Dr. Peresztegi Attila fogad minket a Szombathelyi Állatkórházban. Szakterületéről, a csonttörésekről, a gerincműtétekről és a neurológiai vizsgálatokról fog beszélni. Elmondja ugyanis, hogy a kisállatorvoslás jelentős hányadát teszik ki a különféle törések. Ezek osztályozása rendkívül változatos. Egyrészt a kiváltó ok, a csontok helyeződése és töréstípus szerint is osztályozhatjuk ezeket.
De fontos információ még, hogy milyen állattal, melyik végtagon és hol történt a baleset. Telefonban ezért elég nehézkes meghatározni, hogy pontosan mit is szeretne elmondani a gazdi. De ha egy állatorvoskolléga irányítja az állat gazdáját vagy éppenséggel ő mondja el, hogy mi is történt, akkor sokkal könnyebben meg tudják határozni.
Szombathely ilyen téren egy gyűjtőterület, a Nyugat-Dunántúli régióban főként itt végeznek ilyen beavatkozásokat. De Ausztria keleti részéről is ide járnak a gazdák a kedvenceikkel. Nagyon ritka az, amikor egyszerre egy friss, traumás esettel találkoznak, mivel a beküldött állatoknak a 80%-át jellemzően már kinti kollégák ellátják. Az állatkórházba jellemzően már előzőleg megvizsgált állatok érkeznek.
Egy törött végtagú állatot ha lehet, akkor egyáltalán ne, vagy csak keveset mozgassuk. Trauma miatt ugyanis sokk éri az állatot, a törés miatt pedig keletkezik egy fájdalomérzet. Ezért ha az ember bántja az állatot, szinte biztos, hogy még a legszelídebb példány is megharaphatja. Ezért ha kéznél van, akkor tanácsos rárakni egy szájkosarat, vagy egyszerűen fogjuk be az állat száját.
Ugyan az állattal történt a baleset, de ilyen helyzetben az ember védelme az elsődleges. Amikor ez megtörtént, mindenképp stabilizálni kell a törést. A legjobb a sínes kötés, mivel kiváló arra, hogy pozícionálja a tört csontokat, továbbá védi a lágy szöveteket, és így nem irritálják a csontok a sérült területet. Így a könyöktől és a térdtől lefelé lévő területeket lehet stabilizálni, ez azonban az esetek felénél nem történik meg.
Fontos megnézni, hogy melyik területen milyen kiterjedésű a törés, és mekkora területet érint a sérülés. Továbbá az is lényeges, hogy a beidegződés megmaradt-e. Egy traumás törésnél ugyanis olyan erőhatások érik az állatot, ahol a törés körüli lágy szöveteket is elég komoly sérülés érheti. Ilyenkor megnézik, hogy megmaradt-e a végtag érzése, hogy mekkora a fájdalomérzet, végül pedig megvizsgálják, hogy a mozgatópályák megmaradtak-e.
Ha esetleg idegkárosodás történik, akkor lehet bármilyen sikeres is a műtét, végül mégiscsak béna marad a kutya, vagy a macska lába. Azonban ha megvan a beidegződés, akkor bódítást követően röntgenképeket készítenek a sérült állatról. Bár sokszor a beküldő orvos is készít röntgent, de Peresztegi doktor elárulta, hogy szinte mindig készít új képeket. Erre azért van szükség, mert látnia kell, hogy milyen műtétet kell alkalmaznia, valamint alkalmas-e a csont arra, hogy megcsinálja vele azt a beavatkozást, amit elképzelt.
Néha azonban műtét közben is történhetnek váratlan fordulatok, mivel a valóságban olyan pici repedések is keletkezhettek a csonton, amiket a röntgenképen nem lehetett látni. Előfordul, hogy a már a megkezdett beavatkozás közben kell módosítani a korábban elképzelt technikán. Ez azt jelenti, hogy például kiderül, hogy egy másik lemezt kell használni, amit az eredeti elképzeléstől eltérő csavarokkal, teljesen más technikával kell rögzíteni. Egy egyszerűbb csontműtét olyan fél-egy órás, míg a speciálisabb töréseknél két-három órás operációra is szükség van ahhoz, hogy közel eredeti állapotukba kerülhessenek a csontok.
Utóbbi technikailag és az implantátumok miatt is egy komoly beavatkozás. Doktor úr elmondta, hogy jelenleg öt-hat lemezrendszert használ, amiket a legkülönbözőbb méretekben alkalmaz a műtétek során. A modern csontsebészeti eszközök beszerzése költséges, emiatt a beavatkozások értéke is jelentős. Többször előfordult már, hogy látta a gazdák arcán a meglepettséget, amikor közölte velük, hogy mennyibe fog kerülni egy-egy csont helyreállítása.
Volt már rá példa, hogy gerinctöréssel is vittek be állatot az állatkórházba. Ezen esetek jellemzően magasról történő leeséseknél és ütközés során fordulnak elő. Az állatorvosok között van egy olyan felfogás, hogy ha a gerinccsigolyák elmozdulása fél csigolyaszélességnyi, akkor valószínűleg a gerincvelő is károsodott. Ezért az ilyen esetek végleges altatással zárulnak. Azonban ha kismértékű elmozdulás történt, neurológiai vizsgálatot végeznek az állaton.
Ha a vizsgálat során a beidegződésnél a fájdalomérzetek megmaradtak, akkor műtik meg a gerincet. Amit azonban a röntgenen látunk, az az elmozdulás valószínűleg a baleset pillanatában sokkal nagyobb volt. Ezt a szervezet védekező mechanizmusai pozícionálhatták egy majdnem normál helyzetbe. De ettől függetlenül a gerincvelő könnyedén elszakadhatott. Ebben az esetben lenne fontos egy MR vizsgálat, hogy kiderüljön, van-e létjogosultsága a műtétnek. Erre azonban csak Budapesten van lehetőség.
