Lehet-e, szabad-e a mai vidéki Magyarországon korrupt városházi politikusokon jóízűt röhögni? (Mohácsi Revizorja)

Szombathelyen, egy premieren, városházi politikusok és befolyásos emberek gyűrűjében? Mindenestre furcsa emberkísérlet zajlott tegnap este a WSSZ-ben.
 
 

Lehet-e, szabad-e a mai vidéki Magyarországon korrupt városházi politikusokon jóízűt röhögni? (Mohácsi Revizorja)

Szombathelyen, egy premieren, városházi politikusok és befolyásos emberek gyűrűjében? Mindenestre furcsa emberkísérlet zajlott tegnap este a WSSZ-ben.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Lehet-e, szabad-e a mai vidéki Magyarországon korrupt városházi politikusokon jóízűt röhögni? (Mohácsi Revizorja)

Szombathelyen, egy premieren, városházi politikusok és befolyásos emberek gyűrűjében? Mindenestre furcsa emberkísérlet zajlott tegnap este a WSSZ-ben.

Felemás érzések kavarogtak bennem, a taps közben, kiengedés helyett valami kellemetlen szorongásfélét is éreztem a nézőtéren. Gogolnál jobban nem tudom megfogalmazni, mit: „Ne a tükröd okold, ha a képed ferde.”

A színházi tükör persze már csak ilyen, akkor működik, ha ferde.

Mohácsi Revizor-átiratát ilyen szatírának éreztem: szembe kell nézni vele, nem nehéz dekódolni sem, mit akar a képünkbe tolni például az országos korrupcióról, a gerincüket vesztett talpnyalókról, és az oligarchákról. Poénokba csomagolt látleletet kapunk. Bár Gogol műve annyira orosz, hogy leginkább a mai putyini kleptokráciára ismerünk benne, nem lehet nem látni benne, hol vagyunk, és merre tartunk. A „Jégmezők lovagjával” kemény gyomrost kapunk a végén.

Az alap az orosz szerző 182 éves szatírája: adva van egy kisváros, bősz polgármesterrel, aki maga alá söpri az egész települést, szőröstül-bőröstül, élősködik, mint egy féreg a szervezeten, romlott lesz körülötte minden. Nincs ellenzék, vagyis egy díszpinty az automatában kávét főz, egyet meg odaláncolnak a radiátorhoz. Már Gogol eredeti darabjában sem találni egyetlen tiszta embert, mindenki bűnös, saját világát rég elárulta, szélhámos és korrupt. Még a szerelmes fiatalok, ők aztán a legnagyobb gazemberek! Talán a polgármester lánya (Hartai Petra) az egyetlen, aki még átmegy a szűrőn, legalább őszinte, nem minősíttetik kapásból gerinctelennek. Aki aztán nem felel meg a rendszernek, az véletlenül leesik a hetedikről…

Ebbe a bűzös kis mocsárba egyszer csak bekiabálja valaki, hogy jön a REVIZOR!

A revizor Gogolnál a korabeli orosz valóság, a korrupt, önző, képmutató vidéki előkelőségek szatirikus rajza, a bemutatott helyzetek és jellemvonások azonban már akkor is általános érvényűek voltak. Most is azok. Ettől fájhatnak, mert ahány szereplő, annyiféle romlás, túlélési technika.

Mai a közeg, mondani sem kell, a Mohácsi testvérek nem szöszmötölnek eredeti drámai szöveggel és a darab korával, belenyúlnak, alakítják, gyúrják. Maivá, saját darabbá teszik. Főhőseink instagramoznak, a városházára fotocellás ajtón át vezet az út, de ebben a közegben is jól mozognak a gogoli alapfigurák. Nyomasztó alakok sorát alakítva működik a társulat. Nehéz lehet, nem irigylem őket. De nálam a csajok vitték a prímet, akár csak az ő egyéni drámáikra fel lehetne építeni az egész előadást. Albert Zsófit ennyire elemében lenni talán még nem láttam, Hartai Petrát már igen, de most is jól alakít. Beletesz egy sajátos ízt, elevenné teszi ezt a vidéki libát. Ahogy az új szereplő, Lábodi Ádám, szerethető, bohém, sármos álrevizorja remekül működik. Orosz Robitól, Bajomi Nagy Györgytől sem vártunk mást, hozzák a figurát, ők is viszik a hátukon az előadást.

Más kérdés, a tegnapi premier után ez sem hagy nyugodni, lehet-e még, szabad-e még korrupt politikusokon és üzleti körükön, a mai Magyarországon jóízűt röhögni?

Pláne a premierközönség előtt? Lehet-e aztán együtt, egy ilyen darab után, a helyi potentátokkal koccintani, zsúrasztalok mellett, állófogadáson új évadot ünnepelni? Belefér ez? Fura volt megtapasztalni, azok után pláne, hogy (ha igaz a hír,) a városháza egyik politikusa és a színház azon meccsel, hány magyar darabot kellene egy magyar színháznak egy évadban játszania. Önmagában ez is abszurd, de hagyjuk. Láttuk a képviselőasszonyt, nem ment el az előadás végén, (volt intézményvezető, aki úgy húzott el már taps közben, mintha kergették volna,) az állófogadáson is maradt, más politikusokkal együtt állta a sarat. Szerintem jól tették. Mert akinek nem inge, ne vegye magára!

Van még annyira normális hely Szombathely, hogy elbírja ezt a görbe tükröt? – ilyen kérdések kavarognak bennem.

Megnéztem volna a csütörtöki főpróbát is – abban a szokott közegben, akikkel évek óta színházba járok. Ők hogy viselték, mennyire vették a poénokat, a fricskákat? Mert hallom folyosói pletykákból, hogy a premierre, az utolsó utáni körökben, a rendezők még átfaragtak itt-ott a szövegen. Kíváncsi lennék, milyen volt az eredeti. Akik nem tudnak ebbe a Mohácsi által csiszolt tükörbe nézni, a zűrös-korrupt orosz-magyar világon nevetni, azok figyelmébe ajánlom: A 182 évvel ezelőtti szentpétervári bemutatót I. Miklós cár is megtekintette, és állítólag jót mulatott. Gogolt nem fejezték le, ki sem esett a hetedikről.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol-Mohácsi testvérek: Revizor

Szereplők:
Anton Antonovics Zajcev, polgármester/Bajomi Nagy György
Anna Anderjevna, a felesége/Alberti Zsófi
Marja Antonovna, a lányuk/Hartai Petra
Ivan Alekszandrovics Hlesztakov, bányamérnök hallgató/Lábodi Ádám
Oszip Oszipovics Versztin, a barátja/Orosz Róbert
Pavel Abramovics Lezsnyev, kórházigazgató főorvos, népjólét/Szabó Tibor
Mihail Afanaszjevics Mulnyakov, ortodox pap/Horváth Ákos
Zinaida Mihajlovna, a felesége/Dunai Júlia
Alina Fjodorovna Zemszkaja, jegyző/Gonda Kata
Konsztantyin Szergejevics Lanyiszlavszkij, tanító/Avass Attila
Jelena Szergejevna Silovszkaja, rendőrfőnök/Vlahovics Edit
Zahar Zaharovics Gyerzsimorda, rendőr/Balogh János
Ivan Kuzmics Spekin, szóvivő/Jámbor Nándor
Jekatyerina Nyikolajevna Ingoda, helyi sikeres vállalkozó/Lénárdt Laura
Vszevolod Emilovics Bejerhold, ellenzéki vállalkozó, kevésbé sikeres/Matusek Attila
Praszkovja Fjodorovna Alazeja, titkárnő és szobalány/Nagy-Bakonyi Boglárka
Iszak Grigorjevics Lezsnyev, újságíró/Szabó Róbert Endre
Bogdan Bogdanovics Basmacskin, revizor/Kenderes Csaba

Zenekar: Horváth Dániel (hegedű), Hotzi Péter (klarinét), Peltzer Géza (szintetizátor)

Dramaturg: Mohácsi István
Zene: Kovács Márton
Díszlet: Khell Zsolt
Jelmez: Remete Kriszta
Kellékes: Viszlay Zoltán Fülöp
Ügyelő: Bors Gyula
Súgó: Jenei Ági
Rendezőasszisztens: Móri Csaba
Rendező: Mohácsi János

Bemutató: 2018. október 5. 19 óra, Nagyszínpad

 

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés