Hiába kutatták megint Rohoncon a brutálisan lemészárolt 180 magyar zsidó tömegsírjait - 16-odszor is teljes a kudarc

Pár napja jelentették be az osztrákok, hogy 74 év után sem sikerült azonosítani a rohonci tömegsírok helyét. 9 sírnak, 8 tonnányi emberi maradványnak továbbra is hűlt helye. Eddig 16-szor ástak, valahogy mindig rossz helyen. - Az áldozatok egyetlen utódával, Vadász Gáborral beszélgettünk, aki maga is részt vett a múlt heti sajtótájékoztatón.
 
 

Hiába kutatták megint Rohoncon a brutálisan lemészárolt 180 magyar zsidó tömegsírjait - 16-odszor is teljes a kudarc

Pár napja jelentették be az osztrákok, hogy 74 év után sem sikerült azonosítani a rohonci tömegsírok helyét. 9 sírnak, 8 tonnányi emberi maradványnak továbbra is hűlt helye. Eddig 16-szor ástak, valahogy mindig rossz helyen. - Az áldozatok egyetlen utódával, Vadász Gáborral beszélgettünk, aki maga is részt vett a múlt heti sajtótájékoztatón.
 
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Hiába kutatták megint Rohoncon a brutálisan lemészárolt 180 magyar zsidó tömegsírjait - 16-odszor is teljes a kudarc

Pár napja jelentették be az osztrákok, hogy 74 év után sem sikerült azonosítani a rohonci tömegsírok helyét. 9 sírnak, 8 tonnányi emberi maradványnak továbbra is hűlt helye. Eddig 16-szor ástak, valahogy mindig rossz helyen. - Az áldozatok egyetlen utódával, Vadász Gáborral beszélgettünk, aki maga is részt vett a múlt heti sajtótájékoztatón.

74 éve a második világháború végének egyik legszörnyűbb tömeggyilkossága történt a Kőszeghez közeli Rohoncon, Batthyány Margit birtokán. A március 25-re virradó éjszakán a kastélyban tartott náci mulatság résztvevői 180 embert mészároltak le. Azóta sem tudni, a halomra lőtt áldozatokat hova temették.

A kegyetlen rohonci tömeggyilkosságról most bővebben nem is szólunk, röviden keretes írásunkban, bővebben itt olvashatnak róla - most következzék az áldozatok földi maradványainak jelenkori kutatása, vagyis annak kudarcos története:

Utoljára több, mint másfél éve adtunk hírt arról, hogy végre megtalálták a Rohoncon brutálisan kivégzett zsidó származású munkaszolgálatos tömegsírjait. Ehhez képest a múlt héten tartottak Ausztriában egy sajtótájékoztatót, ahol bejelentették, megint ástak, de hiába, továbbra sincs nyoma a lemészárolt munkaszolgálatosok földi maradványainak.

Ezúttal a rohonci Judenwaldban, "Zsidóerdőben" kerestek, újra csak eredménytelenül - mesélte Dr. Vadász Gábor sebész-aneszteziológus szakorvos is, aki feltételezhetően az áldozatok egyetlen utóda. Ő is részt vett a múlt csütörtöki sajtótájékoztatón.

Az áldozatok nyugvóhelyét 1946 óta hiába próbálják megtalálni

Dr. Vadász Gábor, mint hozzátartozó, évtizedek óta foglalkozik a tragédiával, légifelvételeket gyűjt, keresi édesapja és bajtársai földi maradványait.

A kutatást még édesanyja (néhai Steiner Ilona) a második világháború háború után kezdte el, száz évig élt, 2011-ben halt meg, de a sírokig nem juthatott el.

A 16. ásatás után sem sikerült azonosítani a sírokat

A lemészárolt munkaszolgálatosok tömegsírjainak kereséséről akkor írtunk utoljára, amikor az osztrák régészek 2017-ben nagy ásatásokba kezdtek. A kiszemelt kutatási helyet légifelvételekre alapozták, amit Engelbert Kenyeri, volt rohonci polgármester is szorgalmazott. Azonban azokon a helyeken, ahol a tömegsírokat feltételezték, a talajban szénaboglyák nyomait találták meg. Vadász Gábor elmondása szerint kiástak egy tankelhárító árkot és egy lövészárkot is, és büszkén mutatták be a szögesdrót-darabokat és lőszer-hüvelyeket.

A következő dátum 2018. márciusa volt, amikor a rohonci városházára hívtak össze tanácskozást, amin részt vett Vadász Gábor, Engelbert Kenyeri valamit Szita Szabolcs magyar történész-egyetemi tanár (szakértője a magyar holokauszt témának). Itt megszólaltak osztrák régészek és katonatisztek is, akik elmondták, miért is rossz, amit eddig az osztrák kutatók csináltak. Megfogalmazásuk szerint a probléma az, hogy „az eddigi kutatási adatokat nem összesítették, nem csináltak az adatokkal alátámasztott ásatási terveket, ad-hoc hol itt, hol ott kutattak.”

Az idők során például ugyanazt a területet háromszor is megásták.

2018 őszén tovább folytatódott a keresés

Szeptemberben drónokkal átnézték a Remiz nevű erdőrészt, mert a lakosságtól kaptak egy olyan fülest, hogy esetleg ott lehetnek a tömegsírok. Aztán fémkeresőkkel átkutatták az erdő szélét, mert a hadsereg olyan információkat hallott, hogy valahol az út mentém érdemes keresni.

Közben Vadász Gábor több levélben is kérte az osztrák régészeket, értesítsék legalább a tervekről, mikor lesznek ásatások, mert ott szeretne lenni, ha megtalálják az áldozatok maradványait - de valahogy mindig elfelejtették tájékoztatni.

A mostani, harmadik ásatásról (2019,. március 6-7.) múlt hét elején, egy nappal a kezdés előtt kapott értesítést. Elmenni ugyan nem tudott, de a kétnapos ásatások után tartott csütörtöki sajtótájékoztatón már jelen lehetett. Ott tudta meg, hogy most a “Zsidóerdő”-nek elnevezett helyen kerestek, mert egy helyi, hatvan év körüli ember állította, hogy az ő nagyapja azt mondta, azért nevezik Zsidóerdőnek ezt a részt, mert oda temették el a halottakat.

Előre lehetett volna tudni, rossz helyen álltak neki a keresésnek

„A múlt héten is olyan helyen ástak az osztrákok, ahol nyoma sincs egyetlen légifelvételen sem annak, hogy bárminemű árokrendszer vagy megásott hely lett volna. ”- ezt Vadász Gábor a régészeknek ott, a sajtótájékoztatón is elmondta.

Vadász Gábor ugyanis nagyszámú légi- és kémfelvételt is összegyűjtött. Így amikor a sajtótájékoztatóról hazaért, azokat megnézve egyértelműnek látta, hogy a mostani ásatási helyeken sohasem volt sem ásott objektum, sem árok - ezt az elmúlt napokban meg is írta az osztrák a régészeknek.

Vadász szerint egyáltalán nem biztos, hogy a „Zsidóerdő ” kifejezés egyáltalán ezekre a tömegsírokra utalhat, régi időkben ugyanis gyakorta arról nevezték el a területet, aki birtokolta, vagy csak bérelte. Talán, jegyezte meg, előbb meg kéne nézni levéltári iratokban, száz éve mi volt az erdő neve... Azt megtudta, hogy Batthyány-birtok volt.

- Nagyon szomorúan jöttem el - én már nagyon öreg vagyok, nem a legjobb egészségi állapotban, teljesen reménytelennek érzem már, hogy valaha megtalálhatom apám és bajtársai sírját. Továbbra is értetlenül állok azelőtt, hogy 74 éve képtelenek megtalálni 8 tonnányi emberi maradványt, szerintem ez valahogy nagyon nincsen rendben! - tette hozzá.

Annyit tudni, hogy a magyar adatok szerint L alakú sírokat ástak, 9 darabot

Utalások vannak arra, hogy az egyik sírásó három nagy fát látott a környéken, ahol ástak. A tömegmészárlás után harmadnap pedig a várból - a Németország felé terelt női csoport egyik tagja elbeszélése szerint - egy mező mellett haladtak el, ami telis-tele volt véres emberi maradványokkal, ruha- és papír- cafatokkal - de ezeket soha senki hivatalos jegyzőkönyvbe nem mondhatta.

Egyébként Vadász Gábornak sincs fogalma arról, hol keressék a sírokat, de nem is szakember. Viszont azt sem érti, hogy amikor az őserdőben műholdfelvételek alapján megtalálnak egy Maja várost, hogyan lehetséges az, hogy ennyire lehetetlen 9 tömegsír helyének felkutatása?!

- Én nagyon el vagyok keseredve, zátonyra futott minden, biztos lesz majd még 17. és 18. kísérlet is, de én már másodszor mentem úgy le Rohoncra, hogy ott vannak apám és bajtársai sírjai, és megint hatalmasat csalódtam!

Az osztrák sajtóban megjelent cikkekben azt írják, pénzt gyűjtenek, és folytatni fogják a kutatást

Egy gránát kivételével semmit sem találtak - így kezdődik az osztrák sajtó múlt csütörtöki beszámolója is. A szövetségi műemlékek irodájának ásatási vezetője, Franz Sauer elmondta Rechnitzben, hogy semmit sem találtak, de természetesen folytatják a kutatást, viszont több mint 30 hektárnyi terület lehet gyanús.

A háború végének egyik legszörnyűbb tömeggyilkossága történt a Kőszeghez közeli Rohoncon, Batthyány Margit birtokán

1945. március 24-én 1000 magyar zsidót szállítottak vonattal Kőszegről Rohoncra, akiket a délebbre fekvő táborokba indítottak. Mintegy 180 fáradt, beteg, megkínzott munkaszolgálatost azonban a rohonci vasútállomásról az úgynevezett keresztpajtába (börtön jellegű téglaépület, alaprajza keresztet formáz) vittek, mert már járni is alig voltak képesek.

Ugyanaznap éjjel Batthyány Ivánné, született Margit von Thyssen-Bornemisza kastélyában, a helyi építési alszakasz székhelyén nemzetiszocialista „bajtársi” ünnepséget rendeztek. Innen kelt útra a helyi Gestapo-fönök felszólítására egy 15 fős, a vendégek közül jelentkezett helyi önkéntesekből álló fegyveres csoport a keresztpajta felé, ahová a teljesen kimerült zsidókat vitték, hogy a „tífuszhordozókat” megöljék. A március 25-re virradó éjszakán körülbelül 180 embert gyilkoltak meg az „ünnepség” résztvevői. Mintegy 20 férfit életben hagytak, hogy társaik tetemét elföldeljék, holmijukat teherautóra rakják fel és visszavigyék a kastélyba. A következő estén őket is megölték.

Nem igazolható, hogy a házigazda, Batthyány Margit is részt vett volna az éjjeli gyilkosságban. A gyanú árnya viszont örök­re rávetődött. Felelősségre so­ha nem vonták.

A szájhagyomány szerint a gyilkosságok utáni napokban a városba benyomuló Vörös Hadsereg gyújtotta fel a rohonci várkastélyt. Egy szemtanú azonban arról számolt be, hogy ezt egy menekülő SS-katona tette – a település utcáin randalírozó részeg szovjet katonák megjelenésekor már lángokban állt a kastély.

A szemtanúkat kivégezték, felelősségre senkit sem vontak

A történethez hozzátartozik, hogy a rohonci Gestapo-főnök, a mészárlást kitervelő Franz Podezin 1945-ben – feltehetően a grófnő segítségével – eltűnt, szemtanú pedig nemigen akad, mivel egy híján mindenkit kivégeztek.

1946-ban a koronatanúkat is meggyilkolták Rohoncon

A tömegmészárlásról 1945. április 12-én egy cikk is megjelent a Krasznaja Zvezda (Vörös Csillag) című katonai lapban - olvashatjuk a Hetek írásában. Az osztrákok ezt rosszindulatú propagandának tekintették. 1946-ban a szovjet (megszállási) övezetben felállították a „népbíróságokat”. A vádemeléshez néhány sírt feltártak, a sírhelyek pontos helyszínrajzát pedig letétbe helyezték az oberwarti (Felsőőr) bíróságon, ám a dokumentumoknak hamarosan lába kelt. Közben két koronatanút meggyilkoltak, egy másiknak a háza égett le, és az ott tárolt bizonyítékok a tűz martalékává váltak.

Az ügyben felemelte a szavát a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ is, követelve a tömeggyilkosság teljes és pontos feltárását. Az intézet szerint a korábbi nyomozásokat furcsa módon leállították, vádat senki ellen sem emeltek.

Batthyány Margit néhány év Svájc után Németországban lótenyésztéssel foglalkozott. Változatlanul Európa egyik leggazdagabb asszonya maradt, akit soha sem vontak felelősségre. Margit grófnő 1989-ben Svájcban halt meg.

A rohonci eseményeknek és emlékhelynek külön honlapja van Ausztriában, és magyar nyelven is elérhető. http://www.gedenkweg.at/index.php/kreuzstadl-ungarisch

A rohonci tragédiáról bővebben itt olvashat: A legbizarabb mulatság

A rohonci tömegmészárlás emlékére film, regény és színdarab is született

A Totschweigen (Agyonhallgatva, 1994) című dokumentumfilm a tömegsír kereséséről szól. A Március 24. Egy valóban megtörtént tömeggyilkosság fiktív feltárása című, 1995-ben Oberwartban bemutatott színdarab a kastélyban lezajlott mulatság és az azt követő eseményeket rekonstruálta. A 2004-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett, Ausztriában élő, zsidó származású Elfriede Jelinek 2008-ban, a görög tragédiák szellemében írta Rohonc – Az öldöklő angyal (Rechnitz – Der Würgeengel) című színművét. 2008-ban jelent meg német kiadásban a neves brit történész, David R. L. Litchfield: A Thyssen-dinasztia című könyve: a „Szégyen és botrány a családban" Sacha Batthyány : És nekem mi közöm ehhez? - A családom története című könyv 2016-ban jelent meg. Batthyány-Thyssen Margit grófnő unokaöccsének kitűnően megírt könyve Rechnitzről és más családi poklokról szól.

 

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés