Tűz van, babám! - Forman halálára

A cseh filmes újhullámtól Hollywoodig hosszú volt az út.
 
 

Tűz van, babám! - Forman halálára

A cseh filmes újhullámtól Hollywoodig hosszú volt az út.
 
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Tűz van, babám! - Forman halálára

A cseh filmes újhullámtól Hollywoodig hosszú volt az út.

86 éves korában, rövid betegség után elhunyt Milos Forman, világhírű cseh filmrendező. 1932-ben született, 44 éves korában hagyta el a megszállt Csehországot.

Forman igazi cseh rendezőként kezdte, az újhullám egyik legnevesebb képviselőjeként. Még pontosabban: neve a brüsszeli Világkiállításon bukkant fel első ízben, mint a Laterna Magika vezetőjének, Alfréd Radoknak asszisztense. A hatvanas években pedig a cseh nagyközönség is megismerhette, hiszen a szabadabb érának köszönhetően vetíteni kezdték különös hangulatú alkotásait. A hétköznapi antihősökkel, akiket ráadásul nem profi színészek testesítettek meg, és a csehszlovák szocializmus illúzióktól mentes, keserédes jeleneteivel egycsapásra elhíresült. Az emberek nevettek, miközben torkukat a sírás fojtogatta, talán mert az a kisszerűség és szürkeség és alacsony szinten megélt valóság első pillanatra nevetséges, ám amikor rádöbbenünk, hogy rólunk, mindannyiunkról van szó, nos, akkor még a sírás is kevés, legszívesebben kötél után nézne az ember…

Tűz van, babám! - a teljes film

Első filmjei, a Konkurs (Verseny) és a Fekete Péter (1963), valamint az 1965-ben bemutatott Egy szöszi szerelme valójában ugyanerről szólnak, és az a naturalista őszinteség, amellyel Forman szembesítette az embereket önmagukkal, nagyon kegyetlen volt, mi több, csaknem szeretet nélküli. Nem véletlen, hogy az 1968-as eseményeket követő időszakban Menzel maradt, Forman távozott.

Majdnem olyanok ők, mint az irodalomban Hrabal és Kundera, és sorsuk is azonos szálon fut-futott. Menzel és Hrabal, a két művész, akiknek minden sora és képe tele van szeretettel, és akik a nehéz időkben is otthon maradtak – a másik oldalon pedig Forman és Kundera, akiket már pályájuk kezdetén is a részvétlen irónia és a távolságtartás jellemzett, és akik adandó alkalommal azonnal a külső szabadságot (és, tegyük hozzá, a hírnevet) részesítették előnyben.

Formannak alighanem a Tűz van, babám! C. alkotása (1967) a legnépszerűbb csehszlovákiai korszakából, és különös módon ennek az alkotásnak a híre az egész világba eljutott, így Holywoodba is…

Első amerikai filmjét, a Taking off c. alkotást mérsékelt érdeklődés kísérte, pedig tagadhatatlan, hogy – jóllehet amerikai környezetben játszódik – ez őrzött meg legtöbbet a közép-európai életszemléletből. 1976 azután meghozza a várva várt sikert: öt Oscar-díj, Jack Nicholson, 140 milliós kasszasiker Amerikában, 280 millió szerte a világban – ez volt a Száll a kakukk fészkére. 1979-ben a Hair, amely valószínűleg csak tévedésből nem kapott újabb díjakat, aztán a Doctorow-regényből készült Ragtime, majd 1984-ben az Amadeus. Csalhatatlan érzékű választások: csupa divatos, ugyanakkor kellőképpen kényes téma, megannyi profi film, mi több, az Amadeus újabb Oscar-esőt is hozott, ezúttal összesen nyolc arany szobrocskát. Az egyetlen film, amely kilóg a sorból, a Valmont (szinte egyidőben a Veszedelmes viszonyokkal, máig sem tudni, véletlen volt-e…), a többi megint biztosra megy: Lid versus Larry Flynt(1996), Man on the Moon (1999).

Forman tehát egyike volt azon kevés kelet-európainak, akik megtalálták helyüket Hollywoodban, és ezzel végülis népszerűsítette Csehországot, Csehszlovákiát is a világban – még ha ő maga el is hagyta szülőföldjét. Az út pedig az Egy szöszi szerelmétől az Ember a Holdon c. alkotásig legalább olyan hosszú, mint Prágától Amerikáig. És a hosszú utakon az ember sok mindent elveszíthet, de Forman esetében szerencsére az egyetemes filmművészet gazdagodott ezáltal.

 

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés