Szomjazó turul találkozása a horrorgyerekekkel

Harmadszorra rendezték meg Kelet-Európa legjelentősebb kortárs képzőművészeti vásárát, ami vasárnapig látogatható a budapesti Millenárison. A magyarok győztek!
 
 

Szomjazó turul találkozása a horrorgyerekekkel

Harmadszorra rendezték meg Kelet-Európa legjelentősebb kortárs képzőművészeti vásárát, ami vasárnapig látogatható a budapesti Millenárison. A magyarok győztek!
 
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Szomjazó turul találkozása a horrorgyerekekkel

Harmadszorra rendezték meg Kelet-Európa legjelentősebb kortárs képzőművészeti vásárát, ami vasárnapig látogatható a budapesti Millenárison. A magyarok győztek!

Ez most nem felesleges hazafiaskodás vagy a szokásos, Kovács Kokó Istvános túlkapás a magyarok teljesítményével kapcsolatban: tényleg úgy éreztük egy kőhajításnyira a Mammut nevű budai ősplázától, hogy a hazaiak kitettek magukért, és jobban tették ezt, mint a környező országok. Pedig aztán Németországtól Grúziáig, Romániától Lettországig, Lengyelországtól Izraelig egy rakás országból érkeztek menő galériások a portékáikkal az Art Market Budapestre, de a szemünk csak nem az egész falat betöltő török vallásmegfejtéses-ornamentikás installáción, vagy a berlini absztraktokon esett meg, hanem valahogy mindig a magyar alkotóknál sikerült több időt eltöltenünk. És ha már így alakult, mutatunk pár példát.

Rögtön a bejáratnál zavarba ejtő lihegésre lettünk figyelmesek. Amikor megkerestük, honnan jön ez, megtaláltuk, és fotó helyett azonnal videóznunk kellett, mert ezt másképpen nem lehet visszaadni:

Nem messze innen az acb galéria tündöklik, aminek szombathelyi származású, de országszerte elismert tulajdonosával, Pados Gáborral nemrég egy fotósétára is elmentünk, hogy megtudjuk, mik a kedvenc helyei, hol eszik, olvas, inspirálódik. Tőlük ezt a szőröst nagyon szerettük, Horváth Tibor műve egyébként Clone Alone címmel:

A világ két jelentőségteljes pólusa Bak Imre képén, amik azért a biztonság kedvéért a végtelenben mindenképpen találkoznak:

Objektekben is erős a magyar vonal: Braun András Asztali Toleranciátora a maga ki tudja, hogyan működő (?) módján nyúl hozzá a társadalom egyik fontos kérdéséhez. Érdemes belenagyítani a fotóba, mert nagyon okosan van összetákolva:

Ez pedig a Szomjazó Turul, szintén őtőle, anyacsavarral, biciklis fékkarokkal:

Gálhidy Péter szobrai jellemzően a természet organikus formáiból merítenek inspirációt nagykanállal. Ez itt például egy "sima" deszkalap volt a falnak támasztva, azzal a leheletnyi különbéggel, hogy a tetejéből ilyen apró kis fák nőttek, a művész faragótehetségének hála. Az üzenet talán az lehet, hogy figyeljünk oda, honnan jön az asztal, amiről eszünk, vagy a pad, amin ücsörgünk.

Kiss Márta reneszánsz figurákra emlékeztető, de mégis a mai világban élő és lélegző arcai, akik a perspektíva és az árnyékmentesség nyomán valamilyen misztikus, szürreális atmoszférát teremtenek maguk körül - még ha a maga a kávéházi jelenet nagyon is hétköznapi:

A magyar hiperrealizmus több évtizede aktív alakja, Fehér László - aki legutóbb azzal került be a közéleti hírekbe is, hogy megelégelte Fekete György elképesztő nyilatkozatait, ezért mások mellett ő is kilépett a Magyar Művészeti Akadémia kötelékéből - ezúttal óriási méretekkel és óriási kontrasztokkal házal. Meg fekete-fehérrel:

Ezt a képét különösképpen nem tudtuk nem szeretni, annyira szuggesztív:

Ha művészet, akkor a humornak is helye van. „Ez a két ceruza 1980-ból való. Ezek közül egyikkel sem írta le Erdély Miklós azt a szót, hogy PISTA” - olvasható Baglyas Erika művén. Ez egy sorozat egyik darabja, egy másikról például azt tudatja velünk, hogy az nem más, mint egy ceruza, amit felszabadított a hasznosság elve alól.

Kerekes Gábor jövővárosa. Ebbe is érdemes belenagyítani:

Rabóczky Judit Rita fémlapokból-drótokból épült babáival pedig nem szívesen találkoznánk éjszaka, egy szűk sikátorban:

Kicsit közelebbről így néz ki az egyikük, a zöld ruhás kislány, amiben ráadásul magát ábrázolta a művész. Most már legalább tudjuk, milyen lenne minden idők legveszedelmesebb csecsemője, Chucky terminátorköntösben. Kétségtelenül az egyik legerősebb alkotás az egész kiállítótérben, süt róla az erő, és tényleg kíméletlenül belepiszkál az érzelmeinkbe - ahogy egy művészettörténész is írta róla.

Persze azért a 21. század is helyet követelt magának a vásáron, ezeket a printeket például fiatal és menő alkotók készítették, Stark Attila és Baranyai András:

December 1-ig tehát látogatható az Art Market Budapest, hatezer négyzetméteren száz kiállítóval és 500 művésszel, szóval bőven akad még néznivaló, amit mi most megmutattunk, az egy keskeny szelete csak az egésznek. Ja, és a legjobb, hogy ingyenes a bejárás, pedig ez felér egy nagyívű kiállítással is. Aki Budapesten lesz a hétvégén, ne gondolkodjon sokat!

 

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés