Szombathelyen az Oladi Plató helyzete régóta rendezetlen. A legutóbbi választások során is politikai programok tárgya volt a terület ügyének rendezése. Azonban tulajdoni hányad és vízközmű társulati tagság nélkül Szombathely Megyei Jogú Város önkormányzata csak külső szemlélő lehet, azok után pedig pláne, hogy az építési engedélyek kiadását elvették az önkormányzatoktól és az a kormányhivatalokhoz került.
Az Oladi Plató története a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel kezdődik, amikor a gazdák elméletileg önkéntesen szövetkezhettek, valójában a kollektivizálás során létrehozott gazdálkodó szervezetekben folytathatták a tevékenységüket, előre meghatározott központi tervek alapján.
Ezen a területen TSZ-földek voltak, amelyek a rendszerváltás után kárpótlási földekké váltak. A tárcsások komoly, nagy táblákat szereztek a nagyjából 80 hektáros területből szinte forintokért, nyilván, ehhez kárpótlási jegyük is volt. A háttérben azonban spekuláció állt, mert tudták, hogy a város arrafelé fog bővülni, mondjuk más irányba nem is tudott volna.
Egy-két évig ugyan még művelték ezeket a földeket, majd elindult ezeknek a belterületbe vonása. Szombathely város rendezési tervében pedig kertvárosi lakóövezetté jelölték ki az Oladi Platót. 1998-ban megtörtént a telkek kialakítása, ekkor 444 részre osztották fel a területet, bár 2000-ig osztatlan közös tulajdon maradt.
A 20-30-40 telkes tulajdonosok ekkor elkezdték értékesíteni a telkeiket, mindenféle közmű és megközelíthetőség nélkül. 1999-ben aztán Szombathely Megyei Jogú Város önkormányzata kijelölte, majd 2000-ben létre is hozta a víziközmű-társulatot.
A víziközmű-társulat az adott érdekeltségi területen - ezt térképen kijelölik a rendezési tervben - a vízközműveket hozhatja létre, amelyeket csatlakoztatnak az adott város ivóvíz- és szennyvízhálózatára. Ezeket a közműveket a társulat hozhatja létre, neki kell üzemeltetni és karbantartani is, és végül átadni a város gondozásába. Ezekre a munkákra pedig szigorúan csak a tagok befizetéseit használhatják fel.
Az önkormányzatok arra használták ez a társasági formát, hogy a belterületeiken víz- és csatornarendszer-hálózatot fejlesszenek. Az 1990-es években az állam ezeket a társulatokat preferálta, a beruházások költségeinek 10 százalékát vissza lehetett igényelni (pár évig volt erre lehetőség csupán).
Az érintett területen telekkel rendelkező tulajdonosok kényszertagsággal rendelkeznek a víziközmű-társulásban, így nekik be kell fizetniük a kivetéseket. A kivetéseknek két fajtája van: a gazdasági társaságokkal és a magánszemélyekkel szembeni, ezek a behajthatóság módjában térnek el.
Fontos azonban megjegyezni, hogy csak a vízközmű számít államilag preferált célnak, a villany, a gáz, az utak, a közvilágítás a és csapadékvíz-elvezetés nem. Így ezeken a területeken, ugyanazzal a tulajdonosi körrel egy polgári jogi társaság, vagyis egy építőközösség is alakult. Legalábbis általában.
A víziközmű-társulat cégbíróság által bejegyzett cégforma, de a felszámolási törvény hatálya alá nem tartozik. Szigorú elszámolással működik, a kivetéseit a víziközmű-hálózat kiépítésére, üzemeltetésére és karbantartására fordíthatja csak. Amikor az érdekeltségi területén a vállalt munkák a minimum 90 százalékos készültségi szintet elérik, akkor a víziközmű-társulás átadja a tulajdonában lévő közműhálózatot az önkormányzatnak kezelésre, majd jogutód nélkül megszűnik.
Ez az Oladi Plató esetében is így történt, így létrejött a Szombathely-Olad Plató Víziközmű Társulat és a Szombathely-Olad Plató Építő Közösség. Ez az állapot egészen 2008-ig állt fenn, amikor egyesült e kettő, a víziközmű-társulás ekkor vette magára az építőközösség építő feladatait is egy engedményezési megállapodással.
Persze, ez sem ment könnyen, mert 2004-ben bizalmatlanság alakult ki a Víziközmű Társulattal szemben, és létrejött egy második víziközmű-társulás is. Ezt a tulajdonosok egy része kezdeményezte az önkormányzat nélkül, így a bíróság végül megszüntette. Ekkor került a jelenlegi vezetés az eredeti víziközmű-társulás élére.
A nagyjából 200 telekkel rendelkező nagytulajdonosok ezek után közel 10 évig pereskedtek a Szombathely-Olad Plató Víziközmű Társulattal. Megkérdőjeleztek mindent, az építési közösség feladatainak átvállalásától az ezek teljesítésére történő kivetéseken át. S míg a kisbefektetők, akik egy-két telekkel rendelkeztek csak, fizettek rendesen és küzdöttek azért, hogy a terület kiépüljön, a nagyok nem igazán akartak előre pénzt tenni a fejlesztésekbe.
A VT azonban minden pert megnyert, jogszerűen vállalták fel az egyéb, általános építőipari feladatokat. Akkor még a legfelsőbb bíróság is kimondta, hogy a Szombathely-Olad Plató Víziközmű Társulás minden vonatkozó törvénynek megfelelt, és semmi sem tiltja, hogy a víziközmű társulás átvállalja az építőközösség feladatait.
Még a megelőző régészeti feltárásokat is legálisan elvégeztetheti egy víziközmű-társulás, mivel megelőző, előkészítő munkának számít. Az Oladi Plató egy zöldmezős beruházás, ott soha semmilyen feltárás nem történt korábban. A VT azonban elvégeztette az egész terület régészeti feltárását, ami komoly költségekkel járt. Ugyan Attila sírját nem találták meg, de számos honfoglalás előtti kultúra nyomait, és tárgyi maradványait igen. Azonban az elhúzódó feltárások nem akadályozták a beruházást.
Az első nagy megalakulás után, a VT megkezdte a kivetéseket, a kistulajdonosok elkezdték a befizetéseket, így megkezdődhetett a terület kiépítése. A nagytulajdonosok azonban nem akartak fizetni, az akkori városvezetés dolga lett volna ennek behajtatása, de ez a folyamat a Szabó Gábor polgármestersége alatt nehezen ment.
Végrehajtóirodát nem alkalmazhatott a VT, mivel a városvezetés ebbe nem egyezett bele. Információink szerint a nagytulajdonosok komoly lobbitevékenységet folytattak a városházán, ennek eredménye lett a kínos lassúság. Volt olyan eset, hogy egy 20 telkes tulajdonosnak 200 millió forintos tartozása volt már a víziközmű-társulat felé, amelynek a törlesztését a város havi 20 ezer forintos részletekben engedélyezte. Akkoriban a város nem tudott és nem is akart segíteni.
Később, Ipkovich György polgármestersége alatt született olyan városi rendezési terv, amely segített valamelyest a helyzetet a megoldás felé terelni, például az építési engedélyek kiadásával. Ekkoriban történt az is, hogy a város nyert 278 millió forintot úthálózat-fejlesztésre, ebből épült volna meg a Bartók Béla körúti körforgalom és a Jégpince utca a Síp utcáig, a Síp utca pedig a Gyömbér utcáig. Az ehhez szükséges 83 millió forintos önrészt a Szombathely-Olad Plató Víziközmű Társulás át is utalta a város számlájára, de a képviselőtestület végül leszavazta a projektet
Ipkovich György azonban továbbra is partnernek bizonyult, így született meg a városfejlesztési megállapodás, amelyben kijelölték, hogy műszakilag milyen feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy a város építési engedélyt adhasson ki. Ezek között olyan dolgok szerepeltek, mint a feltáró utak megléte, és az útnak minimum 80 százalékos készültségi szinten kellett lennie. Ez a rendszer egészen addig működött, amíg a megyéhez, illetve a kormányhivatalokhoz nem kerültek az építési hatóságok.
A kormányhivatal pedig kimondta, hogy városfejlesztési megállapodásban nem lehet elvenni az állampolgárok építkezéshez való jogát. De addig a közművek elkészültek, az utak viszont még nem.
Ekkor elszabadult a pokol: akinek ott volt a telkén az összes közmű, az építkezett, a helyzetet pedig tovább rontotta, hogy már egyszerű bejelentéssel is lehetett építkezni.
Egy győri 20 telkes jogutóddal fennálló peres ügy hozományaként a bíróság kimondta, hogy a víziközmű-kivetések adók formájában behajthatók, az egyéb kivetések viszont nem. Így utóbbiakért mindenkivel szemben külön pert kellett volna indítania a VT-nek, már akinek tartozása volt.
Ezek után a Szombathely-Olad Plató Víziközmű Társulás azt a határozatot hozta, hogy nem adnak ki hozzájárulást az építkezéshez, amíg a tulajdonosok be nem fizetik a kivetéseket. Így, aki fizet, az csatlakozhat rá a közművekre.
A pénzügyi helyzetének függvényében tud haladni ez a több mint 3 milliárd forintos beruházás, de a VT-nek csak a kivetésekből van bevétele, hitelfelvételre pedig nem jogosultak. Egy hitelnek egy ilyen esetben az lenne a feltétele, hogy a bank mind a 444 telekre jelzálogot jegyeztet be, de ehhez minden tulajdonosnak bele kellene egyeznie ebbe, ami lássuk be, lehetetlen.
A másik nagy hátráltató tényező, hogy a víziközmű-társaságok helyzete jogilag rendezetlen. Közműhálózat (víz, gáz, villany, stb.) és utak csak állami vagy önkormányzati tulajdonban lehetnek, ezeket a Szombathely-Olad Plató Víziközmű Társulás át is adta az önkormányzatnak, de fenntartási és üzemeltetési költségeket továbbra is a VT fizeti.
Az ügy további pikantériája, hogy a VT csak az illetékességi területén lévő közmű- és úthálózatot fejlesztheti, így az egyéb megállapodásokkal a hatókörébe vont, de nem azon a területen fekvő közműveket és utakat nem. Így a Bartók Béla körúti körforgalom vagy a Jégpince utca megépítésére sem lehet kötelezni.
Azonban Nemény András polgármestersége alatt ismét mutatkozik szándék az önkormányzat részéről arra, hogy közösen megoldást találjanak ezekre a problémákra. A jelenlegi elképzelések alapján közös projektként valósulhatnának meg az útfejlesztések.
Ehhez azonban a VT-nek tőkeinjekcióra lenne szüksége, ami szükségszerűen két és fél forrásból származhat. Az első az, hogy állam tesz bele, a második, hogy az önkormányzat biztosítja a szükséges pénzt, a feledik pedig az, ha sikerülni a kintlévőségeiket behajtatniuk, ami közel 1 milliárd forintot jelentene.
A közművek azonban folyamatos javításra, karbantartásra szorulnak. Az utakat a házépítéseken dolgozó munkagépek teszik tönkre, míg a csatornarendszert egyes lakók teszik próbára azzal, hogy beleöntik a motorolajat és beledobják a felmosórongyot, meg a lófejet. Igen, utóbbira is volt már példa – valahol sok volt a Keresztapa.
Újabban viszont az a pletyka terjed az Oladi Platón, hogyha nem fizetnek a VT-nek, akkor majd az önkormányzat átveszi az egészet, de a már említett okokból a VT csak akkor szűnhet meg, ha a beruházás legalább 90 százalékban elkészül.
További probléma, hogy nem mindenki érzi sajátjának az egész Oladi Platót, így csak a saját zárt világukkal foglalkoznak. Holott, telekhatártól telekhatárig a tulajdonosoknak kellene nyírni a füvet, így az egész hely a drasztikus kettősségek tárháza. Vannak rendezett porták, és vannak részek, ahol a szépen karbantartott udvar mellett a kerítésen túl burjánzik a dudva.
Igaz ez az építőkre, építtetőkre, hiszen nem mindenki kavicsoztatja ki a telkét az építkezés előtt, így pedig a munkagépek rengeteg sarat hordanak ki az utakra. Ezzel pedig az a baj, hogy a lekavicsozott útfelület csak papíron számít szilárd útburkolatnak, a gyakorlatban mégsem az, a saras abroncsok és a nagy súly kikezdi a ledöngölt kavicsréteget.
A sokadik nagy probléma pedig az ingatlanosok jelenléte, akik a haszon reményében gyakorta elfelejtik teljeskörűen tájékoztatni az ügyfeleiket arról, hogy azért olcsóbbak ezek a telkek, mert az utak megépítését és az egyéb járulékos költségeket is az ittélőknek kell majd megfizetniük. A kötelező tagság pedig kötelező tagság, mindaddig, amíg a VT fejlesztései el nem érik a 90 százalékos készültségi szintet, hogy át lehessen adni a közmű- és úthálózatot az önkormányzatnak.
Ennek a bekövetkezésére azonban még várni kell, óvatos becslések szerint is még 5-8 évre van szükség a jelenlegi ütemben, hogy elérjék a kívánt szintet. Az Oladi Plató egy magánberuházás, amibe sem az állam, sem pedig az önkormányzat nem tud, vagy akar pénzt tenni. A több telekkel rendelkező nagytulajdonosok bár nagyot markoltak, keveset fogtak, azóta pedig csak szorítani igyekeznek.
Míg a másik oldalon ott áll a Szombathely-Olad Plató Vízközmű Társaságot 1999 óta vezető Jelinek Endre, aki nem csak ügygondnok a területen, hanem ott is él, illetve Dr. Kövesdi Zoltán ügyvéd, aki a jog útvesztőiben keresi a problémákra a megoldást.
Így lett tehát a szántóból belterület, majd zöldmezős beruházás, amely a mai napig az első, kárpótlási jegyes tulajdonosok spekulációit nyögi. Gyors megoldás aligha várható, mert Szombathely nem elég nagy város ahhoz, hogy hirtelen több milliárd forintot toljon egy magánberuházásba anélkül, hogy azt a város működése ne érezné meg. De már az is nagy segítség lenne, ha az Oladi Plató minden lakója kicsit az emberibb arcát mutatná, és nem csak tulajdonosai, hanem gazdái is lennének a közös egésznek.
