Az Audi-sztrájk margójára: így látja egy kelet-magyarországi vendégmunkás

Ingyen szállással csábítják ide őket a Nyugat-Magyarországi cégek, de a valóság kiábrándító. Van egy helyi történetünk is.
 
 

Az Audi-sztrájk margójára: így látja egy kelet-magyarországi vendégmunkás

Ingyen szállással csábítják ide őket a Nyugat-Magyarországi cégek, de a valóság kiábrándító. Van egy helyi történetünk is.
 
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Az Audi-sztrájk margójára: így látja egy kelet-magyarországi vendégmunkás

Ingyen szállással csábítják ide őket a Nyugat-Magyarországi cégek, de a valóság kiábrándító. Van egy helyi történetünk is.

Az országos, sőt európai hírré növekedett Audi-sztrájk sok mindenre ráirányította a figyelmet, de a legfontosabb tanulsága a nyomott magyarországi bérek voltak.

Kettészakadt ország, belső migráció

A témával kapcsolatos jegyzetünkhöz és a multinacionális cégek nehéz helyzetéről szóló írásunkhoz kapcsolódóan néhány napja egy olvasói levél érkezett, ami egy kicsit más szempontból világítja meg a munkabérek, a kettészakadt ország és a belső migráció háromszögét.

„Szégyen ez az emberi mentalitás, ahogy cégek részéről bánnak emberekkel” – összegzi tapasztalatait a Borsod megyében élő és nyugat-magyarországi munkahelyben gondolkodó olvasónk (név és cím a szerkesztőségben).

A középkorú férfi azokról a gyakorlati nehézségekről számolt be, ami az itteni munkavállalást nehezítik.

Azt írja, számos munkaerőközvetítő cég próbál Kelet-Magyarországról munkaerőt toborozni Győr-Moson-Sopron és Vas megyébe, de az ígéretek és a valóság elég távol vannak egymástól.

Csak dobbantódeszka a nyugati határszél

Azt ő esetében például ingyen szállás volt az egyik nagy csáberő, de mint kiderült, semmi sincs ingyen.

Hogy a munkáltató – egy ismert nyugat-magyarországi multicég - milyen órabért fizet a közvetítőnek, azt nem lehet tudni, mindenesetre olvasónknak 225 ezer bruttó maradt volna, amit nettóban 150 ezer forintot jelent.

Igaz, hogy a lakhatásért nem kell fizetni, de ennyiből viszont nem lehet tisztességesen megélni, ráadásul a munkásszállások egy részén irgalmatlan állapotok uralkodnak. Így nem csoda, hogy állandósult a munkaerőhiány Nyugat-Magyarországon, sokan inkább hazamennek.

A fluktuáció fokozza – mondja a férfi -, hogy sokan csak dobbantódeszkának használják a nyugati határszélt, hogy aztán Ausztriában vállaljanak munkát.

Olvasónkat a levél után felhívtuk telefonon a részletekért.

Megtudtuk, hogy a több szakmával rendelkező férfi több városban és több helyen is próbálkozott a régióban, de mindenhol belefutott valamibe, amiért a végén nemet mondott az ajánlatokra.

Legtöbbször a készhez kapott pénz mennyiségével volt a baj, de olyan is volt, hogy már az állásinterjú is roppant megalázó volt.

A valóság kiábrándító

Azt mondta, Borsodban hihetetlenül alacsonyak a fizetések, így első hallásra csábítóak a munkaerőközvetítők ajánlatai, de a valóság kiábrándító.

Úgy gondolja, ha megmaradna 180-200 ezer forint nettó, akkor egész más lenne a helyzet, de ilyennel még nem találkozott.

Arra a kérdésünkre, hogy miért nem jelentkezik be közvetlenül a multinacionális cégek munkaügyi osztályán, kikerülve a munkaerőközvetítőket, azt a választ kaptuk, hogy sok cég csak a közvetítőkön keresztül toboroz, vagy ha nem, akkor a szálláskereséssel nem foglalkozik, pedig - tudtuk meg – a szállás kulcskérdés. A munkásszállások élhetetlenek, egy albérlet viszont alapjáraton sokba kerül, ráadásul egy-két havi kauciót is le kell tenni. Márpedig 200-300 ezer forint induló tőkét nehezen kerít elő valaki Kelet-Magyarországon, aki éppen pénztelensége miatt szeretne Nyugat-Magyarországon munkát vállalni.

Egy szombathelyi történet

Kb. két évvel ezelőtt történt, amikor is a társasházunkban levő négy irodát megvette egy cég. Az volt az ígéret és megállapodás, hogy lakásokat alakítanak ki belőlük, amelyek majd csatlakoznak a társasházhoz, és így egységes lesz a tömb – meséli ismerősöm, akinek megemlítettem a kelet-magyarországi vendégmunkásokat. Nemsokára meg is jelentek a munkások, vagy húszan, akikről azt hitték, hogy azonnal nekiállnak az irodák szükséges átalakításának.

Csakhogy a férfiak nem a tömbben dolgoztak, hanem reggel jöttek értük kisbusszal, és este meghozták őket. Esténként pedig az udvaron ittak és cigarettáztak a lakók némi megrökönyödésére. A férfiaknak nem volt ágyuk, matracokon aludtak, és az irodákhoz fürdőszoba sem tartozott. Komfortérzetüket egyedül az javíthatta, hogy a csapathoz tartozott egy hölgy is, aki nem ment el velük reggel dolgozni, takarította a helyet és egy rezsón főzött férfiakra.

Így ment vagy 4-5 hónapig, amikor is lakók fellázadtak és ügyvédhez fordultak. Ekkor a kivitelező elköltöztette a csapatot, és valóban nekilátott az irodák felújításának. A munkások valószínűleg átköltöztek egy hasonló helyre, és onnan jártak vissza kisbusszal.

 

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés