Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Török Gábor: Kulcskérdés, mennyire hibáztatják majd az emberek a sorsuk rosszabbra fordulásáért a kormányt

A politikai elemzőt a járvány és a válságkezelés politikai következményeiről kérdeztük.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Valósnak tartja azokat az aggályokat, hogy a járvány újabb, őszi hullámának bejelentésével a felhatalmazási törvény fenntartását akarják legitimálni?

Már a törvény elfogadásakor is elmondtam, hogy nem nagyon értem a vele kapcsolatos félelmeket. A Fidesznek kisebb megszakítással 2010 óta alkotmányozó, kétharmados többsége van a magyar parlamentben. Egy fegyelmezetten működő kétharmados többséggel pedig azt tehet meg, amit csak akar - és amit politikailag nem gondol önveszélyesnek.

Akik úgy gondolják, hogy Orbán Viktornak azért van szüksége a felhatalmazási törvényre, mert így a parlamentet megkerülve fogadhatja el a számára fontos döntéseket, azok komolyan azt hiszik, hogy ezek amúgy nem mennének át a fideszes többségen a parlamentben? Nem látom, hogy ennek a logikának milyen alapjai lennének az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján.

Ezért aztán azt sem hiszem, hogy a Fidesz célja a felhatalmazás állandósítása lenne. A Fidesz célja nagyon egyszerű: a következő választáson is megtartani a hatalmat. Márpedig ebből a szempontból számukra most az lenne a legszerencsésebb, ha minél hamarabb elfelejthetné az ország a járványt, és minél kisebb gazdasági és szociális válság járna a nyomában.

A Fidesz minden eddiginél hevesebben támadja az ellenzéket. Meddig mehetnek el, hogy ez ne legyen kontraproduktív a nem elkötelezett Fidesz-szavazók és a bizonytalanok körében?

A Fideszt leginkább az érdekli, hogy a saját szavazótábora hogyan reagál egy-egy lépésére. Ezt mérik-kutatják hatalmas arzenállal, és ha valami nem működik, azt nagyon gyorsan megváltoztatják. Az ellenzék bírálata nyilvánvalóan nem tartozik ezek közé: a következetesen ápolt narratívában az ellenzék "sajnos" nem ellenfél, hanem ellenség, nem is csak a Fideszé, hanem a hazáé.

Ha eddig nem volt gond ezzel a retorikával, akkor nem hiszem, hogy most mérhető számú szavazóját haragítaná magára a kormánypárt ezekkel az erős mondatokkal. Amelyek - hangsúlyozom - nem rendszerhibák, hanem nagyon is egy tudatos kommunikáció elemei.

A hangzatos, eredményekről szóló kormánykommunikáció ellenére látszik, hogy kapkodás és tanácstalanság is van a háttérben. Meddig lehet eredményes a sikerpropaganda?

Én egyre kevésbé látom kapkodónak a kommunikációt. Nyilván akadnak bakik, összevissza beszélések, de azért a járvány első napjaihoz-heteihez képest mára már beletanult a kormány a válságkommunikációba. Ugyanakkor nem is itt lehet a probléma: a kommunikáció hatékonysága kevésbé fontos olyan helyzetekben, amikor az emberek a mindennapokban érzik a helyzetük rosszabbra fordulását.

Kulcskérdésnek én ma azt látom, hogy milyen mély lesz a járvány nyomában járó gazdasági és szociális válság, hogyan tudja enyhíteni a nehézségeket a kormány, és mennyire hibáztatják majd az emberek a sorsuk rosszabbra fordulásáért a kormányt. Márpedig ezekben a kérdésekben az óriásplakátok csak mérsékelten tudnak segíteni.

A Fidesz, illetve Orbán Viktor, vagy az ellenzék profitálhat-e többet politikailag a járványhelyzetből?

A válság első szakaszában egyértelműen a kormány erősödött, ebben mondjuk nincs sok meglepő, tíz országból kilencben ez történt. A válságok vastörvényénél (az elején mindig a válságkezelő profitál a helyzetből) is több történt azonban: a Fidesz hatalompolitikai értelemben sokkal jobban reagált az új helyzetre, míg az ellenzék nehezen alkalmazkodott hozzá.

De, ismétlem, ez csak a bevezetés volt, válságkezelés egy olyan időszakban, amikor a többség számára a válság csak a hírekben jelent meg és a kijárási korlátozásokban realizálódott. A válság kapcsán eredményt hirdetni majd akkor kell, ha meglátjuk, hogyan cselekszik a kormány és hogyan gondolkodnak a szavazók olyan időszakban, amire 2010 óta nem volt példa: recesszióban, növekvő munkanélküliség mellett, erősödő eladósodottságban, pénzügyi értelemben egyértelműen kiszolgáltatottabb pozícióban a nemzetközi környezetben.

Orbán Viktor kénytelen volt a meghatározó nemzetközi politikus szerepéből átállni a belföldi krízist megoldó vezér szerepére átállni. Befolyásolhatja-e ez a későbbi politizálását?

Nem hiszem, hogy volt a válságnak egyetlen olyan perce is, amikor a magyar kormányfő feladta volna a nemzetközi céljait. Nem ebből a szempontból új a helyzet, hanem a radikálisan átalakuló nemzetközi és hazai környezet okán.

Sajátos vakrepülés ez is: mindenki sejti, hogy nagyon nehéz leszállás lesz, de még abban sem lehetünk biztosak, hogy ugyanott van-e a repülőtér, ahol legutóbb volt.

Hogyan alakul Ön szerint az Európai Unió és Magyarország viszonya?

Pontosan ugyanez igaz itt is. Talán csak egy biztos: ha valamikor egyáltalán van esély arra, hogy korábban nem gondolt események bekövetkezzenek, akkor az most van.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Közélet

Hirdetés