Hát szervusztok, régi Barátok! Búcsúzik a szombathelyi cipőgyár kéménye

Kis Téglatrafik a sarkon, megyek utánad. Búcsúzom Tőletek, cimborák. Volt egy ilyen dal, valami Feri énekelte. Sokszor hallgatták a gyárban.
 
 

Hát szervusztok, régi Barátok! Búcsúzik a szombathelyi cipőgyár kéménye

Kis Téglatrafik a sarkon, megyek utánad. Búcsúzom Tőletek, cimborák. Volt egy ilyen dal, valami Feri énekelte. Sokszor hallgatták a gyárban.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Hát szervusztok, régi Barátok! Búcsúzik a szombathelyi cipőgyár kéménye

Kis Téglatrafik a sarkon, megyek utánad. Búcsúzom Tőletek, cimborák. Volt egy ilyen dal, valami Feri énekelte. Sokszor hallgatták a gyárban.

Körülnézek így a szeptemberi nyárban esteledvén. Dagadó hold, huszonnégy fok, láttam már ilyet .
Szevasz, te lány ott lent az almás telefonoddal. Mit nézel rajtam?

Fényképezel? Jókor.

Ó, mennyiszer fényképeztek már. Engem, a gyárat, rólam a gyárat, a szombathelyi utcákat, a várost...
Azt hiszem, már mindent láttam.

Mostanában ezek a zümmögők - amiktől fejfájást kapni - már nem tetszettek annyira, de mindegy. Ezektől megy az az izé, az az információ vagy mi tovább.

Mert a kémények nemcsak azért vannak ám, hogy felfelé vezessék a füstöt, a város fölé, nem. Lakóhelyek, pihenőhelyek, kilátók, tartóoszlopok, vezetéktartók, bújócskahelyek, reklámfelületek, hirdetőoszlopok, alpinista gyakorlóhelyek. Azám.

Én itt mindenről tudok.

A szomszédban van egy olyan ház, de olyan.. Túl a patakon... Szép volt valaha, most hámlik a bőre, de sok titok tudója.

Szoktunk beszélgetni. Este, mikor a bádogkupoláján csillanó holdfény morzejelekkel üzen. Amikor a denevércsaládok bársonyszárnyaival simogatást küld. Akkor. Meséli mit jelentenek a hangok, amik felkúsznak hozzám.

Szevasz, Patak. Hol keskeny, hol duzzadt, hol jeges, hol halas.
Most éppen kék biciklit cipelsz? Ó, amikor még a gyerekek szánkót húztak rajtad. Láttam ám a boldogságodat, mikor a szép asszonyok benned állva hűsöltek.
Tudod-e mennyi cigarettafüstöt szívtam én be a tégláimon át, mikor még dolgoztak a gyárban? Én dohányoztam. Bizony.

Szervusz, Híd.
Te még nem voltál sehol, mikor én már álltam. Láttam ahogy születtél, ahogy növekedtél, ahogy alakultál. Most is ott ül a lépcsődön két fiatal. Titkokat súgnak egymásnak. Hallgasd csak őket, én most nem tudok figyelni. Azt hiszem, félek.

Milyen az, ha már nem vagy? Amikor darabokban, lassan szűnsz meg? Ilyet is láttam már itt a környéken, meg távolabb is. Sóhajtva omlottak a falak. Olyan megnyugodva. Biztos így kell. Az a robbantásos nem tetszik. Hiába bumm, aztán kész, mégse illik egy ilyen büszke munkáséletű kéményhez mint én. A lebontás, az jobb.

Persze a tűz, az más. Amikor itt volt a szomszédban! Az csoda volt. Nemes. Sziszegtek a gerendák, pattogott a kátrány, durrantak szét szilánkokra az üvegtáblák, fojtott a fekete füst. Az igen! Az egy szimfónia volt. Nézzétek majd meg a BDK archívumában.

Szervusztok, kedves madarak. Mondtam, ugye, hogy költözzetek. Nem úgy, mint a fecskék, dehogy. Csak arrébb.
"Nem lakhattok örökké felhőkarcolóban"- mondogattam nektek. Hányadik kolónia is a tiétek? Mindenkinek károgjátok, csipogjátok, búgjátok el, hogy a régi jó pihenő, garniszálló, melegedő bezárt örökre.

Szervusz, Forgalmas út. Vezesd csak azokat a büdös autókat, motorokat. Szépen csinálod. Élvezettel figyeltem mindig, ahogy kanyarogsz. Tudod, nekem sosem lehetett... De jó volt látni, hogy neked meg éppen ez a dolgod. Kanyarogj csak.

Kis Téglatrafik a sarkon, megyek utánad. Búcsúzom Tőletek, cimborák. Volt egy ilyen dal, valami Feri énekelte. Sokszor hallgatták a gyárban.

Mondjátok meg a lánynak, aki régen félt a műszak végét jelző hangtól, nem én voltam. Azt csak az anyukája mondta neki.

 

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés