Még tél volt, amikor a Horváth család telefonon megkereste lapunkat, nem titkolták, hogy segítségünket kérik.
A családapa azt mondta, tízen laknak egy harminchárom négyzetméteres önkormányzati bérlakásban a szombathelyi Szabadságharcos utcában.
Az ingatlan mindössze két helyiségből áll: egy ablaktalan konyhából és egy hálószobából. Fürdőszoba nincs, vécé az udvaron.
A tömböt most éppen felújítják, ezért a családot ideiglenesen az Óperint utca egy másik önkormányzati lakásában helyezték el, ami nemcsak jóval nagyobb (45 négyzetméter), de összkomfortos is. Itt is szűken vannak ugyan tízen, de maradnának itt, annál is inkább, mert kiderült: a korábbi ígéretekkel ellentétben, felújítás után sem lesz fürdőszoba a Szabadságharcos utcában.
Érdekesnek és egyben hihetetlennek tűnt a történet, így aztán fotós kollégával meglátogattuk a családot az Óperint utcában.
Még állt a karácsonyfa a szobában, és szinte az egész család összejött a beszélgetésre.
És mi újabb részleteket tudtunk meg: ezek szerint próbálkoztak ők nagyobb önkormányzati lakást kapni, nem sikerült. Arra biztatták őket folyamatosan, hogy csak pályázzanak, amit ők szorgalmasan csinálnak is, csak mindig elutasítják őket.
A Óperint utcában – tudjuk meg – a két szülő, a hat gyerek (egyikük szívbeteg) és a két unoka jól érzi magát, hiszen a konyhában lehet főzni, a fürdőben fürdeni, a vécéért sem kell udvarra menni, plusz a 13 extra négyzetméter. Ég és föld.
Tudják, hogy azt írták alá, hogy visszamennek majd, de úgy érzik, becsapták őket, mert annak idején azt ígérték nekik, a felújítás után lesz fürdő a lakásban, de a munkások közölték: nem lesz ilyen.
Az már csak hab a tortán, hogy elvileg illegálisan laknak az Óperint utcában is, mert időközben lejárt a szerződésük.
Még annyit megtudtunk, hogy az apa korábban a Vízműnél dolgozott, most alkalmi munkákat végez, a bérleti díjat szorgalmasan fizetik.
Nem sokkal később, még januárban elküldtük kérdéseinket az önkormányzatnak, azt tudakolva, hogyan lehetséges, hogy 2019-ben úgy újítanak fel közel félmilliárdos EU-projekt részeként egy önkormányzati tömböt, hogy lesz olyan lakás, ahol nem lesz fürdőszoba és vécé.
És arra is nagyon kíváncsiak lettünk volna, sőt vagyunk is, hogyan és miként dől el, hogy kinek milyen önkormányzati lakást utalnak ki.
Egyben szerettünk volna valakivel beszélni a Szabadságharcos utcai projektről és annak műszaki tartalmáról.
Vártunk egy hetet, vártunk két hetet, több hetet, de választ nem kaptunk. Bizonyára mással, fontosabb dolgokkal voltak és vannak elfoglalva a városháza sajtósai.
Így aztán személyesen tartottam terepszemét.
A család útmutatása alapján – afféle vidéki B-kategóriás James Bondként – be is jutottam a felújítás alatt lévő ingatlanba, ami éppen annyira szét volt bombázva, hogy nem látszott, mi is készül. A munkások nem tudták, lesz-e fürdőszoba, azt mondták, biztos, anélkül el nem tudják képzelni.
Így aztán néhány hét után megint „bekuncsorogtam” a lakásba. Ekkor már tisztán látszott, hogy ebből semmiféle fürdőszoba nem lehet.
Felhívtam hát Horváth urat, aki elmondta: ügyükben közben semmi változás nem történt, illetve annyi, hogy egy unokával több lett.
Beszélgetésünk közben előjött a lakás, és lassan de biztosan – némi rémületemre – kiderült: nem az ő lakásukban jártam az előző látogatásaim alkalmával. Ezek szerint több komfort nélküli lakás is lesz EU-pénzből. Pompás.
Így aztán megbeszéltük, kijönnek ők is a helyszínre, megmutatják, miről van szó, egyben megnézik, hogyan áll a régi lakásuk felújítása.
A találkozásra és a harmadik terepszemlére néhány nappal ezelőtt került sor, hogy a történet újabb adalékokkal gazdagodjon.
Először is nem csoda, hogy nem találtam meg a lakás bejáratát, merthogy itt kellett volna bekanyarodnom a lakás felé:
Az önkormányzati bérlakás valóban egy ablaktalan konyhából és egy szobából áll, fürdőszobának nyoma sincs (lásd: Nyugat Királynője). A közös folyosói vécén éppen dolgoztak a munkások.
Miközben még hüledeztem a 445 millió forintnyi EU-pénz elköltésének ezen újabb remeke látták, Horváth úr és felesége megjegyezték, hogy a lakásfelújítás leglátványosabb eleme, hogy az egykori (és leendő?) lakásuk álmennyezetet kapott. Nyilván el lehet számolni energia-megtakarításnak.
A munkásoktól azt a nem hivatalos információt kaptuk, hogy az önkormányzati tömbben három olyan lakás is van, kettőben jártam, amelyeknek a
szociális rehabilitációs projekt
befejezése után sem lesz fürdőszobája és önálló vécéje.
A történet pikantériája, hogy karnyújtásnyira az ominózus Szabadságharcos utcai önkormányzati tömbtől, nagy lendülettel épül a város elit lakóparkja.
