Így szavaztunk mi

Belváros, 1-es számú szavazókör: Polgári miliő és hajléktalanok
Vasárnapi kora délután tombol a szokásos ebéd utáni szieszta-fíling a belvárosban. A Fő téren abszolút zéró fokot mutatna egy választási feszültséget jelző hőmérő: néhány fényképezős turista napfürdőzik a szökőkút mellett, közelükben az egyik, a tér látványához immár évek óta szervesen hozzátartozó hajléktalan borozgat.
A TIT épületében leledző 1. számú szavazókör megközelítése sem okoz adrenalin-túltengést. A jobbára korosodó szavazók illendően párba rendeződve, karonfogva szállingóznak voksolni. Itt, a sokat látott épületek árnyékában az úri népek még szigorúan megadják a módit: A férfiak kiborotválva, öltönyben és nyakkendőben, a hölgyek is illatosítva, jobbára alkalmi szerelésben. Mindehhez passzentos szavazókör is dukál, a léptek zaját elnyelő szőnyegekkel, előre köszönő öltönyös TIT-portással és négy kedves hölggyel a szavazóbizottságban. Polgári a miliő, kétségkívül.
A hölgyek elmondják, hogy a belvárosban a részvételi arány minimum megfelel az országos átlagnak, délután egy óra tájékán olyan 25 százalék körül mozog, ugyanakkor a választói aktivitás messze elmarad a májusi parlamenti választásokétól. Gondolom, a politológusok majd elmagyarázzák, hogy miért, meg hogy ez végül is kinek lett jó.

Azt is megtudjuk, hogy elvileg a hajléktalanok is itt, a belváros 1. számú szavazókörében adhatják le voksaikat a szombathelyi polgármesterre, a képviselőtestületre és a nemzetiségekre, de ezen állampolgári jogukkal, úgy tűnik, ma nem nagyon akarnak élni. Ez azért is érdekes, mert májusban ők is szép számmal megjelentek. A szavazókört elhagyva még látjuk, hogy a turistacsoport célba veszi a Vénusz étterem bejáratát, hajléktalan polgártársunk ellenben rendületlenül marad a helyén, s igaza van, nemcsak demokráciát, a napfényt is meg kell becsülni valakinek.

Huszár út, 55-ös szavazókör: Ki hogyan, és miért?
Bekukkantottunk Szombathely második választókerületében, az 55. szavazókörbe is, ahol vasalódeszkák és próbababák kedélyes társaságában várják a fülkék és az urnának becézett kartondobozok a kerület szavazni vágyó lakóit. A polgármesterjelöltek és a képviselőjelöltek választása nem okoz különösebb gondot a betérő honpolgároknak, a kisebbségi képviselőjelöltek neveit tartalmazó "nagy papírral" viszont többeknek meggyűlik a baja. 1. számú kérdés: muszáj kitölteni? 2. számú kérdés: hogyan hajtogassam bele a borítékba? A szavazás menetét felügyelő kis társaság szerencsére minden probléma nyitját ismeri.

A forgalom már kora reggel óta töretlen a Huszár utcai szavazókörben, kilenc óta tájban pedig már a sorban állás is jellemző volt. Az ebédidőnyi szusszanás után újra hosszú tömött sorban érkeznek a város sorsát kezükben tartó polgárok. A befelé igyekvők gondterhelt arca éles ellentétben állt a kifelé sietők "csakhogy ezen is túl vagyunk" ábrázatával.
A tizennégy megkérdezett városlakó közül tizenkettő volt hajlandó elárulni, hogy kire szavazott. Öten a Fidesz-MDF összefogás, míg heten az MSZP-SZDSZ szövetség mellett voksoltak. Mint kiderült, a kor nem számít, a jobboldal hívei között épp úgy akad idős és fiatal, mint a baloldal elkötelezettjei között.

Dr. Szabó Gábor nyelvvizsgaügyét még azok is negatívumként emlegették meg, akik amúgy rá szavaztak, s az elmúlt négy évet meggyőző időszakként értékelték. Három MSZP-SZDSZ drukker is bevallotta, hogy négy évvel ezelőtt bizony még a másik oldalt erősítették. Mi az oka a pálfordulásnak? Az előző kormány gazdasági malőrjei és a Szabó Gábor körül kialakult botrányok - volt a válasz. Akadt olyan, aki arra is jól emlékezett, hogy tavasszal az országgyűlési választások idején Szombathely 2. számú körzetében a baloldal diadalmaskodott. Abban bízva, hogy ez most sem lesz másként, a szerinte nyerő oldalhoz csatlakozott.

A Fideszre szavazók közül a többség a pártszimpátiára hivatkozott. Kevesebben voltak azok, akiket a jelöltek személye győzött meg. A tizennégy szavazó közül egy csak jobb alternatíva híján választotta dr. Ipkovich Györgyöt és Kővári Attilát, hiszen a rendszerváltás óta SZDSZ szavazóként, most az MSZP és az SZDSZ közös jelöltjeit választotta.
A civil szervezetek és a MIÉP jelöltjeit senki sem említette az esélyesek, illetve a szimpatikusok toplistáján.

Kis térségünk nagy vasárnapja, kocsmán innen és túl
A levélhullós őszi délelőttben a verőfényes nap iránt látszólag csupán a galambok mutatnak némi érdeklődést. A kihalt országút mellett, egy gödörben vidám sereglet tocsog, élvezik a fürdőzést. Na igen, a félig-meddig megtörtént útfelújítás... egy valóra nem váltott ígéret...

Itt Vas megye peremvidékén, "gyüttmentként" szavazáshoz készülődünk. Kályha mellett, kávéval a kézben a szórólapokat böngésszük. Csupa-csupa ismeretlen, kegyeimet kereső helybéli gazda-polgár. Fénymásolt arcuk elmosódottan agitál. Ígérnek, totózunk, memorizálunk. (Ő múlt héten, a buszmegállóban visszaköszönt, jöhet, ő nem tud helyesen írni, maradjon inkább otthon.) "Minek öltözzek, konzervatívnak vagy liberálisnak?" - állunk meg egy pillanatra a szekrény előtt. Itt falun jó, ha az ember óvatos... Melegítő mégsem járja, maradjunk a szolid semleges benyomásnál.

Fül, dobhártya, énekes, és egy gomba-fajta - ismételgetjük a kultúrház felé vezető úton a kulcsszavakat, nehogy időközben képviselő-jelöltjeinkről nevéről megfeledkezzünk. Bent már jól befűtöttek, mire a kilométer-hosszú szavazólapokat kisilabizáljuk, ötször leizzadunk. (Miért nincs egy fogas, egy szék, egy kávé? Bár biztosan tilos a szavazásra kijelölt papírdobozban a dohányzás... akkor meg mindegy.)

Az érdeklődés errefelé korántsem nevezhető felfokozottnak, késő délelőttig összesen 6-7 százalék mutatott hajlandóságot arra, hogy kimozduljon. Jobbára ők is a kocsmában gyülekeznek már. Bent, a kihalt utcák ellenére, zajlik az élet, harmincan-negyvenen, öltönyösen, pirospozsgásan, kis csapatokba verődve értékelnek. A kampánycsendnek lőttek...
Országos és helyiérdekű nevek foszlányai szállnak a füstös levegőben. A szomszédos asztalnál a munkaruhás férfiak pártsemlegesek, betonozásról, építőanyagokról folyik a diskurzus. Utolsót kortyolnak, szedelőzködnek. Velük együtt mi is kilépünk a vasárnap délelőtti, rántotthús illatától terhes vidéki levegőbe...