Milyen lehetett egykor, száz-kétszáz éve, itt Szombathelyen rituális fürdőbe járni? Egyáltalán, hova mehettek a szombathelyi zsidók, ima előtti megtisztulásra? Magunk is meglepődtünk, de nem egy épület ma is áll, amelyben egykor rituális fürdőház is üzemelt. (A témában Mayer László levéltáros, és Bajzik Zsolt Fürdőváros - Szombathely című tanulmánya volt segítségünkre.) - Az első rész után 
Zsidó rituális fürdők Szombathelyen I. 2013. April 05. 05:02 következzék a folytatás...
Fürdőház a Wesselényi utcában
1903. július 1-jén járunk. Az ortodox zsidó hitközség – miután a Ferences kerti mikvét bezárták – Szombathely Város Polgármesteri Hivatalától engedélyt kért egy új fürdőház létesítéséhez a Gyöngyös patak közelében. A helyszín a Wesselényi utca. Két terv is készült, Bauer Antal építési vállalkozó egy kétszintes, Weiss Oszkár okleveles mérnök pedig egy egyszintes épület tervével állt elő.
Azt, hogy végül melyik valósult meg, találgatni sem kell, hiszen a Wesselényi utca 11. szám alatt ma is áll az egykori zsidó fürdőház épülete. A homlokzati felosztásáról, díszes kerítéséről, és arról, hogy a lakóház az utcafrontnál jóval beljebb áll, könnyen beazonosítható.
A korabeli építési rajzon (ahogy Bajzik Zsolt: Fürdőváros – Szombathely című tanulmányában is olvashatunk róla) az épületben öt fürdőkád és egy pincei medence látható. Fontos szempont volt (ahogy Spitzer Sámuel hitközségi elnök alispánhoz írt leveléből kiderül), hogy a medencébe a víz a Gyöngyösből természetes eséssel, mindenféle mesterséges emelés nélkül folyjék bele. (A vizet a Gyöngyös patakból egy iszapfogó aknán keresztül vezették be, míg a szennyvizet a Wesselényi utcai csatornába engedték.)
Az előírás szerint a fürdőhöz 750 liter folyóvíz kellett. (A levéltári információk szerint a Gyöngyös vizéből bármilyen vízállás mellett másodpercenként 14 litert, összesen naponta 750 liter vizet használhattak fel.) A rituális fürdőmedence 130X130 cm széles, 140 cm mélységgel, valamint lépcsős lejárattal készült. A fürdőházat 1905. január 5-én nyitották meg, és Zacsik István szombathelyi lakos bérelte ki.
Pontos adat nincs arról, meddig üzemelt ez a Wesselényi utcai fürdőház, az biztos, hogy 1936 novemberében az ortodox izraelita hitközség már egy másik helyen, a Thököly Imre utca 46. számú ház pincéjében kért engedélyt egy rituális fürdőnek szolgáló betonmedence építésére. A terveket és a kivitelezési munkálatokat Eigner József kőműves mester végezte.
Az utolsó szombathelyi rituális fürdő – Aréna utca 6.
1944. július 3–4-én mintegy 3600 zsidó személyt deportáltak Szombathelyről Auschwitzba, közülük alig páran tértek haza. (Mayer László levéltáros szerint 1949-ben a szombathelyi ortodox hitközség 97 taggal rendelkezett.) Ők voltak azok, akik Szombathely legutolsó rituális fürdőjének építéséhez 1947 szeptemberében engedélyt kértek. Pár lépésnyire attól a helytől, ahol egykor az első mikve épülhetett.
A helyszín az akkori Brenner János utca 6. (ma Aréna 6.). Itt az alagsorban épült meg az utolsó fürdőmedence. A ház ma is áll, az 1830–1840-es években épülhetett, klasszicista stílusban. Az épület annak idején magtárnak, raktárnak készült. (Ez a térség volt aztán, a 19. század végén az ortodox hitközség centruma. Az 1930-as években az emeleten zsidó ifjúsági ház is működött.)
A rituális fürdő terveit Erdőss László építészmérnök rajzolta, a működtetéséhez 1948-ban a polgármesteri hivataltól kaptak engedélyt. Bajzik Zsolt Fürdőváros – Szombathely című tanulmányában olvashatunk róla, hogy a fürdő a kapualjtól délre lévő pincerészben lett kialakítva. Lépcsőkön keresztül lehetett bemenni, és öt kabinban tudtak öltözködni a fürdőzők.
A mikve alig pár évig üzemelt. Hiszen - magyarázza Mayer László - az 1950-es években a zsidó vallási élet alapjai sem voltak biztosítva, így az életben maradt szombathelyi zsidók jó része kivándorolt Amerikába vagy Izraelbe, illetve Budapestre költözött el.
1959-ben az ingatlan területét megosztották, és az épületet eladták. Az ingatlan mostani tulajdonosa szerint már semmi sem látható az egykori mikvéből, az előző tulajdonos, egy Patyolat, a helyiséget raktárként használta.
Mezős Tamás építész (aki a szomszédos épület, az Aréna u. 8. szám alatti, eredetileg barokk serfőzde felújításában, valamint a Ferences kert rekonstrukciójában is részt vett) elmesélte, hogy jó tíz éve még saját szemével látta az Aréna 6-os számú ház pincéjében a mikve romjait. Úgy emlékszik, akkoriban a város kulturális vezetése fel is vetette, hogy itt, a mikve romjainál egy holocaust emlékhelyet létesíthetnének.
Egy biztos, az utolsó szombathelyi rituális fürdő mára nyomtalanul eltűnt, legalábbis a mostani tulajdonos szerint az ingatlan pincéjében már nincs mit kutatni.
Kapcsolat az édennel
A zsidó hagyományban a hitélet egyik legalapvetőbb feltétele a rituális megmerítkezés. Szigorú különbséget tesznek viszont a hétköznapi tisztálkodás (fürdés vagy hajmosás) és a rituális fürdőzés között. A megmerítkezés elképelhetetlen alapos fürdés, körömvágás, fogmosás és fésülködés nélkül. Míg ez otthon is elvégezhető, a rituális fürdőhöz szigorú szabályok szerint épített medence kell. A rituális fürdőben (mikvében) azonban nem csupán emberek tisztulhatnak, hanem például olyan konyhai eszközöket és tárgyakat is megmerítenek benne, amelyeket nem zsidó ember készített, így nem tekinthetők kósernek.
A zsidó férfiak szombat előtti pénteken, és ünnepek előtt esnek át a rituális megtisztuláson. Valamint betérés előtt. A nőkre egyéb szankciók is vonatkoznak, nekik esküvő előtt, nászéjszaka után, szülés után, menstruációt követő hetedik napon, alkonyatkor is alá kell merülniük. Merítkezés előtt a testet alaposan meg kell tisztítani, nem lehet a nőkön sem lakk, sem ékszerek. A rituális fürdőt egy szakavatott személy jelenlétében, alkonyatkor kell megejteni.
A kóser fürdőhöz elengedhetetlen, hogy a víz „élő” legyen. Így a medencét esővízzel, forrás vagy kút vizével kell feltölteni, és minimum 800 litert kellett tartalmaznia. A mikve méreteit úgy kellett kialakítani, hogy fejtető és a haj is a víz alá kerüljön.
