Sándor személye összefonódott a sárvári Spar mindennapjaival, hisz éveken át a bolt előtt zenélt, egészen annak bezárásáig. Ezért a sárváriak szemében ő volt az áruház jelképe. Mióta megszűnt a Spar, új helyet kellett találnia a zenésznek városban, de messzire nem kell sétálnunk, hiszen a Hunyadi úti körforgalom mellett találkozhatunk vele.
Korán magával ragadta a zene szeretete, először orgonán tanult egy paptól, aztán Gyulán egy magántanártól harmonikázni. Azóta is egy öreg Weltmeister Stella harmonika hű társa. Bár billentyűit az idő és a millió lejátszott dallam már megsárgították, de még mindig szívet melengető muzsikát játszik nekünk, ha épp arra tévedünk.
Sümeg mellől, egy kis faluból jár be nap mint nap Sárvárra. Kérdésemre, hogy mért pont ez a várost választotta, azt felelte, hogy olyan közösséget keresett, ahol szeretettel fogadják. Korábban az ország több városában zenélt már, de úgy érzi, Sárváron olyan közösségre talált, akik befogadták, szívesen hallgatják. Míg beszélgettünk szinte minden arra járó szívélyesen üdvözölte, pár jó szó kíséretében gyarapította a földre rakott kis csésze tartalmát.
Aki zenél, az tudja, hogy ez nem csak egy kereseti lehetőség, hanem egy életstílus is, hiszen rengeteg kitartás és akaraterő kell ahhoz, hogy a szeszélyes időjárás minden viszontagságai ellenére több órát, vagy akár egy egész napot zenéljen valaki az utcán járókelők örömére, akik hálásak azért, hogy rohanó életükbe néhány percnyi ismerős dallamot és örömet csempészik.
Mit is mondhatnánk még? "Aki a zenét szereti, soha nem lehet igazán boldogtalan. (Franz Schubert)
