Egy alkoholfüggő vallomása: „Az első korty mindig átkapcsolt valamit az agyamban”

Magyarországon körülbelül 170 anonim alkoholisták közössége működik; ez a becsült egymilliló alkoholbeteghez viszonyítva alig néhány ezer felépülőt jelent. A józanságukat aktívan ápoló AA-tagok szerint ennek az az egyik oka, hogy idehaza még mindig kevesen tudják, hogy létezik a felépülésnek ez a módja is. A kétmilliós Budapesten vannak olyan kerületek, ahol egyáltalán nem működnek AA-csoportok, a fővároson kívül pedig félmegyényi területek maradnak segítség nélkül.
 
 

Egy alkoholfüggő vallomása: „Az első korty mindig átkapcsolt valamit az agyamban”

Magyarországon körülbelül 170 anonim alkoholisták közössége működik; ez a becsült egymilliló alkoholbeteghez viszonyítva alig néhány ezer felépülőt jelent. A józanságukat aktívan ápoló AA-tagok szerint ennek az az egyik oka, hogy idehaza még mindig kevesen tudják, hogy létezik a felépülésnek ez a módja is. A kétmilliós Budapesten vannak olyan kerületek, ahol egyáltalán nem működnek AA-csoportok, a fővároson kívül pedig félmegyényi területek maradnak segítség nélkül.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Egy alkoholfüggő vallomása: „Az első korty mindig átkapcsolt valamit az agyamban”

Magyarországon körülbelül 170 anonim alkoholisták közössége működik; ez a becsült egymilliló alkoholbeteghez viszonyítva alig néhány ezer felépülőt jelent. A józanságukat aktívan ápoló AA-tagok szerint ennek az az egyik oka, hogy idehaza még mindig kevesen tudják, hogy létezik a felépülésnek ez a módja is. A kétmilliós Budapesten vannak olyan kerületek, ahol egyáltalán nem működnek AA-csoportok, a fővároson kívül pedig félmegyényi területek maradnak segítség nélkül.

A 13. kerületi Szent László út 55/b kívülről semmiben sem különbözik a környező házaktól. Ha valaki bekukucskálna az ablakokon, azt is hihetné, hogy egy cég irodája működik ott.

A kapura kifüggesztett zöld logó jelzi, hogy mégsem egy szokványos épülettel van dolgunk. Függőkertnek hívják a helyet, és az áthallásos elnevezés nem csak a kertben található terebélyes diófának szól:

a hét szinte minden napján különböző felépülő csoportoknak ad otthont: szombaton és kedden az Anonim Túlevők, csütörtökön a szerencsejáték függők tartanak gyűlést, pénteken és vasárnap pedig az anonim alkoholistáké (AA) a Függőkert.

András és Andi, a vasárnapi Kikötő csoport két tagja mesélt arról, hogyan működik az 12 lépéses programon alapuló anonim alkoholisták közössége. Mindketten felépülő alkoholisták, aktívan részt vesznek csoportjuk életében, rendszeresen járnak gyűlésekre.

Kétmilliós városban néhány száz felépülő

Budapesten összesen 35 csoport működik, a magyarországi anonim alkoholisták honlapján napra lebontva fel van tüntetve hol és mikor van látogatható gyűlés. Ezek jórésze Pesten található, Budán mindössze 10 csoport van, közülök is kettő Budaörsön, illetve Pomázon. Hétfőn és kedden 1-1 budai gyűlés van, a hétvégén is csak egyetlen alkalom szerepel a folyamatosan frissülő listában. A térképen az is jól látszik, hogy a pesti oldalon is vannak teljes kerületek (4., 15., 17., 18.), ahol egyáltalán nincs AA-csoport. Andiék szerint az egész városban működik annyi csoport, mint amennyit egy kerület elbírna.

A területi egyenlőtlenség azért probléma, mert komoly visszatartó erő tud lenni, ha sokat kell utazni a gyűlésig. Főleg, ha a felépülőnek van munkája, családja. Volt egy jól működő csoport Budán, egy-egy alkalommal negyvenen is elmentek a gyűlésre. Egy plébánia imatermében tartották a találkozókat, egészen addig, amíg meg nem emelték a bérleti díjat. A csoport átköltözött a belvárosba, ami azzal járt, hogy a létszám fele lemorzsolódott. Ennek fordítottja, amikor a józanodni vágyó alkoholista direkt más kerületekbe jár át gyűlésre, mert a visszaeséstől való félelmében el akarja kerülni azt a környéket, ahol előtte rendszeresen ivott. Andi ismer egy zuglói csoportot, ahol mindössze ketten jöttek a kerületből. Hektikus, hogy egy csoportból hányan járnak el rendszeresen gyűlésekre.

András tagja egy 8. kerületi csoportnak is. Tizenheten vannak, általában 1o-12 tag jelenik meg a gyűléseken, és bár néha felbukkannak érdeklődők, 4-5 fő az, aki igazán komolyan csinálja a 12 lépéses programot. „Minket is megvisel ha valaki az első gyűlés után eltűnik, de még talán ez a jobbik eset. Sokkal rosszabb az, ha már hetek, hónapok óta jár hozzánk, az állapota is javul és akkor tűnik el. Mert már hiányozni fog, és sosem tudjuk meg, mi lett a sorsa.”

Azt kérik, hogy legközelebb is menjen gyűlésre

Több oka is van, hogy kevés AA-közösség működik a kétmilliós fővárosban. Sokszor nehéz állandó helyszínt találni a gyűléseknek. Eleve csak heti 1-2 alkalommal, maximum 2-3 órára van szükségük egy helyiségre. A fővárosban elsősorban civil szervezetek (Kék Pont Alapítvány, Máltai Szeretet Szolgálat) és az egyházak biztosítanak helyszínt ezeknek a találkozóknak. Egyes helyeken ugyanúgy fizetniük kell, mintha mondjuk egy kávézótól bérelnének helyiséget. Ez azért jelent problémát, mert az AA-csoportoknak a 7. hagyomány értelmében önfenntartónak kell lenniük, nem fogadhatnak el külső anyagi segítséget. Mindenre (AA-irodalom megvásárlása, kávé, ásványvíz) a tagok dobják össze a pénzt, nincs előre meghatározott összeg, mindenki annyit ad bele a közösbe, amennyit tud. Ez jellemzően néhány száz forint szokott lenni. „De minimum egy korsó sör ára legyen”, mondta ironikusan Andi. Aki először jár AA-gyűlésre, attól nem is fogadnak hozzájárulást. Helyette azt kérik, hogy következő alkalommal is jöjjön vissza.

Ugyancsak az AA ajánlása, hogy a közös kasszában nem tarthatnak több pénzt annál, mint amennyi feltétlenül szükséges működésükhöz. Így az óránkénti 6-7 ezer forintos bérleti díj kifizetése is kihívást okozhat a közösségnek. Az egyik csoporttal történt meg nemrég, hogy a helyszínt biztosító alapítványi iskola duplájára emelte a bérleti díjat.

Két csoport is a 11. kerületi Kocsis utcai hajléktalanszállón tartja gyűléseit. Andrásnak az a tapasztalata, hogy sok felépülő alkoholistát elijeszt a helyszín. Hajlamosak ugyanis összemosni a gyűlésre járást a hajléktalansággal, azt gondolhatják, hogy „oda csak a legalja jár.” Ameddig nem ismerte az AA-közösséget, az ő fejében is az a kép élt az alkoholistákról, hogy az aluljáróban fetrengenek koszosan, büdösen, mondta Andi. Miközben nagyon vegyes a csoportok összetétele: orvosok, ügyvédek, munkanélküliek és takarítók ugyanúgy megfordulnak náluk.

Budapesten is van arra példa, hogy iskola ad otthont az önsegítő csoport gyűléseinek. Ilyen esetben az okoz problémát, hogy nyári szünet miatt bezárnak. „Az alkoholizmus és a függőség viszont nem tart szünetet.” Még egy jól működő közösséget is könnyen szétzilálhat 2-3 hónapos kihagyás. Fontos a folyamatosság, „ahogy az ivás rendszeres volt, a felépülés is legyen az”, magyarázta András. Hasonlóan járt az a csoport, amelyiknek az egyik politikai párt ajánlotta fel kerületi irodáját, de a választások közeledtével menniük kellett.

Andiék csoportja, a Kikötő egy véletlennek köszönhetően jött létre. Kis túlzással fél Budapestet bejárták az alapítók, hogy helyet találjanak gyűléseiknek, amikor szóltak a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézettől (OPAI), hogy tudnának nekik segíteni. A Függőkert tavaly áprilisban nyitott meg, ezzel új térrel egészült ki az osztályon működő közösségi szemléletű terápiás munka. A berendezés egy részét a kórház biztosította, sok mindent adományokból vásároltak meg, de igazán otthonossá a gyűléseket látogató felépülők tették, ahogy egyre jobban belakták az épületet. Nekünk ez hatalmas áldás – jegyezte meg Andi a Függőkertről. A közösségi ház abból a szempontból is fontos, hogy egész napos rendezvényeket is be tud fogadni, nyáron az Narcotics Anonymous (NA) töltött el egy hétvégi napot a Függőkertben.

Ha visznek, az már a vég

Ritkább, hogy az alkoholistákkal szembeni előítélet okoz problémát. Nem ez a jellemző, de vannak rossz tapasztalataik. Az AA közössége minden évben tart egy több napos találkozót. Idén különösen nehezen találtak helyszínt; az egyik potenciális szálláshelyen ahogy megtudták, miről lenne szó, hirtelen teltház lett, idézte fel Andi.

Mindezek mellett azt tartják a legnagyobb problémának, hogy még mindig kevesen tudják, hogy Magyarországon is működik az anonim alkoholisták közössége. Sokszor orvosok, pszichológusok sincsenek tisztában ezzel. De ha igen, akkor is kétséges, hogy elmondják betegeiknek, hogy létezik ez az önsegítő program. András a nyolcvanas évek végén kezdett el inni, néhány év leforgása alatt vált mindennapossá nála a poharazás. Meggyőződése, ha szerencsés, és akkor hall az AA-ról, talán nem iszik 25 éven keresztül.

„Legalább egy nőnek és egy gyereknek életét mentettem meg azzal, hogy ittam és emiatt nem lett családom.”

A kétezres évek végén már érezte, hogy szervezete kezdi feladni a folyamatos ivás miatt. Elvonón is járt, ott csak gyógyszereket kapott, de arról semmit sem mondtak az orvosok, mi lesz azután, ha onnan kikerül. Száraz volt, de ugyanolyan ideges és agresszív volt, mint előtte; munkahelyéről kitiltották, ki akarták rúgni.

A Nyírő Gyula OPAI Minnesota részlegén ismerkedett meg a 12 lépéses programmal és az AA-közösséggel, ami meghozta az áttörést nála; kezdetben még csak fizikai tünetei voltak józanságának, idővel az élete is kezdett egyenesbe jönni: visszavették a munkahelyén, elkezdett nyelvet tanulni, talált magának hobbit. 1372 napos volt, amikor találkozunk, azaz ennyi ideje nem nyúlt az alkoholhoz. Azt vallja, hogy az AA közösség a családja, ott érzi magát értékes embernek. „Szokták kérdezni, mi van az alkohol helyett. Az élet, egy nagy kaland.”

Andi klasszikus „karriert” futott be: szociális ivóból vált szép lassan alkoholbeteggé. Az utolsó öt év volt a legkeményebb időszaka; minden nap ivott, legtöbbször ájulásig. „Az első korty mindig átkapcsolt valamit az agyamban.” Hiába volt pszichológusa, ő sem mondta, hogy létezik az AA és az segíthet neki. Az AA hírével leginkább a kórházakban, pszichiátriákon lehet találkozni.

„De az már elég szar. Ha visznek, az már a vég.”

Az 5. hagyomány értelmében az AA-közösségek legfontosabb célja az üzenetátadás, azaz hogy eljussanak a még szenvedő alkoholistákhoz. Ezért van minden csoportban kórházfelelős, aki járja a kórházakat és viszi az AA hírét.

Erősebb az elfogadás vidéken

Meglepő módon vidéken könnyebb helyzetben vannak az AA-csoportok. A gyűléslistát böngészve feltűnő, hogy az egyházak mellett a legtöbb esetben kórházak (addiktológia, pszichiátria) és szociális intézmények (családsegítő) biztosítanak helyet számukra.

Budapesttel szemben az önkormányzatok (például a helyi művelődési házban) is együttműködőbbek, sok helyen a művelődési házban adnak lehetőséget a gyűlések megtartására. Andiék ismernek egy alföldi várost, ahol az önkormányzat felajánlotta a buszát, hogy az alkoholbetegek át tudjanak utazni a közeli városba, ahol van gyűlés.

Úgy látják, hogy a nyitottság okai a személyes kapcsolatokban keresendőek. Másrészt mivel nem ritka, hogy 50-80 kilométeres körzetben egyetlen csoport működik, ezért összetartóbbak is ezek a vidéki közösségek. „Erősebb az elfogadás, mert nincs választásuk.” Budapesten kívül több mint 130 csoport működik, de így is vannak fél megyényi területek, ahol egyáltalán nincs gyűlés: Jász-Nagykun-Szolnok, Vas, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés. Ez azt jelenti, hogy a becsült egymillió alkoholbetegre alig néhány ezer AA-s felépülő jut.

 

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés