Csodára várva a szombathelyi szurkolói sátorban

A csoda nem jött el a horvát-francia-meccsen, de a foci amúgy is olyan, mint egy modern festmény, mindenki azt lát bele, amit akar.
 
 

Csodára várva a szombathelyi szurkolói sátorban

A csoda nem jött el a horvát-francia-meccsen, de a foci amúgy is olyan, mint egy modern festmény, mindenki azt lát bele, amit akar.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Csodára várva a szombathelyi szurkolói sátorban

A csoda nem jött el a horvát-francia-meccsen, de a foci amúgy is olyan, mint egy modern festmény, mindenki azt lát bele, amit akar.

Amikor Orbán Viktor miniszterelnök néhány nappal ezelőtt azt mondta, hogy a horvát futball a „mi kutyánk kölyke”, akkor kapott hideget-meleget, de valahol mégiscsak igaza van, legalábbis abból a szempontból, hogy könnyeben találunk kapaszkodókat a horvát csapat támogatására, mint a franciákéra.

Ki ezért, ki azért.

Van, aki a rendes szomszédot látja bennük, van, aki odajár nyaralni, van, aki a közös történelem miatt lelkesedik. Vannak, akiket a focijuk győzött meg, és persze ott vannak a Nagy Magyarország- és Szent Korona-hívők, a revizionisták, a migránsozók és a hétköznapi rasszisták. Szóval széles a skála. Franciaország mellett nehezebb érvelni, de ennyi erővel azt is lehet, meg a kisebbségi lét önmagában is izgalmas.

Az én választásomba a jobb sorsra érdemes Kelet-Európa, a petrcane-i lusta délutánok, a zadari esték és az orebici fagyi mellett az is szerepet játszik, hogy dédnagyiék valamikor az első világháború előestéjén onnan migráltak Magyarországra. És ha akarom, ha nem, néha előbújik belőlem a délszláv.

Hogy a fent említett faktorok hogyan játszottak szerepet vasárnap délután a szombathelyi szurkolói sátorban, azt persze nem lehet tudni, azt biztos, hogy nézők 85-90 százaléka ugyancsak a horvátokat támogatja.

Mezek, zászlók és egyéb árulkodó kellékek hiányában ezt onnan lehet tudni, hogy amikor Mandzukic a 18. percben befejeli a szerencsétlen öngólját, a jelenlevők 10-15 ugrik fel és törnek fel torkokból az öröm hangjai, addig a többiek néma csendben figyelnek, hogy aztán tíz perc múlva ők ugráljanak és kiabáljanak.

Persze csak mértékkel, Szombathely soha nem volt a mindent elsöprő érzelmek városa.

Amúgy meglepően sokan vagyunk a kissé nyomott levegőjű sátorban. Valamiért azt gondoltam, hogy vasárnap délután nehezebben mozdulnak ki az emberek, hogy majd megnézik a döntőt a nappaliban, családi körben, ropival és sörrel, délről maradt piskótával.

Ehhez képest gyakorlatilag telt ház van, párok és baráti társaságok, gyerekes családok és munkatársi kollektívák vannak itt, élvezve az együttlétet, a közös csodavárást. A büfé előtt most komolyabb sorok alakulnak ki, de van, aki kicselezi ezt a problémát otthonról hozott étel-ital pakkal.

Közben a franciák tizenegyesből is betalálnak, kettő egy oda, ami nem igazán kedvez a hangulatnak.

A szünetben egy beszélgetés háttereként és a „közszolgálati” média agitprop munkájaként Orbán Viktor bukkan fel a vásznon, először egyedül, aztán Vlagyimir Putyin társaságában. Mivel le van némítva a hang, nem hallani, mi az üzenet, de azért ki lehet találni.

A szünetben egy ismerőssel a meccs kapcsán Kelet-Európa hiányzó szerencséjéről beszélünk, meg arról, hogy az ember nem választja meg a csapatát, az csak úgy valahogy jön. Mint a szerelmek és a történelem.

A második félidő meghozta azt, amit a sátorozók vártak: igazi focit, izgalmakat és veszélyes horvát támadásokat. Aztán a gól is jön, de annak megint a kisebbség örült. Ha nem a horvátok lennének az ellenfél, talán a nézők elindulnának haza, de náluk soha nem lehet tudni.

Aztán a franciák ismét megrázták magukat, és már 4:1, amin már a horvátok második – potya – gólja sem szépít sokat.

Az öt perc hosszabbítás már feleslegesnek tűnik, de éppoly fegyelmezetten végigüljük, mint ahogy tudomásul vesszük, hogy Dávidnak ma nem sikerült legyőznie Góliátot. Tegyük hozzá, Dávid derekasan harcolt, és akár nyerhetett is volna.

Innentől kezdve aztán mindenki a maga interpretálja és tesz a helyére a látottakat, habitusa, vérmérséklete, értékrendszere és intelligenciája szerint.

A világbajnokságnak vége, holnap hétfő, és nekünk más játék után kell néznünk.

 

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés