötlet volt így ősz derekán összeröffenteni a szombathelyi kistérség falvait, esélyt adni nekik annak bizonyítására, hogy a megyeszékhely körül megbúvó települések többek, mint elsuhanó házak az autóablakból. Mert nyilván többek.
A buli lelke persze nem a színpad, hanem a nagysátor volt, valami egészen váratlan pozitív hangulattal, a számunkra jól ismert, de amúgy üresen csengő falunevek hirtelen tartalommal töltődtek meg, ahogy kipakolták kis cuccaikat az asztalokra: a kenyeret, a bort, az almát és a salátát, hogy kóstoljunk; fafaragásokat, kosárfonást, kerámiákat, hogy gyönyörködjünk. A városi úri népek pedig jöttek, ettek, ittak, gyönyörködtek, olyannyira, hogy az kapásból látható volt, a 80 négyzetméter erre nem elég, pontosabban ennél sokkal többet elbír ez a rendezvény. Egy másfél négyzetméteres asztal a "termékeknek" és egy ugyanekkora faliújság a képeknek és egyéb nyomtatott holminak egy középiskolás osztály számára sem lenne elég, nem hogy egy falunak, ahogy ez utólag már tisztán látszik.
Az persze érthető, hogy első alkalommal óvatosak voltak a szervezők, de mivel szemmel láthatóan életképes az ötlet, érdemes továbbgondolni. Mindenkinek jó ez, a falvak potenciális látogatókat és mindenféle kuncsaftokat tudnak szerezni, nekünk, betonvirágoknak üde látványosság, jóleső vérfrissítés, a falusi alkotó kisközösségek talán el is gondolkoztatnak bennünket erről-arról. Szóval nagy valószínűséggel a szombathelyi ősz vezető programjává lehetne puffasztani a Kistérségi forgatagnak nevezett rendezvényt, mondjuk külön standot adni minden falunak, hadd teljesedjenek ki, hadd mutatkozzanak be még jobban, s bizony az sem lenne hülyeség, ha nem csak kóstolhatnánk a borokat és az almákat, hanem meg is vehetnénk őket.
