Mackó kalandjai 

Íme Medveczky Medve úr…(Mackó kalandjai I.)

Egy vasárnap, amikor épp semmi dolgunk nem akadt, elindultunk, hogy lássunk valami nagyon fontosat: Mackót a Százholdas pagonyban, és a társulatot az első gyermekszínházi premieren.
 
 

Íme Medveczky Medve úr…(Mackó kalandjai I.)

Egy vasárnap, amikor épp semmi dolgunk nem akadt, elindultunk, hogy lássunk valami nagyon fontosat: Mackót a Százholdas pagonyban, és a társulatot az első gyermekszínházi premieren.
 
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Íme Medveczky Medve úr…(Mackó kalandjai I.)

Egy vasárnap, amikor épp semmi dolgunk nem akadt, elindultunk, hogy lássunk valami nagyon fontosat: Mackót a Százholdas pagonyban, és a társulatot az első gyermekszínházi premieren.

Odanézz anya, itt karácsony van! – lekendezik az én négyéves Róbert Gidám, miközben felmutat a Weöres Sándor Színház homlokzatán felejtett égősorra. Nagy pelyhekben hull a hó (február végén), egy vasárnap délután, a szombathelyi társulat legújabb premierje előtti percekben… Nagy nap ez a mai, nekünk legalábbis, akik csemeténk színházi beavatására készülnünk. Ha sikerül elvarázsolni, akkor lehet, egy életre nyert ügyünk van. A Mackó kalandjainak előzetes feltétele nálunk egy önállóan elvégzett harisnyafelhúzás volt, ha képes rá, jöhet. Vizsgadrukk… Tűnődöm, így érezhetnek azok az apukák, akik fiúgyereküket életükben először focimeccsre viszik, csak itt a szeánszhoz pufidzseki és bézbólsapka helyett pörgős szoknya dukál.


Nagy nap ez a szombathelyi Weöres Sándor Színház életében, az első gyermekeknek szánt premierjükre készülnek… Ráadásul amúgy is mozgalmas hetet tudhatnak maguk mögött, pénteken debütált a Szerelmes Balázs, amit aztán egy teltházas Bijou koncerttel fejeltek meg. És most itt toporognak a bejárat előtt a kölykök…


Szóval minél inkább havazik, annál inkább hull a hó…


Bent már jóleső meleg és gyermekzsivaj, hamísítatlan matinészínház-hangulat. Beférünk? Mindenütt, jegypénztárban és ruhatárban komótosan halad a sor. Ácsorgunk, ráérünk. Micimackó-képeket nézegetünk, megannyi sárgamacis gyerekrajzot, többségében a világot elárasztó Disney-klón figurákkal. Szomorú leszek, de annál inkább tudok örülni egy-egy nem sárga és nem kinőtt pulcsis csekélyértelműnek…


A színpadon aztán, az otthonosan berendezett kis kuckóban, a mesélős nagypapa-fotelben életre kel Milne ötéves Róbert Gidája. Mesélni kezd Mackónak, a barna (nem sárga) pocakos-totyakos négylábú plüssnek. És kiről-másról, mint magáról Mackóról. Mert ahogy a gyerekek, úgy Mackó is leginkább magáról szeret meséket hallani. Felnőtt narráció kizárva, Róbert Gida egy személyben lesz megfigyelő, mesélő, az okos, gondos gyerek, aki terelgeti nyáját, jámbor oktondi játékállat-kertjét… „Kivetít”, eljátssza önmagát, tündéri gyermeki létét, százféle árnyban, a Százholdas pagony színes világába tükrözve.


Micimackóság


A Százholdas Pagony is mesélni kezd, a függönyként is funkcionáló háttérkép megelevenedik, mi pillanatok alatt belefeledkezünk, és kimossuk magunkból a Disney Mackót. (Segítenek ebben a tarka-barka, és roppant szellemes, jelzésszerűen antropomorf jelmezek. A rajzfilmből ismert vizuális klisék persze kizárva.)

Ismerős kis történetek sora következik: Micimackó látogatóba megy és beszorul, Malackával menyétet nem fognak, Füles elveszti a farkát, majd Fülesnek születésnapja van, és két ajándékot is kap, aztán az Északi sark felé bolyonganak, végül egy kis ünnepség… Az abszurd kalandokban éppen az a pláne, (ellentétben a film-nagyipar által kreált folytatásokkal), hogy látszatra ugyan hőstettek (van bennük feladatvállalás, „szorult” helyzetek, aztán pozitív végkifejlet), mégsem tudunk belőlük végső tanulságokat levonni. Senki sem dicsőül meg, a happy end után sem okosabbak sem erkölcsösebbek nem leszünk. Mintha hőseink folyton az Ellenséges Fenevadak lábnyomára vadásznának… Hiányoznak a csodás elemek is. Minden és mindenki olyan amilyen, valamiben fogyatékos, ám sutaságával együtt szerethető alak. Van mese, meg nincs is, olyan, mint Füles ajándéka, a csuporba rejtetett Malacka lufi…


A mesejáték a gyermeki világ újraélése, visszaálmodása


Ami már először szembetűnik: Tóth Domonkos, a kis Róbert Gida, aki profiként mozog a színpadon. Vass Szilárd Mackója a megtestesült Medveség, gesztusain utólag is jókat kuncogunk. „Csekélyértelműségében” bölcs, egyirányú, csavaroktól mentesen tökéletes, mint egy kiskölyök. Nekünk bejön Szerémi Zoltán depresszív monomániás Fülese, Orosz Róbert bohókás Baglya, Németh Judit Nyuszija, és a Százholdas Pagony Nemecsekje, a retardált csökkentképességű Malacka is. Olyanok, amilyennek mindig is képzeltük őket, amilyennek lenniük kell, gyermekien kedves figurák.

Szabados Mihály rendezése a gyökerekhez, a „tiszta forráshoz” tér vissza: Milne több mint nyolcvan éve megírt, és Karinthy által zseniális szellemességgel lefordított (átdolgozott?) nyersanyagához. Róbert Gida (közben) a privát szobácskájában, jelzés-szerűen hívja életre a figurákat: Malackát egy rózsaszín kesztyűvel, Fülest egy szürke sapkával, Baglyot egy szemüveggel…

A mi kis Róbert Gidánk pillanatok alatt elvarázsolódik

Nem tapsol, csak tátott szájjal néz. Ahogy telik az idő, vele együtt oldódik a közönség is, egyre inkább érződik, veszik a poénokat, kihallani a sorok közül a felnőtt-kacajokat, nagyobb lesz a köztes taps is, jobban díjazzák a zenés betéteket. A menetrend szerint érkező, „anya nézd jön a Malacka” - típusú hangos felkiáltásokon pluszban elmosolyodunk. Ettől gyerekelőadás… Felnőtteknek persze leginkább mindez nosztalgia, életre kel az egykori kedves történet, vele a gyerek, aki voltunk...

Kifelé menet, amikor újra hullni kezd a hó…

„Anya mikor jövünk vissza? Holnap? Ők mit csinálnak addig a színpadon? Hogyan jönnek le? Miért nem sárga a mackó? Miért nincs itt Kanga és Elefánt? És miért nincs tigris? Mert az biztos jóba lett volna a mackóval.”– záporoznak a kérdések, mi pedig próbálunk válaszolni, és magyarázni, hogy például a Tigris csak egy másik könyvben lép majd színre… Hazafelé-menet pedig tovább vitatjuk a dolgot. A négyéves végül így összegez: „A Mackó aranyos, a kisfiú mackója is, elfogadnám, és a Malacka is nagyon tetszett, meg az, amikor a Malacka beleesik a vízbe, az nagyon jó volt. Ezt írd meg Anya!”

 

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés