Délután kettőkor a Fő téri szökőkút egyik padján épp azon mosolyogtunk, hogy a felhők mögül percenként elő és visszabújó Nap ritmusára tologatják az emberek is a napszemüvegüket a fejükön. Aztán nagy csim-bumm szakította meg nézelődésünket, bevonult egy mazsorettcsoport a térre, akiket egy rezesbanda kísért, elindítván ezzel a tizedik Tánc Világnapját Szombathelyen. Kicsivel később már a rendezvénytéri nagyszínpadon perdültek a táncosok, s ropták a különféle ritmusokra, ki elegánsan keringőzve, ki pedig sebesen rock and rollozva.
Arrébb figyeltünk fel mindenféle kis tudományos installációra a Szentháromság szobor közelében, ott volt ugyanis a "mókás fizikatanszék", ahol játékos feladatokat próbálhattak ki a gyerkőcök. Kétségkívül legnagyobb sikere a PET-palackos nyomáskísérletnek volt, ahol egy biciklipumpa segítségével kifejezetten magasra lőhették fel a lurkók egy műanyagflakont.
Jól fogy a fagyi a tánc alatt
A rendzevénytér mellett még két másik helyszínen is ropták az együttesek, a Szökőkút közelében és a Claudia Kávéház előtt is találkozhattunk hastánc, modern hip-hop, és néptáncosokkal. A három színpadon sűrűn váltották egymást a produkciók, így ha valaki mondjuk hastáncosokat akarta nézni, akkor érdemes volt kideríteni a programot, ugyanis egy időben több helyen is kígyóztak a csípők.
A szökőkút környékén sokan hűsöltek a nagy melegben, a fagyizóknak jól jött ez a délutáni rendezvény, mert ha sorba nem is kellett állni, azért egy-egy tölcsér minden második ember kezébe került. Mi is ettünk, kétszer is. Azért ebben az áprilisi melegben, amikor örömmel találunk egy-egy árnyékos zugot, kissé elgondolkodik az ember, hogy milyen lesz megint az augusztusi kánikulában karneválozni?!
Az előre bejelentett flashmob
Inkább írtunk volna a programfüzetben tömegkoreográfiát, tömegtáncot vagy bármi egyebet, de flashmobot nem, mert az egyenlő a meglepetéssel, ami lehet akár zenekar a metrón, vagy visszafelé járó emberek a Times Squaren, vagy táncoló emberek forgalmas helyen - a lényeg, hogy a tömeg (akit meglepnek) ne tudjon róla, ezért is szokták némileg titokban szervezni. Szóval a nagy tánc nálunk is megvolt, és tényleg sokan voltak. Igaz belátni nem tudtuk, mert hol a szökőkút ezen, hol pedig a másik oldalán táncoltak, a végén Ocho Macho slágert énekelve, El mundo fantasticózott tapsolva a tömeg. Jól nézett ki, az biztos.
A tánc után pedig Szabó Balázsék csaptak a húrok közé a nagyszínpadon, s bár azt nem mondhatjuk, hogy a tömeg egyenesen oda vonult, hiszen jóval kevesebben lettek késő délutánra/estére, minket is kiszívott a nap, a baba meg a kutya amúgy sem koncertre való, így sokan hazaosontak a közeli járdákon, az épületek adta árnyékban.
Ezek után már nem volt más hátra, mint a táncgála, amelyen rengeteg egyesület készült rövidebb és hosszabb műsorokkal. Voltak hip-hop, country, akrobatikus rock and roll és társastáncosok is, a majd két órás műsor képeit megnézheti galériánkban. Minden produkció a maga nemében jó volt, látszott bennük a sok munka, a rengeteg gyakorlás, a minden egyéb elfoglaltság helyetti edzésre járás, de a végére mégis ott volt az a kis plusz. Ott volt az a kis bónusz, amit a Savaria TSE táncosaitól kaptunk, hogy a műsor után elismerően bólogatva induljunk haza: Szombathely tényleg, és méltán a tánc fővárosa.
