Amikor főszerkesztői óhajként futott be hozzám, hogy legyek már szíves valamilyen formában megénekelni a máig csak Gödörként ( pedig hát! ) emlegetett Erzsébet teret, nem lelkesültem annyira. Miért? Értelme mennyi? Hiszen az, hogy Budapest legalapvetőbb meeting point járól beszélünk, körülbelül annyira evidencia, mint hogy a lónak négy lába van, a póknak nyolc, a Fidesznek meg Simicska Lajosa. Minek kéne erről külön közölni bármit is? Majd ha nem is azonnal, de a gravitációnak hála leesett: valami, ami természetes, nem nagyon mutatja meg rendkívüliségét, mígnem saját határain kívülről is beletekintünk. Úgyhogy bemutatjuk a főváros origóját, képeken, kommentárokkal, mintha csak messziről jött emberek volnánk.
Kezdjük azzal, hogy a Deák tér eleve a centrum, az egyetlen pont, ahol a három fővárosi metróvonal találkozik, továbbá itt halad el az Andrássy, ér véget a Király utca, kezdődik a kiskörút, közel a Duna, egy eurocent-hajításra a Váci utca. Ha tehát a jobbik végén akarja valaki megragadni az üzleti lehetőségeket, ide igyekszik befurakodni, mert a folyamatosan recikláló tömegtódulat garantált. Az állatos riksások ott a fa mellett például nagyon meg akarják ragadni.
Aztán persze sok egyéb mellett itt van a Coca-Cola, ami nyárimunkás hostessek közbeiktatásával decis kiszerelésben nyomja a kezekbe a frissítőt nem sokkal a zebra után, hogy aztán az halmokban gyűljön fel méterekkel odébb, pontosan az Akvárium Klub lépcsőinek tövénél.
Léphetünk a jó ügy érdekében is, erre a talpalatnyi fára, ami aztán arra buzdít, hogy adjunk egy százalékot a Bátor Tábornak.
Kolbászos, grilles, Fütyülős, csocsóasztalok, színpadocska. Ilyen, vonzásra szánt tereptárgyak mind kitelepültek. A kapitalizmus iridium állkapcsa vadul csócsálja már a zöld gyepet, azt a gyepet, ami ritka érték a belváros benzinbűzös betonszavannáján.
Szerencsére azért a reklámok kellően antihatékonyak itt is, fiúk és lányok mindenekelőtt nem a konzumiparnak betérdelni érkeznek ide, hanem mert szívesen összejönnek, hanyagok és jól öltözöttek. Igaz, utóbbi kategóriából többet találunk, ha lenézünk az - egykor itt elkezdett Nemzeti Színház-projekt végül örökre befejezetlenül maradt alapjain felrántott - "Gödör" lépcsőire.
Hadd ne áruljunk zsákbamacskát: mindenféle ember van ám odalent!
...és persze még érzékletesebben tarkítja az összképet, hogy ott, ahol olykor dj-k zenélnek, énekesek énekelnek vagy performanszerek mutatnak be érthetetlen dolgokat, most egy nem elaprózott LED fal ontja magából az európa-bajnokság történéseit.
És ha van lent, van fent is: karámszerű vaskerítésre aggatott biciklihegyek, és lefelé, oldalra, meg a szélrózsa valamennyi irányába vizslató tulajdonosaik, illetve nem csak tulajdonosaik.
A magyarok leggyakrabban ülnek, a külföldiek pedig átsétálóban vannak errefelé.
A legnagyobb sláger természetesen a füves terület, ahol nem kell kötelezően fogyasztani és jattot adni egy műanyagtálca-pörgetőnek, csak eldőlni. Ettől függetlenül mindenki fogyaszt valamit - sört, bort, parázva tekert vicces cigit -, és olykor aprót is ad a menetrendszerűen kéregetők hajléktalanoknak, akik errefelé gyakran egykori, de az anarchián csúnyán rajtamaradt punkok közül kerülnek ki. Egyébként a mindenfelé lazuló emberek látványa már egyfajta európaiságot is tükröz - kár, hogy Budapesten tényleg egyedül itt van ilyen.
Mindenesetre a helyszín ideális államvizsgát kiheverőknek...
...víztükör melletti henyélést kedvelőknek, akik most éppen nem tudnak elhúzni vad tájakra...
...sörözős, teázós, cigizős kártyásoknak...
...akkordok gyakorlására...
...és új kapcsolatok kidolgozására is.
A Coca-Cola újfent próbálkozik, ezúttal a Bajcsy-Zsilinszky út szemközti házai felől. A pázsit birtoklóit nem igazán hatja meg.
Szóval mindenki itt van, nemtől, nemi jellegtől, zenei irányultságtól, öltözködési trendektől, karrierlétra-foktól függetlenül, tényleg, a perfekcionista nyakkendős menedzsertől a carpediemező vízipiás rasztáig. Van itt azonban rajtuk kívül még valami, ami mellett nem lehet elégszer nem elmenni: a rohadás. Látszik, hogy a terület úgy mindenkié, hogy közben senkié sem, nincs gondozva, renoválva, szétesőben az egész.
Ezeket a furcsa, kitüremkedő geometriai formákat gyakran hajtják uralmuk alá a gördeszkás tinik, de azt az alsó repedezést valószínűleg nem ők okozták - elég volt hozzá néhány kemény tél, meg az, hogy senki le se szarja.
A dizájnüveg még tartja magát, de a karcok, a kosz, a felragasztott majd lekopott matricák már elkezdték a működésüket.
És néha ilyet is találni.
Egy járdányival arrébb (de még mindig az Erzsébet téren) pedig a deszkások kisebb paradicsomában zajlik az élet. Ha hihetünk a kerületi polgármesternek, Rogán Antalnak , akkor ez az egyetlen közpark Budapesten, ahol pálya épült a skate-nemzedéknek.
Használják is jó egészséggel reggeltől estig.
Visszakanyarodunk a Gödörhöz, ami persze már nem az, hivatalos nevében legalábbis, de ahogy a Moszkvából sem lesz hamar Széll Kálmán tér, úgy itt se számítsunk hamar arra, hogy Akváriumként kezdik emlegetni az idejárók. Persze azért a tábla kirakva, amire pillantva végeláthatatlan lelki békével konstatáljuk: legalább már nem csak a Korai Öröm vagy a Másfél, de olyanok is fellépnek, mint Big Daddy Kane vagy a Xiu Xiu. Nagyon úgy néz ki tehát, hogy a Gödörhöz járni még mindig ultrakúl, és egy ideig ez így is marad.
