Tóth Lívia: Kerek évfordulót ünneplünk. Első találkozásunk 1982-ben volt, mikor mindketten felvételiztünk az Iparművészeti Főiskolára. Mivel kezdőbetűink hasonlóak - végén vagyunk a névsornak -, ugyanabba a terembe kerültünk, kétszer is. Egyszerre vettek fel bennünket ugyanarra a szakra, majd egy kollégiumban laktunk. Öten végeztünk Textilfalikép - Szőnyeg szakon. Szóval jól ismertük egymást. Tőled tanultuk meg mindannyian a gobelinszövés gyakorlatát, nem volt könnyű, de neked hozzánk képest nagy rutinod volt. Kicsit a „kerítésben” is segédkeztem: elhívtalak hozzánk Vasszécsenybe és te férjhez mentél a diploma után a testvéremhez. Így döntő jelentőségűnek bizonyult a látogatás. Lett négy gyermeketek, három időközben már egyetemet végzett, s ezen az úton jár a negyedik is. Van köztük festő, szobrász, geológus. Tehát továbbvitték, amit a családban láttak.
Van valami emlékezetes számodra ezekből a kezdeti időkből? Nekem összefolynak a dolgok, mert én még maradtam Pesten mesterképzőben. Te rögtön tanítani kezdtél és beköltöztetek Szombathelyre a művészeti szakközépiskola lakásába?
Varga Bernadett : A diploma után nem sokkal megszületett első gyermekünk, pár hónapos volt, amikor a férjemmel Vasszécsenybe költöztünk. 1991-ben indult a Művészeti Szakközépiskolában a képzőművészeti tagozat, ennek indításánál sok kollégával részt vettem én is, a textil szak esetében Sütő Évával. Nagyon sokat beszélgettünk, egyeztettünk, bejártuk az iskola helyiségeit. Felmértük a lehetőségeket, eszköz- és anyagbeszerzési utakat kutattunk fel. Izgalmas, érdekes időszak volt. Valóban laktunk egy rövid ideig az iskola épületében is, aztán újra Vasszécsenyben, ahol végül házfelújításba, építkezésbe kezdtünk. 32 éve tanítok, a kezdetektől rajzot és textilt is. Mindig szerettem a tanítást, nagyon különleges egyéniségekkel találkoztam a tanítványok között. Jó látni, hogy ki milyen utat jár be, az iskola Társalgó Galériájában kiállításokat is rendezünk az itt végzett tanítványoknak.
Ismerem a műtermedet, láttam készülőben levő gobelinjeidet. Mesélnél a főiskolát megelőző évekről? Mit jelent neked a szövés? Ha jól tudom, Pécsen is már ezt tanultad a művészeti szakközépben.
Pécsen a Művészeti Szakközépiskolában Fürtös Ilona textilművész volt a tanárom, nagyon kedves volt, emberileg és szakmailag is jó példát mutatott nekünk. Az érettségi után Budapestre kerültem, Oláh Tamás és Nyerges Éva textilművészek műhelyében dolgoztam, ahol mélyebben elsajátíthattam a szakmámat. A nagyméretű kárpitokon többen is dolgoztunk, igazi szakmai kihívást jelentett ez, rengeteget tanultam. Itt és a Ferenczi Képzőművész Körben készültem fel aztán az Iparművészeti Főiskolára, ahová már abban az időben sem volt könnyű bekerülni. A Főiskolán Széchenyi Lenke, Pauli Anna textilművészek és Fóth Ernő festőművész voltak a tanáraim. A szövés nagyon különleges helyet foglal el az életemben, az idők során az önkifejezés elsődleges formájává vált. A falikárpit szövéstechnikája nagyon időigényes, ugyanakkor semmihez sem hasonlító felületeivel, izgalmas struktúrájával és az anyagszerűségből adódó lehetőségeivel mindig elvarázsol. Úgy érzem, a mondanivalóim megfogalmazására ez a technika a legalkalmasabb. A gyapjú alapanyag melegségével és gyógyító erejével, a színek harmóniája, még azokat a drámai tartalmakat is megélhetővé teszik, amik egyébként nehezen feldolgozhatók.
"A falikárpit képzőművészet, abban az esetben, ha az alkotások a képi ábrázolás igényével a falra kerülnek. Ugyanakkor iparművészet is, hiszen az anyaga textil, létrehozásának technikája pedig a kézi szövés egy speciális kézműves ága. A középkori eredetű európai kárpitművészet eredetileg a templomok, várak és paloták tereinek több tíz négyzetméteres kárpitokkal történő díszítését szolgálta. A csodálatosan megszőtt bibliai, mitológiai vagy szentek életét bemutató jelenetek, az uralkodói mintaképnek tekintett nagy hadvezérek vagy fejedelmek hőstetteit elbeszélő ábrázolások átfogó ikonográfiai programot adtak a nézők számára, vastag, puha szövetük pedig felfogta a kőfalakból áradó hideget. A legjelentősebb kárpitszövő központok Észak-Franciaország és Németalföld városaiban működtek. Érdekesség, hogy a történeti korokban a tervező, a kartonrajzoló és a szövő külön személy volt. A falikárpitok kiemelkedő tervezői közül megemlíthetjük Rogier van der Weyden, Raffaello, Poussin vagy Rubens műhelyét. A kivitelező szövést szorgos kezű férfiak végezték hatalmas szövőszékeken."*
Az Iparművészeti Főiskolán tanulmányaim során lehetőségem nyílt arra, hogy muzeális értékkel bíró, régi textilekkel ismerkedjek meg. Gyönyörű tűhímzéssel készült régi miseruhákat és egyéb más textileket is láthattam a restaurátorműhelyben, az Iparművészeti Múzeumban, illetve egyéb más kiállítóhelyeken. Nagy élmény volt. Kedvencem az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található Jézus születése kárpit, melyet 1520 körül szőttek Brüsszelben Pieter van Aelst műhelyében. A kárpit Mária-portréját már szakközépiskolás koromban másolatként megszőttem. Nagyon tanulságos volt az elkészítése, a finom árnyalások, a haj, a színek egymásmellettisége, keverése. Szépen látható a kárpiton az egész felületet érintő dekorativitásra való törekvés, valamint jól látható, hogy a képmezőn belül több történetet is elmesél a korszak stílusa szerint. Nagyon sok szép megoldás megtanulható a régi kárpitok tanulmányozásával.
"A műfaj honi története csak valamivel több mint 100 évet tudhat maga mögött. A magyar kárpitművészet a francia manufaktúrák hagyományait követve alakította ki saját arcát. Krónikájának kiemelkedő fejezete a Körösfői-Kriesch Aladár által alapított, 1901 és 1920 között működő Gödöllői Művésztelep, melynek egyik legsikeresebb vállalkozása a párizsi Manufacture des Gobelins-ben tanult Belmonte Leó vezette szövőműhely volt. A szellemi és kézműves munka különleges egységben összefogható művészi szemléletét azonban a nagybányai művésztelep egyik alapítójának, Ferenczy Károlynak a lánya, Ferenczy Noémi kárpitművész (1890-1957) gyökereztette meg, aki szintén a párizsi Manufacture des Gobelins-ben szerezte meg szakmai tudásának alapjait, majd egészen haláláig a Magyar Iparművészeti Főiskolán oktatta azt."*
Azt mondják, Fialka Olga, aki maga is festett, négy Ferenczyt adott a magyaroknak. Magát a férjet is ő tanította festeni, majd jött Valér, Béni és Noémi. A te életedet is kicsit az övéhez tudom hasonlítani, aki óriási áldozatokat hozott a családért. De mindegyik gyermeke tehetség volt. Neked van egy gyönyörű kerted, sőt kettő is, ahol helyt állsz, a tanítás, és még alkotsz is. Ezekkel a nehézségekkel hogy birkózol meg?
Fontos, hogy azokat a képességeket, talentumokat, amit a Teremtő bízott ránk, kamatoztassuk. Mindig nagy családot szerettem volna, tovább kell adjuk az életet és a hitet. Minden emberi élet hatalmas egyedi lehetőség hordozója, jó járni tanítani, a helyes útra irányítva a kis lépteket. Nehezen engedtem el a gyerekeimet, szerettem magam köré gyűjteni őket és vigyázni rájuk. A kertet azért tartottam mindig fontosnak, mert nem mindegy, hogy milyen minőség vesz körül bennünket. Nagyon fontos a léleknek is, hogy a szépség, a természet ölelése tölthesse, üdítse fel. Emellett a saját kertben termett zöldségnek, gyümölcsnek nincs párja, sokkal egészségesebbek, mint a vegyszerkoktélokban fürdetett társaik. Nyilván ez is sok idő, mint ahogy a kárpitok megtervezése is, és főleg megszövése. De mindennek megvan a maga ideje. Amikor a gyerekek nőttek, ők voltak a fontosabbak. Az utóbbi években készült néhány kárpitom, olyankor az egyéb tevékenységek háttérbe szorulnak, örök küzdelem és vívódás, hogy mi a fontosabb. Nagy öröm, ha megszületik egy újabb mű.
"A kortárs falikárpitok a tervező, a kartonrajzoló és a szövő egységben kezelt művészi gyakorlatát követve akár több évig tartó alkotómunka során születnek meg. A műfaj technikai gazdagsága szinte mindent képes kifejezni, életet és mondanivalót adva az ezerszínű fonalaknak. A kárpitművészet időtlen egyedisége, hogy korunk gyorsan változó és az azonnali eredményekre koncentráló világában a művek megszületésének hosszú folyamata ma is őrzi több évszázados tradícióit. A kárpitszövés a függőlegesen futó lánc- és a vízszintes vetülékfonalak speciális kereszteződéséből jön létre. Álló rendszerű szövőszéken történő szövése hagyományosan a fonákoldalról történik. A látható képi világ a színes vetülékfonalakból születik, melyek teljesen elfedik a láncfonalakat, önálló, zárt színfoltokat és formákat alkotva. " *
Legismertebb munkáid, mint az Egregyi Piéta, Madonna - mint Napba öltözött asszony, Patrona Hungarie, Rakamazi Turult átíró Sólyom, Apokrif, Örök kert, Életfa, az ég fele törő Katedrális, a Jelenések Könyve, a mely az Apokalipszisre főleg szakrális jeleneteket ábrázolnak. Emellett egyházi személyeket választasz témául munkáidnak, és sok monotípiával, olajfestményként készült terved is van, amiket láttam legutóbb a zsámbéki kiállításodon. Vannak esetleg új tervek is?
Ötletek mindig vannak, időből és ráfordítható energiából van kevés, és nagyon sok olyan téma is van, amin már rég gondolkodom: Jézus megkeresztelkedése, a Kálvária jelenetei, hogy csak néhányat említsek.
Mint szakmabeli tudom, hogy nagyon mívesen, csodálatos egyezésben tudod megvalósítani a terveket. Nem tervezel mostanában újabb kiállítást? Hiszen korábban számos rangos kiállítást rendeztél, 1993-ban Sárváron a Világvégkiállítást, 2000-ben Kőszegen Örökség címmel, 2020-ban a szombathelyi Martineumban (Prokopp Mária nyitotta meg), 2021-ben Répcelakon, a Galeria Arcisban, Kőszegen a Jurisich-várban, Zsámbékon (ez utóbbit láttam személyesen) és 2022-ben a sümegi Püspöki Palotában.
A zsámbéki és a sümegi kiállítások kicsit összegzések voltak számomra. Most nincs tervben újabb kiállítás, de természetesen nyitott vagyok minden új lehetőségre.
Már korábban említettem, hogy előszeretettel dolgozol fel szakrális témákat. Mórocz Zsolt, a szombathelyi Agora Művelődési- és Sportház kiállításmegnyitóján remekül összefoglalta: „Úgy gondolom, a vizualitás mondanivalója ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér. A drámai csöndben a hangtalan, ám gondolatokra hangolt érzékenységben. Abban, amit Pilinszky ’evangéliumi ihlet’-nek nevez. Azt a szavakkal nehezen kifejezhető végeredményt, ami messze túlesik a selyemfestésen, fafaragáson, szőnyegcsomózáson… Arról a szakrális többletről beszélek, amit Varga Bernadett pl. belesző a létezésbe, ami után a világunk egy kicsit jobb lesz. Ehhez kell a halk, szinte öntudatlan, de mindenre figyelő érzékenység, hiszen igazán lényeges dolgokat nem mi hozzuk létre, hanem kapjuk. Ritka, kegyelmi pillanatokban rajtunk keresztül nyilvánulnak meg.” Vagy Kecskés Miklós gondolatával: „Az embernek egyszeri élete van, azt tudja végig vinni múlt-jelen-jövő vonalán.” Ettől hiteles az életmű.
Nehezen mondasz igent egy lehetőségre? Vagy nem szeretsz lobbizni érte? Senki nem várhatja el, hogy egy ilyen aprólékos szövésmóddal mindig új munkáid legyenek. Pusztán a helyszíneket is lehet cserélgetni. Máshol, mások még nem ismernek.
A Kárpitszövők Egyesületének tagjaként részt vettem néhány közös munkában. 1996-ban a Kárpit határok nélkül, 2017-ben az Aranyfal, 2023-ban pedig a Kassa kárpit szövésében. Ha megkeresnek, természetesen igent mondok a lehetőségekre, ha az élethelyzetem megengedi.
Régebben gyakran elhangzott, hogy nagyon szereted a kék színt. Aminek magyarázatát abban adtad meg, hogy beléd égett a balatoni táj, a sok kékjével, zöldjével, atmoszférájával. Tart még a kék korszakod? Vagy az idő múlásával, vagy a mai világbeli történések nyomán változott?
Léteznek olyan értékek, amik időtlenek. Főleg ezekre szeretnék rámutatni, a célom mindig a felemelés volt. Természetesen engem is nyomasztanak a jelen történései, de erősen hiszek a gondviselésben. Az aggodalmaskodás beteggé teszi a lelket, ezért megteszem azt, ami a saját lehetőségeimből adódik. A kékeket most is szeretem, a balatoni táj helyett a Kisalföld végtelen gyönyörű ege az, ami inspirációt nyújt, a fák, virágok, patak a szántóföldek évszakról évszakra változó szépségei. Tervezem, hogy készítek egy ezzel kapcsolatos sorozatot is.
Korábban többször feszegetted a világvég közeledtét, apokaliptikus jövendölések szövegét téve központi témául. Most, hogy még jobban fenyeget a sok háborús, földrengéses, árvizes katasztrófák által, talán túl nagy szorongást okoz magunknak is, nemhogy témául válasszuk. A diákok sem szeretnék ábrázolni a jövőt… Hova került a Jelenések könyve című gobelined? Tudom, hogy több egyházi zászlót, oltárterítőt, vagy éppen infulát is szőttél.
A Jelenések könyvét nem sokkal elkészülte után megvásárolták. Volt néhány munkám, amit egyházi megrendelésre készítettem, a szombathelyi Szent Márton-templom számára készített oltárterítő, a miseruha nagyon izgalmas kihívást jelentettek számomra. Hévízen a Jézus Szíve templomban is láthatók munkáim. A megrendelések esetében figyelembe kell venni a megrendelő igényeit is, ugyanakkor meg kell jelennie annak a koncepciónak, ami a sajátom. Szeretem saját magam megérlelni a munkáimat.
Szombathely nem rendelne tőled Szent Márton történetéből faliképeket? Hiszen a Szent családod is erre a történetre lett átfogalmazva. Melyik munkád hova került?
A Szent Márton születését ábrázoló születési jelenet Márton korának megfelelő környezetben zajlik. Több variációt is készítettem. Nagyon fontos volt számomra ráirányítani a figyelmet a család szerepére, fontosságára és szakrális jellegére. Most, amikor a családok szétforgácsolódásának, sőt a család intézményének, és az életnek a megkérdőjelezése zajlik, ezekkel a munkákkal is jelzem, hogy ez olyan alappillér, aminek dőlése egész kultúránkat is maga alá temetheti. A miseruha témája szintén a születés, illetve Szent Márton remetesége. Hogy a kérdésedre is válaszoljak: a város részéről ezzel kapcsolatos megkeresés még nem érkezett.
Az Egregyi Piéta metaforáját a fájdalom kifejezésére alkalmazod. Tudatosan ültetted át a feszültséget sugárzó szobor kompozícióját: Krisztus balra, Mária jobbra néz. Te ezt az elképzelt fájdalmat átélted az alkotás közben, de a mai deszakralizált világ már nem tud a metaforák nyelvén olvasni. Valójában egyre kevesebbekhez jut el a kultúra. Kevesen olvasnak könyvet vagy járnak rendezvényekre, kiállításmegnyitókra. Mórocz Zsolt szavaival, mi, kézművesek, avítt korszerűtlenségben élünk. Mindenki pillanatok alatt akar „kielégülni” a telefonján keresztül elérhető információkból. Te mégis ragaszkodsz a témaválasztásodhoz. Mit lehetne tenni, hogy az értékeket keressék az emberek, hogy újra tevékenyek legyenek, örömet találjanak az alkotásban? A szövés mindig is női attribútum volt, annak ellenére, hogy voltak férfi takácsmesterek is. Talán azok tudják értékelni a művészetet, akik maguk is próbálkoztak vele.
A szépség és a harmónia akkor is örök érték marad, ha az emberek már egytől egyig csúf és undorító dolgokat mondanak, vagy emelnek a piedesztálra. A fekete soha nem lesz fehér, a lényeg marad. Ami kiegyensúlyozott, pozitív és értékes, az előbb-utóbb a helyére kerül, mert gyógyít, egészségessé, önálló személyiséggé tesz és felemeli a lelket a Teremtőjéhez.
* Az idézet Máder Indira a Laffert Kúria Szalon folyóiratának készített Resurrectio – A kárpitok üzenete, A Magyar Kárpitművészek Egyesületének 25 éves jubileumi kiállítása című írásából származik, mely a III. évfolyam 2. számában 2022 júniusában került kiadásra.
A szerzőről:
Dr. Tóth Lívia textilművész Szombathelyen született, járt gimnáziumba (Kanizsai Dorottya Gimnázium), és főiskolára (Berzsenyi Dániel Főiskola). Tanulmányait ezt követően a MOME –n végezte. 5 évig tanított a NYME-SEK Vizuális Kultúra Intézetében, jelenleg a Nyíregyházi Egyetem adjunktusa. Régi meghitt barátság fűzi sok Vas megyei művészhez. A textiltriennálék rendszeres résztvevője.
