Egy könnyed stájer gyalogtúra: A hartbergi kilátó

A 8 kilométer erdei gyaloglás még az autóúttal együtt is vígan belefér a fél napba. És miért ne néznénk meg egy kevésbé elcsépelt helyszínt?
 
 

Egy könnyed stájer gyalogtúra: A hartbergi kilátó

A 8 kilométer erdei gyaloglás még az autóúttal együtt is vígan belefér a fél napba. És miért ne néznénk meg egy kevésbé elcsépelt helyszínt?
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Egy könnyed stájer gyalogtúra: A hartbergi kilátó

A 8 kilométer erdei gyaloglás még az autóúttal együtt is vígan belefér a fél napba. És miért ne néznénk meg egy kevésbé elcsépelt helyszínt?

Azt tudtuk, hogy gyalogolnánk egy jót a szabadban, csak abban nem voltunk biztosak, hogy hol.

Az Írottkőn nemrég jártunk, Sopronról meg mindig az osztálykirándulások jutnak az eszembe. Éppen a balatoni hegyeken vacillálunk, amikor ráakadok a Wandermap.net olalra, amely túraútvonalakat gyűjti össze, többek között az amatőrök által feltöltötteket is.

Itt találok rá egy harbergi körsétára a Ringkogel-hegyen. Nyolc kilométeres séta 400 méteres szintkülönbséggel éppen ideálisnak tűnik vasárnap délutánra. Több mint andalgás, de azért nem túl megerőltető.

A térképre nézve aztán kiderül, a helyszín kicsit odébb van a határtól (Szombathelytől kb. 60 kilométer), de ha már elhatároztuk, hadd szóljon.

Hartberg egy aranyos kis kelet-stájer város, kicsivel odébb, mint Oberwart (Felsőőr). A négyezer lakoshoz parkolóház, sétálóutca, tágas főtér, nagytemplom és világmárkákat áruló üzletsor tartozik. Egy időben Stájerország legfontosabb városa volt, olyannyira, hogy a mi Mátyás királyunk is feldúlta valamiért.

De most a történelem és városnézés helyett rákészülünk az útra: ennek első állomása, hogy beülünk egy belvárosi kávézóba, ahol 15-20 percig eljátsszuk, hogy európai polgárok vagyunk. Kellemes szerepjáték, annál is inkább, mert a kávéárak azért rendesen alatta vannak a bécsieknek. Még az is átfut a fejemen, hogy el kellene jönni néhány napra ide; de aztán inkább nekivágunk a hegynek.

A túraútvonal a főtérről indul, hogy az emelkedő utcák után kb. egy kilométer után kiérjünk a házak közül és beérjünk az erdőbe.

A túrának ez a szebbik, romantikusabb része.

A kis erdei ösvény egy darabig lazán kényelmes, majd következik néhány száz méteres, alsóhangon közepes nehézségű szakasz, hegyi patakkal és kisebb kaptatókkal, ami miatt azt mondjuk, lehetőleg ne utcai cipőben vágjunk neki.

Nemcsak a vegyes vagy a fenyőerdők látványa az érdekes, hanem az a tény is, hogy az osztrákok rettentően jól kitáblázzák, hogy merre is kell mennünk, hogy milyen messze vagyunk a csúcstól (Ringwarte). Imitt-amott még padokat is találunk.

A kezdeti meredekebb részt aztán kellemes séta váltja fel. A látvány és a környezet nem lélegzetelállító, inkább megnyugtatóan kellemes. Olyan igazi erdő.

A csúcs előtt egy kilométerrel keresztezzük az országutat, ahol a parkoló van kialakítva. Láthatóan elég sokan vannak, akik idáig jöttek fel autóval, és innen mennek tovább gyalog. Kétségkívül ez is lehetőség, csak akkor épp a túra legszebb része marad ki.

A kilátó (Ringwarte) hirtelen bukkan fel előttünk, mint ahogy az aljában üzemelő kis vendéglátóhely is, amely asztalainál egész sokan ücsörögnek.

A toronyba elvileg egy euró a belépő, de semmilyen kasszát vagy perselyt nem találunk, így egyszerűen felsétálunk a kőalapú, fa oldalú épületbe. Hogy hány lépcső van, azt nem számoltuk, de a nagyon félősek lehet, visszafordulnak.

Márpedig érdemes nem megijedni, mert fentről ilyen kilátásban van részünk.

Hegyek és völgyek, dombok és síkok, szőlők, szántók, házak, gyárak és templomok.

Összességében semmi rendkívüli, de mégis szíven üt, hogy milyen szép világban élünk.

Lefelé másik irányba ereszkedünk, hogy bezárjuk a kört. Az ösvény itt is jól kitáblázott, de az útvonal kevésbé romantikus. Egy darabig itt is erdőben baktatunk, aztán kiérünk a városszéli gazdaságoknál, majd a kerítések, szőlőskertek, nagyra nőtt, makulátlan családi házak között ereszkedünk tovább, hogy az erdő és a mezők mellett egy minikóstolót kapunk a stájer életformáról és jólétről is.

Aztán egyszer csak elénk toppan a belváros, pontosan az az utca, ahol az autót hagytuk, hogy egy óra múlva már vígan Szombathelyen legyünk.

Még az is lehet, nem utoljára voltunk Hartbergben.

 

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés